A férfi és a nő

Kopátsy Sándor EH 2012-01-15

A FÉRFI ÉS A NŐ

Fajunk a jégkorszak megszűnése után általánossá váló osztálytársadalmak kialakulása előtt szinte kizárólag nagycsaládos közösségekben éltek. Ez maradt általános az osztálytársadalmakban is, kivéve a nyugat-európai feudális társadalmat, és az ipari forradalom után a fejlett Nyugat társadalmait. Ez azt jelenti, hogy az ipari forradalom előtt az emberiség kilenc, utána pedig a jelenkorig nyolc-tizede nagycsaládokban élt.
A nagycsaládokban a házaspárok viszonylag ritkán, és akkor sem zavartalanul élhették szexuális életüket. Ezt a családformát csak a kényszer hozhatja létre. Nem természetes családforma.
Az emlősállatok esetében a nemeknek ez a gyakorlati különélése a szaporodásképes nemeknek csak akkor fordul elő, ha a fogamzásképesség ritka, évente egyszeri. Mivel az ember nem ilyen, a nők havonta több napon keresztül fogamzásképesek, a két nem különélése csak gazdasági kényszerből jöhet létre.
A társadalomtudósok máig szemérmesen elkerülik a nemi ösztönnel élés szabadságát, illetve korlátozott voltát. Jellemző módon a liberális politikusok és történészek meg sem említik, hogy a nemi élet szabadsága, természeténél fogva, az ember számára is sokkal fontosabb, mint a politikai szabadság. Ezért a szexuális élet szabadságát a társadalomtudományoknak is ennek megfelelően kellene kezelni. Ezzel szemben említésre méltónak sem tartja.
Véleményem szerint, fajunk történetében a legnagyobb társadalmi változást a szexuális egyenrangúság jelenti. Ennek pedig nélkülözhetetlen előfeltétele az egyszerű, olcsó és biztos fogamzásgátlás.
A fogamzásmenetes szexuális életben a megtermékenyülés ellenei védekezésre nem volt szükség, mivel olyan nagy volt a halandóság, ami mellett a létszám tartására is minél több születésre volt szükség. Ezért a gyűjtögető társadalmakban a nők minél nagyobb termékenysége erénynek számított. Ezt jól bizonyítja, hogy a legkorábbi szobrok a termékeny nő szimbólumai.
A gyűjtögető társadalmakban ez még nem így volt, hiszen a létszám megtartásához is szinte maximális szülésre volt szükség. Ha nem ilyen szaporodásra lett volna szükség, akkor fajunk hosszú előéletének során nem lett volna ilyen nagy a nők termékenyülési napjainak száma. Arról, hogy a populáció egyensúlyban maradjon a szelekció azzal gondoskodott, hogy a potenciális szaporaságot ehhez igazította. A nagyobb születésszámot az is ösztönözte, hogy a gyűjtögetésre a nők és gyerekek is alkalmasak voltak.
A családon belüli viszonyok.
Azt elsősorban a betöltött szerepek fontossága határozza meg. Tekintettel arra, hogy minden osztálytársadalomban a túlnépesedési nyomás volt a jellemző, a nők termékenysége nem jelentett társadalmi rangot.
A kiegészítő növénytermelés
Egyre inkább kiderül, hogy jóval a felmelegedés, vagyis a szántóföldi növénytermelés megjelenése előtt, már évezredeken keresztül folyt a kiegészítő élelemforrást jelentő a háztáji, kapás növénytermelés. A szántóföldi termelés haszonnövényei ennek több évezred folyamatában szelektálódtak magas- kultúrát eltartó növényekké.
A biológusok megállapították, hogy az Andokban a magas-kultúrájuk kialakulása előtt már sok ezer évvel termeték a burgonyát. Minden bizonnyal ez történt a sokkal korábban megjelenő többi magas kultúra esetében is. Eddig az eredeti magas-kultúrák előzményeivel nem is foglalkozott a történelemtudomány. Úgy kezeltük, mintha a kultúrnövények váratlanul jelentek volna meg. Holott erre még a modern biológia sem képes.
Az osztálytársadalmak demográfiája.
Az osztálytársadalmakban azonban az egészségesebb táplálkozásnak köszönhetően, megnőtt a várható életkor. Ennek hatására a társadalom létszámának fenntartásához a korábban közel százezer éven keresztül kívánatos születésszámnak a fele is elég volt. Ezért a nők minél nagyobb számú utódot szülő képessége elveszette korábbi jelentőségét.
A nők társadalmi leértékeltségét fokozta, hogy a fizikai erőt igénylő pásztoréletben a nők sokkal kevésbé voltak használhatók, mint az öntözéses növénytermelésben.
Még a történészek is alig foglalkoznak azzal, hogy a termelés különböző formáiban hogyan alakult a nők munkaerejére való igény a férfiakéhoz viszonyítva.
A földművelésre és terményszállításra alkalmas háziállatok hasznosítása például a női munkaerővel szemben támasztott igényt, csökkentette, a férfiakét emelte.
A történelemtudománynak tehát el kell fogadni, hogy az osztálytársadalmakban nem kerülhetett sor a nők egyenjogúságára, mivel az egyenrangúságuk, a társadalmi értékük eleve sokkal kisebb volt.
Ezt jól illusztrálta, hogy a zsidó vallásban még a templomban is csak a karzaton lehettek jelen. Történt ez annak ellenére, hogy maga a valláshoz tartozás anyajogú volt.
A kereszténység ezen ugyan lazított, de a nő máig sem lehet pap, a szentségek kiszolgálója.
A nők helyzete a tőkés osztálytársadalomban.
Az a tény, hogy az ipari forradalom elsősorban a korábbi háziipar gépesítésére épített, a korábbinál sokkal szélesebb körű lehetőséget adott a nők és gyerekek foglalkoztatására, először teremtett gazdasági alapot a nők egyenrangúságára.
A tőkés társadalom volt az első, amiben a vagyon örökösödésében nem tett különbséget a férfi és a nő között. Ebből következett aztán, hogy a tőkésosztályon belül elindult a nők egyenjogúsága.
A proletárok esetében mind a férfi, mint a nő, egyenjogú volt, hiszen mindkettőt a munkaerejének értéke alapján fizették meg. Egyenlők voltak a jogtalanságban.
A tőkés gyáriparban, kezdetben általános volt a gyermekmunka, ami azonban csak a női munkaerővel szemben jelentett versenytársat. Otthon a nők munkája volt a munkaképes korig a gyermeknevelés, ellátás. Aztán már a tízes éveik elején versenytársuk lett a munkaerőpiacon.
A nők helyzete a paraszti társadalomban.
Ennek a helyzetnek a tisztázása nagyon fontos lenne, hiszen egészen a 20. század közepéig, a munkaerő jelentős hányada még a mezőgazdaságban dolgozott. A fél-perifériákon pedig a munkaerő nagyobbik fele élt a mezőgazdaságból. Ennek ellenére a történelem alig foglalkozik azzal, hogyan alakult a város és falu közti áruforgalom a vasút előtt, és utána. Egy sor mezőgazdasági termék csak a vasúti és közúti szállításnak köszönhetően válhatott áruvá. Márpedig az önellátásra épülő paraszti társadalomban nem indulhatott meg a társadalmi fejlődés. Berögzültek a feudális viszonyok. A szinte teljesen önellátásra épülő, és a már árutermelésből élő falvak társadalma között minőségi különbség van.
(Idejön a burgonya, általában a kapás növények, és az istállós tehéntartásról írt anyag, ami nemcsak plusz jövedelmet, sokkal egészségesebb táplálkozást hozott, hanem a nők családon belüli rangjának emelkedését is.)
A kapás növények megjelenése.
Az olyan társadalmakban, amikben a munkaerő többsége a mezőgazdaságból élt, csak akkor válnak érthetővé a társadalmi viszonyok, mindenek előtt a férfiak és a nők egymáshoz viszonyított rangja, ha felmérjük, hogy a mezőgazdaságban hogyan alakult a férfiak erejére, és a nők hajlékonyságára, szorgalmára épülő munkaerőigény.
Mivel ismereteim főleg az európai mezőgazdaságban vannak, azon belül illusztrálom ez a problémát.
A nők részvétele a mezőgazdasági munkában akkor vált jelentősebbé, amikor a gabonatermelés mellett megjelentek a kapásnövények, és a rideg marhatartást felváltotta az istállós tehéntartás, az ezzel járó tejtermelés.
A történészek százszor annyit foglalkoznak az Amerikából importált nemes- és színesfémekkel, a gyarmatárukkal, mint a behozott haszonnövényekkel, pedig azok jelentősége nagyságrenddel nagyobb volt, és maradt.
A kapás kultúrákban a nők szerepe eleve nagyobb volt, hiszen azok nem annyira fizikai erőt, mint sokkal inkább a nők hajlékonyságát, szorgalmát kívánják.
A gabonatermelésre épülő társadalmakban a behordott gabona munkaerő igényénél is több munkát igényelt a gabona cséplése, őrlése, és a kenyér elkészítése. A malomban való őrlés sokat csökkentett a nők házimunkájában.
Arról sem olvastam, hogy a burgonya nemcsak lényegesen több tápértéket adott egységnyi földön, hanem jobb, kevesebb konyhai munkával járó táplálék is volt. Pedig a nagyobb eltartó képesség, és a kevesebb munkával járó és jobb minőségű élelmezésez a legtöbb ipari találmánynál jelentősebb volt.
Nagyon hasznos volna, ha készülnének olyan munkaidőmérlegek, amik megmutatnák a háztartással, az ételek elkészítésével, a tüzelővel, vízzel való gondoskodás munkaidő igényét. Ebből kiderülne, hogy a nők bevonását a társadalmi munkamegosztásba, a magasabb képzettség megszerzésében a háztartási munka gépesítése tette lehetővé. Ennek ellenére ezt a munkát máig csak akkor tekintik értéktermelőnek, ha a vállalkozások végzik.
A közgazdaságtudomány véleménye sok tekintetben megváltozna, ha a családban végzett munkát, akkor is értéktermelőnek vennék számításba, ha az a családon belül történik.
Az elmúlt száz év viharos fejlődése jelentős részben annak köszönhető, hogy a nők háztartási munkája csökkent, idejük maradt a tanulásra, és a társadalmi munkamegosztásban való részvételre. Száz éve, a nők a közgazdaságtan szerint nemzeti jövedelemnek tekintett értéknek hatodát sem termelték, ma közel a felét.
A fogamzásgátlás.
A nők egyenjogúságáról nem lehet addig beszélni, amíg nincs megoldás az egyszerű, olcsó és biztos fogamzásgátlásra.
A társadalomtudomány fel sem ismerte, ha felismerte, nem vette tudomásul, hogy a nők kiszolgáltatottsága nemiségükből fakadt. A megtermékenyülés következménye ugyanis csak rá nézve jelenthetett iszonyú bukást. Minden korábbi társadalomban a nők megerőszakolása csak a nő számára jelentett következményeket. Méghozzá az esetek többségében iszonyút. Gyermekkoromban még a falvakban szinte természetesnek vették, ha a teherbe esett lány öngyilkos lett. A lakosság belátta, hogy nem volt szánmára más megoldás.
A második világháborúban számos esettel találkoztam, amikor az évek óta fronton lévő férj felesége teherbe esett, és kitagadta a falú, a hazatérő férj pedig elkergette.
A fogamzásgátlás megoldottsága nélkül egyetlen fejlett társadalom sem jutott volna a jelenlegi szintre, mert nem állt volna le a népszaporulata, vagyis az egy alaksora jutó jövedelem lényegesen kisebb lenne. Ez bármennyire kézenfekvő, a közgazdaságtudomány mégsem veszi tudomásul.
Még nem találkoztam olyan tanulmánnyal, ami felmérte volna, hogyan alakul a születések száma, ha nem használnak fogamzásgátlókat, és nem élnek az abortálással. Ezért csak becsülni tudom, hogy a ténylegesnél lényegesen nagyobb népességnövekedés lett volna szinte minden országban, még ott is, ahol jelenleg már csökken.
Annak ellenére, hogy a népességnövekedés leállásnak van két másik feltétel is, az egy lakosra jutó 10 ezer dollárnál nagyobb jövedelem, és a 11 évnél hosszabb iskolázottság, a két feltétel nem lett volna elég, ha nincs megoldva a fogamzásgátlás.
Ezért merem állítani, hogy fajunk történetében a legnagyobb jelentőségű vívmány a fogamzásgátlás.