Kopátsy Sándor PG 20120110
FELÉBREDT A VALUTAALAP
Tegnap este még bekapcsoltam a BLOOMBERG televíziós csatornát, kíváncsi voltam a amerikai tőzsére, és épen egy interjú folyt a valutaalap elnök asszonyával, aki végre felismerte, hogy az EU-nak végre fel kell adni a közös valutát,és meg kell elégednie azzal, hogy közös piac. Vagyis az IMF végre feladta a „minden a pénz” mániáját. Tudomásul veszi, hogy a összedőlőben van az a liberális politika, ami azt hiszi, hogy a világgazdaságot elég a bankokra, a pénzre bízni. Számomra a tavaszt hirdeti, hogy letérünk arról az útról, amelyik nem az ember, hanem a pénz társadalmi szerepének az elsődlegességét hirdette.
Sajnos, nem vagyok olyan naiv, hogy ez az interjú tényleges fordulatot jelent, de örülök annak, hogy már itt tartunk.
Mostanra már olyan nyilvánvalóvá vált, hogy nemcsak a közös valutának, de a következetesen közös piacnak is vannak társadalmi és gazdasági feltételei.
Ezek nélkül felelőtlen kalandozás nemcsak a közös valuta, de a közös piac is.
Melyek az alapfeltételek?
I. A közös kultúra. Márpedig Európa közös kultúrájáról aligha beszélhetünk. A viszonylag kis kontinensnek számító Európa alapvetően három kultúrára oszlik.
Az időszámításunk előtt jó félezer évvel időszámításunk előtt jelent meg először magas-kultúra a kontinensünk déli sarkában a görög kultúra formájában. Ez vált mintegy ezer év alatt a Mediterrán Térség magas-kultúrájává. De addig Európának csak ez a térsége jelentett magas-kultúrát, a többi még barbár volt.
II. A mediterrán térség városainak elnéptelenedése után eltűnt a társég magas-kultúrája. Jó fél ezreden keresztül a kontinensen lényegében csak a kontinens dél-nyugati csücske, Andalúzia arab, és a dél-keleti csücsökben Konstantinápoly görög kultúrája marad magas-kultúra.
III. A 10. század agrártechnikai forradalma azonban az Alpoktól északra, Európa nyugati felén létrejöttek egy új magas-kultúra gazdasági feltételei, és kialakult fajunk történelmében az első természetes csapadékra épülő magas-kultúra. Ennek a vívmányai azonban a kontinens keleti felében, éghajlati és társadalmi okok miatt, nem voltak hatékonyan alkalmazhatók. Ezért aztán Európa észak-nyugati harmada lett a kontinens egyetlen életképes magas-kultúrája. Ennek árnyékában azonban nemcsak a mediterrán kultúra, de a kelet-európai is ébredezni kezdett.
Ehhez a hármas kulturális tagozódáshoz csatlakozott előbb az európai kereszténység kettészakadása a 11. században. Majd az óceánok meghódítása után a nyugati kereszténységé a 16. században.
A kontinens három eltérő kereszténysége jól jelezte a kulturális tagozódást.
IV. Az óceánok meghódítása, az ipari forradalom, végül a tudományos és technikai forradalom egyre jobban felértékelte a kontinensünk északnyugati, puritán erkölcsű harmadát. A harmadik ezred küszöbére markánsan háromkultúrájú lett Európa.
Ezt azonban nemcsak a kereszténység, de a politika sem volt hajlandó tudomásul venni.
Ez mindennél jobban jelentkezett az Európai Uniónak a második világháború, és a hidegháború árnyékában megindult szerveződése során.
Annak tudományos elemzésére, hogy mik a gazdasági, és mik a pénzügyi unió előfeltételei, sor sem került, illetve megelégedtek azzal, amit Maastrichtben kisütöttek.
A GAZDASÁGI UNIÓ FELTÉTELEI.
A gazdasági uniónak számos fokozata van. Minél következetesebb, annál szigorúbbak.
Az áruk és turisták szabad mozgása. Mivel ez alig több a vámmentességnél, szinte nincsenek is előfeltételei. Ez még a gyarmattartó és gyarmata közt is megengedhető. Eben az irányba tart a világgazdaság egésze is. Ez spontán, de lassan megvalósuló folyamat, ami a személyek és áruk térbeni mozgásának forradalmi fejlődéséből is következik. Ma ezerszer annyi személy, és áru mozog a kontinensek között, mint amennyi ezer éve elhagyta a lakóhely határát.
A világgazdaság összefonódását azonban nemcsak az utazási és szállítási technika fejlődése mozgatja előre, hanem az a tény is, hogy a jelenkorban a gazdasági hatékonyság egyre jobban függ a nemzetközi munkamegosztásba való beilleszkedéstől. Sokkal több előny származik az államok közti munkamegosztásból, mint amennyit erőszakkal ki lehetne kényszeríteni. Ezért szűnt meg korunkban a fejlett világon belüli háború.
Ezért az olyan Európai Unió minden európai tagország számra áldás. Amíg az uniós tagság eddig erjed, nincs a kirekesztésre, vagy a kint maradásra ok. Ezen túl azonban, még Európai nyugati felében is, egyre keményebb feltételei vannak az uniónak.
Az egységes munkaerőpiac.
Az azonnal kiderült, hogy a munkaerő szabad vándorlásának már mind a fogadó, mind a kibocsátó tagállamok részéről vannak korlátai.
Ami a munkaerő befogadását illeti.
Számukra az elképzelhető leghatékonyabb import a jó minőségű munkaerő betelepülése. Ugyanakkor nagyon káros az olyan gyenge minőségű, és erkölcsű munkaerő befogadása, akikből otthon is a keresletüknél több van. Az egyiket tár karokkal fogadják, a másikat be sem engedik.
Ami a kivándorló munkaerőt illeti.
Alig érhet nagyobb veszteséget egy ország számára, mint amikor az otthon is hiányzó, kiváló munkaerejéből kivándorolnak. Ezt azonban nincs eszköze megakadályozni, hiszen másutt örömmel fogadják. Ugyanakkor minden ország számára áldást jelentene, ha azok vándorolnának ki, akiket otthon nem tudnak foglalkozatni.
Ezért a közös munkaerőpiac csak olyan országok számára előnyös, akiknél a hazai bérszínvonal nem sokkal alacsonyabb, mint a közösség fejlettebb tagjaiban. Márpedig az EU úgy erőlteti a munkaerő közös piacát, hogy egyes tagországokban negyednyi az átlagos bérszínvonal. A munkaerő felső minőségi tizedében pedig akár tízszeres is.
Jelenleg két országnak, Lengyelországnak és Romániának jelentős a külföldön dolgozó munkaereje. Ebből jelentős devizabevétele és hazai foglalkoztatási előnye van, de minden bizonnyal hátránya abban, hogy a külföldön dolgozók nem termelnek értéket otthon. Szerintem, hosszú távon nagyobb a hátrány.
Ezért egyáltalán nem sürgetném a munkaerőpiac liberalizációját. Türelemre volna szükség.
Ami a tőkepiacot illeti.
Ezen a téren nem annyira gazdasági, mint sokkal inkább politikai oka van az óvatosságnak. A tagállamok szinte mindegyikében erős a nacionalizmus, éppen a leginkább a nemzetközi tőkepiacra érett vállatokat tartják olyan nemzeti kincsnek, amelyet minden eszközzel igyekszenek nemzeti tulajdonban tartani. Ez ugyan nem volna indokolt, de olyan tény, amit türelemmel kell kezelni.
Ezért tartom reménytelennek a jelenlegi tagországok mindegyikére kiterjedő liberális tőkepiacot.
Összefoglalva, az Európai Közös Piac létrejötte és fenntartása a tagság egésze számára előnyös. Nem ez van válságban.
A KÖZÖS VALUTA.
A közös valuta bevezethetősége egyelőre csak a jelenlegi tagok szűk körére, az átlagnál lényegesen gazdagabbakra, puritánabbakra terjedhet ki. Az euró övezet mintegy felére nem. A jelenlegi tagok harmada teljesen éretlen volt a tagságra, azok kulturálisan idegenek, és viszonylag szegények.
Ebből a szempontból, közös kultúra alatt elsősorban a lakosság megtakarítási hajlandóságát és infláció érzékenységét kell érteni. Márpedig e tekintetben óriásiak a különbségek a zóna északi és déli tagállamai között.
A közel azonos gazdasági fejlettség pedig azt jelenti, hogy az egy főre jutó jövedelemben húsz százalékosnál ne legyen nagyobb különbség.
- - - - -
Ezért alig érhetett volna nagyobb öröm annál, hogy ezt ma már az IMF is tudomásul veszi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése