A történelem elkezdődött

Kopátsy Sándor EH 2011-03-17

A TÖRTÉNELEM ELKEZDŐDÖTT

Francis Fukuyama jóslatát a történelem végéről eleve ostobaságnak tartottam. Ahogyan Huntington kultúrák harcáról szóló teóriáját is. Jellemző módon az Egyesült Államokban mindketten divatosak lettek.

Marx után százötven évvel ostobaság az emberiség történelmét nem dialektikus materialista alapon kutatni, még inkább az a jövőt jósolgatni. Ha nem értjük a múltat, nem láthatunk előre sem.

A fajunk történetének harmadik szakasza most kezdődött.

Első szakasz.

A gyűjtögető életmód. Ebben a nagyon korlátozott fizikai, és nagyon fejlett szellemi adottságokkal megjelenő ember, az utóbbinak köszönhetően képes volt szinte minden természeti környezetbe berendezkedni. Tegyük hozzá, hogy elképesztően gyorsan, alig néhány tízezer év alatt, nagyon eltérő módon, egymástól függetlenül, nagyon hasonló színvonalon, nagyon különböző módon, de minden biológiai elődjénél sokkal magasabb szinten, csak az emberre jellemző módon.

Ha fajunk éltének hosszát százezer évre tesszük, ennek háromnegyed részén nem történt előrelépés. Mintegy 25 ezer éve, javában a jégkorszakban azonban kialakult valami egészen új, amire eddig oda sem figyeltünk. A hó és jég birodalmában, az ember kooperációra lépett két veszélyeztetett állatfajjal, a kutyával és a rénszarvassal. Ez a két első háziállat megsokszorozta az ember fizikai képességeit, lehetővé tette, hogy ne csak arra szoruljon, amit a természet felkínál, hanem maga teremtse meg a számára szükséges létfeltételeket, mindenek előtt az élemet, a térben való mozgást, és a hideg elleni védelmet.

A kutya társaságában élő ember ugyanis először alhatott biztonságban, hiszen a kutyák ébersége, hallása, szaglása időben riasztotta, és segítette a ragadozók elriasztásában.

Az ember bármennyire huszonötezer éve együtt vadászik a kutyával, a tudományban máig nem tudatosult, hogy a vadászt elő technikai forradalma a kutyával való együttműködés volt. A lándzsával való vadászat hatékonyságát megszázszorozta.

A rénszarvassal való együttélés talán még nagyobb technikai forradalmat jelentett. A rénszarvas táplálékot, igavonó erőt, a hideg ellen ruhát, és sátoranyagot biztosított. Ez volt az első termelő társadalom. Ez az életmód azonban csak a sarkvidék tundráin volt megvalósítható. A megjelenése azonban azt jelenti, hogy az ember változatlan természeti környezetben is képes volt életfeltételeit a domesztikációval biztosítottá tenni.

Minek volt köszönhető a jégkorszakban a termelés kialakulása?

Annak a szerencsés véletlennek, hogy a tundrán nemcsak az embert fenyegette kipusztulás, hanem sok állat és növényfaj mellett a kutyát és a rénszarvast is. A jégkorszakkal leginkább érintett térségekben a növény- és állatfajok ezrei pusztultak ki. E három veszélyeztetett faj csak ritka kivételnek számított a sok között. A kooperációjuk véletlen, de mindhárom faj ottani túlélése szempontjából szükséges volt.

A termelésre épülő társadalmak általános, nagyon eltérő éghajlati, földrajzi környezetben való megjelenését azonban a nagyarányú felmelegedés kényszeríttette ki. Ha nincs felmelegedés, talán még mindig a rénszarvasokkal pásztorkodókat irigyelhetnénk. A fejlődést mindig, és mindenben a környezet változtatása kényszeríti ki. Ez nem csak az emberre, nemcsak az élővilágra, hanem az anyagok fejlődésére is igaz. Ezt soha nem volt ésszerűbb szem előtt tartani, mint a jelenkorban.

A jégkorszak megszűnésével kontinensnyi térségekben, viszonylag gyorsan olyan éghajlati változások következtek be, ami számtalan fajnak, közte a kor emberiségnek nagy hányada számra lehetetlenné tette az ott élő népesség gyűjtögetésből való megélését.

Ahogyan a jégkorszak idején csak egyetlen térségben történt alapvető éghajlatváltozás, a megszűnése szinte az összes életteret érintette. Az emberi faj fejlődése szempontjából a leglényegesebb változás az volt, hogy több tízmillió négyzetkilométer korábbi gyűjtögetésre kiváló szavanna terület sivataggá, ugyanakkor hasonló nagyságú térségről eltűnt a jégtakaró, és állai legelőnek alkalmas sztyeppe alakul ki. Az előbbi önözhető térségeiben létrejöttek az önözéses növénytermelésre épülő magas-kultúrák, az utóbbin pedig az állattartó pásztor-kultúrák.

A termelő társadalmak kialakulását a tudomány máig csupán az ember alkalmazkodó képességével magyarázzák. Ez önmagában kevés lett volna, ha számos állatfaj nem sodródik ugyanúgy a kihalás szélére. Ha a mai háziállatok, fennmaradásuk érekében, nem kényszerülnek az emberel való kooperációra, sokkal lassabb, és talán zsákutcába futó lett volna a társadalmi fejlődésünk.

Állításom jól igazolja a két Amerika, és Ausztrália története.

Amerikában azért késett évezredekkel a termelésre való áttérés, az osztálytársadalom megjelenése, mivel nem volt az ember fizikai erejét megsokszorozó háziállatuk.

Miért nem volt Amerikában igavonó háziállat.

Azért nem volt, mert az egyetlen szóba jöhető állast a bölény lehetett volna, de annak a kihalása fel sem merült, tehát nem került olyan helyzetbe, hogy az ember gondoskodására szoruljon. Márpedig nem ismerünk olyan domesztikációt, amiben a vadon életképes állatot sikerült volna domesztikálni. Megszelídíteni, szinte minden emlősállatot, madarat lehet, de háziállattá csak az válik, amelyik a jobb élete érdekében az emberre szorul. Amerika állatvilágában csak a bölény volt a földművelésre, és nagyobb tehet szállítására alkalmas vadállat, de az a jégkorszak megszűnése után is millió számára vígan élhetett. Dél-Amerikában a láma vált teherhordó állattá, de igavonóvá az sem válhatott. Márpedig nem kell nagy szakmai műveltség annak belátásához, hogy az igavonó állat nélkül nem jöhet létre olyan földművelés, ami elég hatékony arra, hogy földművelő társadalmat szolgáljon ki. Ahol nem volt szarvasmarha, bivaly ott nem vált a földművelés elég hatékonnyá ahhoz, hogy magas-kultúra hordozója lehessen. A maja és az inka kultúra mintegy háromezer évvel később jött létre, mind az elsők, és kétezer éves múltja után is versenyképtelennek bizonyult a beáramló nyugati kultúrával szemben.

Ennél a ténynél aligha szolgálhatott volna a világtörténelem jobb példával arra, hogy a kultúrák fejlődésében az igavonó barom sokkal fontosabb szerepet játszott, mint a hatalmat gyakorló ember.

Az első termelő társadalmat az ember a kutyának és a rénszarvasnak köszönhetően hozta létre.

Az első magas-kultúrákat hordozó öntözéses földművelés pedig a szarvasmarhának és a bivaly köszönhetően jött létre. Az emberi erővel történő földművelés ugyanis nem lehet olyan hatékony, hogy magas-kultúrát hozzon létre, illetve tartósan működtethessen. A két Amerika azonban nemcsak igavonóállatban szenvedet hiányt, hanem hústermelőben is. A juh, a kecske húsa és teje teremtette meg először, szárazföldi viszonyok között, az egészséges fehérjeellátást. Szinte nevetségesnek tűnik, hogy a két amerikai magas-kultúra hússal való ellátásának alapja a tengerimalac volt.

A két amerikai kultúra nemcsak az állati erőt, és táplálékadást nem hasznosította, de a természeti erők hasznosításában sem lett lépéseket.

A kereket volt az első kultúrák legfontosabb eszköze. Amerikában nem használták, mivel annak csak az igavonó állatok mellett és a viszonylag sík terepen van nagyobb hasznosítási értéke.

Az első magas-kultúrák által hasznosított természeti erő a szélvitorla volt. Ennek azonban csak az állóvizeken és lassú folyókon van értelme. Az amerikai kultúrák azonban a hegyek között rendezkedtek be. A tengeri szállítás vált aztán a világgazdaság létrehozójává. Az európai kultúrában a szélmalmok váltak az emberi erő fő kiváltóivá.

A víz erejének hasznosítása is korán megjelent.

A vízierő széleskörű, jelentős hasznosítása viszonylag későn jelet meg, de a nyugati iparosítás első erőforrása volt.

A gőzgép lett aztán az emberi erő megsokszorozásának a legszélesebben alkalmazott formája.

A történészek keveset foglalkoznak az ember és a tárgyak távolságlegyőzésének formáival, pedig azok hatékonyságának arányainak óriási szerepük volt.

Az emberek és a holt áruk térbeni mozgását szinte nem is érintik a történészek, holott annak társadalomformáló szerepe óriási, a politikánál sokkal nagyobb volt.

A Nyugat társadalmi és gazdasági karrierjének egyik feltétele az volt, hogy a patkolt lovakkal először történ forradalmi fejlődés az ember és a holt áru szárazföldi távolságot legyőző képességében. Ebben a tekintetben a vasút és a közút előtt, tehát ezer évig, szinte semmi fontos nem történt.

A patkolt, felnyergelt lovon az ember egynapi távolságlegyőző képessége megtízszereződött, és könnyebbé vált. Gondoljunk arra, hogy ebben a tekintetben fajunk megjelenése óta nem történt semmi, aztán megjelent az igavonó, árut és embert szállító ló. Aztán ezer évnek kellett eltelni, mire megjelent a vasút és a gépkocsi, ami nemcsak megszázszorozta a naponta legyőzhető távolságot, hanem olcsóbbá, kényelmesebbé is tette.

Az ember fizikai képességit, mindenek előtt munkaerejét megsokszorozó vívmányok hátán lassan megjelentek az ember szellemi igényét kiszolgáló technikák is, amelyek hatására elkezdett csírázni az emberi szellem kiszabadulása. Ezen az úton először az írás jelent meg. De szinte a jelenkorig, nagyon keskeny réteget érintett meg jelentősen. Az írás elterjedésének hosszú idő után a nyomtatás megjelenése adott lendületet, de elemi erővé csak a jelenkorban, az elektronikának köszönhetően vált. A gondolatok, ismeretek átadásában az elmúlt ötven évben százszor annyi történt, mint előtte összesen. A következményeit felmérni sem lehet.

A rendkívül fejlett agyú emberi faj története csak most kezdődik.

A megelőző százezer évben az emberi aggyal szemben alig változott az igény, mostantól kezdve pedig minden annak a hasznosításán múlik. Fukujama előbb azt állította, hogy a történelmünk bégéhez értünk. Most arról ír könyvet, mit tanulhatunk a múltunkból. Ráadásul, a tanulságokat a politikai felépítményben szerzett tapasztalok alapján vonja le. Szerinte csak abban bízhatunk, hogy a hatalom birtokosa okos és jóságos lesz.

Véleményem szerint, a múlt technikai feltételinek szerepből százszor többet tanulhatunk, mint a politika szerepéből.