A rosszul időzített alkotmány

Kopátsy Sándor PP 2011-03-19

A ROSSZUL IDŐZÍTETT ALKOTMÁNY

Szomorúan látom, hogy az új alkotmányunkra nem leszünk büszkék, és az sem lesz tartós.

Az új alkotmány ugyan történelmi szükség, de nem volt annyira sürgős, hogy sietni kellett volna. A jelenlegi politikai légkör azonban szükségszerűen történelmi romantikus, klerikális alkotmányt eredményezett. A Fidesz elseprő győzelme olyan nemzeti romantikus hangulatot teremtett, a társadalmi támogatottság nélküli KDNP pedig olyan erősnek érzi magát, amiben a tejhatalmú Orbán sem volt képes a túlzottan romantikus, nacionalista, klerikális alkotmányszöveg készüljön. Ez egyrészt nem lehet nemcsak korszerű, és időálló, hanem szakmai szempontból színvonalas sem.

Sajnos, előző alkotmányaink sem kodifikálásra alkalmas időben, körülmények között születtek.

Az indokoltnál nagyobb tisztelet övezte az első két rendi alkotmányt. Az Aranybulla a nagyon gyenge királyi hatalom alatt készült. Lényegében a főurak hatalmát erősítette a királyi hatalommal szemben. Ezt azonban mindmáig úgy állítottuk be, mint valamiféle rendi demokráciát, vagyis minden nemes számra egyenlő jogi státuszt. Az angol Aranybulla kontinentális mását láttattuk benne.

Máig nem találkoztam olyan magyar történészi munkával, amelyik rámutatott volna a korabeli angol, és magyar társadalom közti különbségre.

- Az angol társadalomban mintegy tízszer nagyobb volt az urbanizáció.

- A nemeseknek a lakossághoz viszonyított aránya ötöde lehetett a mienkének.

- A polgárok aránya többször nagyobb volt, mint a nemeseké, ráadásul azok szinte mid angolok voltak. Nálunk a 13. században a kevés polgár között alig volt magyar.

E különbségek ellenére úgy kezeljük a magyar társadalmat, mint amiben a nemesek egyenjogúsága gyakorlat lett volna. Ma már ideje volna a Mohács előtti magyar társadalmat nem az Aranybulla alapján működőnek beállítani. De nincs is a mai alkotmányban arra szükség, hogy a rendi alkotmányra, mint előzményre hivatkozzunk.

Ez igaz a Tripartitumra is. Az is rendi alkotmány volt. Ráadásul a második jobbágyság alkotmányozása. A maga korában már rendi alkotmánynak is elavult volt. Az idézgetése azét is irritál, mert a Szent Korona Tan ürügyén fontos azoknak, akik hivatkoznak ma is rá. Ebben a tekinteten az alkotmánytervezet a Jobbik, a Hatvanhárom vármegye, és a Trianont tudomásul venni nem akarók igényét szolgálja.

A jelenlegi alkotmánynak az elődje, csak az 1848-49-es lehet. Arra sem kell hivatkozni, mert a Trianon utáni Magyarország nem az 1848-as. Számomra ennek az is elvi oka, hogy a Szabadságharc utáni Magyarország még osztálytársadalom volt, amiben osztályonként más volt a jogállás. Abban az uralkodó osztály a világi és egyházi arisztokrácia volt, amely magához emelte az úri közosztályt. Ráadásul olyan ország volt, amiben a magyarságnak nem volt abszolút többsége, ennek ellenére úgy fogalmazódott, mintha nem is volnának nemzetiségi jogok.

Az első világháborút követő két forradalom olyan rövid idejű, annyira átmeneti volt, hogy nem indokolt alkotmányban emlegetni. Az egyik egy polgári társadalom, a másik pedig bolsevik proletárdiktatúra akart lenni.

A két háború közti társadalom király nélküli királyság akart lenni. Kár az alkotmányban az emlegetésébe menni.

A második világháború után nem volt az országnak szuverenitása, de a bolsevik párt által uralt köztársaság volt.

A rendszerváltás után az örökölt alkotmányt foldozgattuk. Ennek a lényegét jelentette, hogy a nép egészének társadalma akart lenni.

Az új alkotmánynak ezt a szándékot kellene rendszerbe foglalni.

Ehhez azonban nincs szükség sem az istenre, sem a kereszténysége, sem a szent koronára, sem a történelmi előzményekre hivatkozni. Időálló csak az olyan alkotmány lehet, ami a korszellemnek felel meg, és gondosan megkerüli az érzelmeket, távol tartja magát a múlt értelmezésétől, inkább előre néz, és nem hátra.

Sajnos, a jelenlegi tervezet nem ilyen.