A PÉCSI POLGÁRMESTERVÁLASZTÁS TANULSÁGA

Kopátsy Sándor PP 2009-05-11

A PÉCSI POLGÁRMESTERVÁLASZTÁS TANULSÁGA

Tegnap választottak új polgármestert Pécsett. A messze legnépszerűbb politikus, Szili Katalin csúfosan megbukott egy alig ismert Fideszes pécsi ügyvéddel szemben. Ráadásul a két előző polgármester szocialista volt. A Fidesz kétharmados győzelme azt jelenti, hogy az MSZP egyetlen körzetben még ilyen eredményre sem számíthat. Eddig csak kétharmados Fidesz győzelmet vártam a következő parlamenti választáson, most már négyötödöset jósolok, és két párt marad a parlamentben.
Ebbe a csődhelyzetbe nem a Fidesz bölcsessége, hanem a két kormánypárt hibája jutatta a magyar politikai életet.
A lavinát azok a szocialista küldöttek indították útjára, akik a pártjuk elnökségével szemben, puccsal jutatták Gyurcsányt a korány és az MSZP élére.
Ezek az elvtársak, politikai karrierjük érdekében, a maguk élére is vezért akartak. Nem volt annyi politikai intelligenciájuk, hogy a baloldalnak, még inkább a liberális SZDSZ-nek a vezér, pusztulást hoz. Az ugyan nyilvánvaló, hogy a magyar társadalom többsége nemzeti, klerikális, ezért konzervatív vezetőt támogat. Ezt ismerte fel Orbán Viktor és a Fidesz. Ebből fakad, hogy aki nem akar nacionalizmust, klerikalizmust, konzervatív politikát, annak szerény, kollektív vezetésre van szüksége, azok csak akkor győzhetnek, ha a jobboldal vezére súlyosan hibázik.
Ezt bizonyította Antall József és az MDF katasztrofális bukása. Az MSZP elnöke, Horn Gyula nem vezérként szerzett kétharmados többségét, hanem mert az MDF romantikus, nemzeti konzervativizmusát virágozni. Azt talán egyszer megtudja az utókor, hogy Horn miért vonta be az SZDSZ-t a kormányba, és hagyta hangoskodni, nemcsak a gazdaságpolitikát, de még a káderpolitikát is igényükhöz igazította.
Máig nem ismeri be az MSZP, hogy a következő választást azért bukta el a kormány, mert a magyar közvélemény emésztőképességét meghaladó liberálisabb politikát folytatott.
A magyar baloldali és liberális politika százötven éve, Deák óta, mindig azért veszít, mert többet akar elérni az elérhetőnél.
Ami a liberalizmust illeti.
Deák volt az egyetlen liberális politikus, aki igyekezett mértéket tartani. A tragédia az volt, hogy a kora magyar társadalmának alig volt a liberális reformokat elfogadó választói rétege. Akkor még Deák is sok volt. Utána minden liberális politikus nekivadult, ahelyett, hogy örült volna, hogy végre a magyar társadalom elindult a liberális reformok befogadása útján, azt hitte, hogy angolszász társadalomban van. Csodaként fogadtam az első választáson elért liberális sikert. Még nem olvadtam annak tudomásulvételét, hogy a rendszerváltás első választáson nálunk volt Európában a legnagyobb parlamenti képviselete a liberális pártoknak. Akkor még a Fidesz is az volt.
Ami a baloldalt illeti.
Az MSZP is várakozásnál jobban szerepelt. Az öt választásból hármat megnyert. Erre nehéz másik példát találni még tőlünk nyugatra is. Ezt csak azzal tudom magyarázni, hogy Kádár Jánosnak köszönhetően, nálunk volt a legkevésbé durva, embertelen a bolsevik rendszer. Az MSZP betegesen fél Kádár emlékétől, ezért nem hajlandó tudomásul venni, hogy eddigi eredményeit is neki köszönheti. Az MSZP vezetőinek az ostobaságát jól bizonyítja a tény, hova jut a következő választáson, kevesebb szavazatot fog kapni, mint amennyi Kádárt tartja a múlt század legnagyobb politikusának.
Gyurcsány Ferenc személyében olyan politikust állított a maga vezérének, aki elhatárolódik Kádártól, és Nagy Imre hívének vallja magát. Még az sem vette észre, hogy ez a követés a realitástól való olyan elszakadást jelent, aminek szükségszerű bukás a vége. Ma már ott tartunk, hogy minden nap a Gyurcsánnyal, csak növeli az MSZP bukásának méretét. Márpedig a jelen kormány Gyurcsány kormánya. Ezek minisztereit ő is kinevezte volna, ez az ő csapata.
Térjünk azonban vissza a pécsi polgármester választás tanulságához.
Mivel Gyurcsány tudta, hogy ez elnökség tagjai nem őt javasolták, ezt csak azoknak bocsátotta meg, akik feltétel nélkül kiszolgálták, dicsőítették. Messziről nézem az MSZP politikai életét, de ez a távolság is bőven elég ahhoz, hogy tisztán lássam, Gyurcsány szeretett volna mindegyiktől megszabadulni.
Kiss Pétertől leginkább. Ő azonban alázatosan tűrte, és elég volt a pártvezetésben lévő támogatóinak ereje ahhoz, hogy amíg csendesen tűri a mellőzését, nem engedik meg a leváltását. Jellemző, hogy ez Bajnai Gordonnak sem sikerült.
Nem sikerült Szekerestől sem megszabadulni. Az MSZP vezetőire jellemző, hogy Gyurcsánynak Szekeresre vonatkozó durva sértését sem torolták meg. Gyurcsány még ma is miniszterelnök lenne, ha nem mond le. Nem akadt volna a pártjában akkora ellenzék, ami leváltotta volna. Ez is nyilvánvaló, hogy tőle a bizalmat az SZDSZ sem mert volna megtagadni, ahogy Bajnait is megszavazta, hiszen őket is csak az érdekelte, hogy ne legyen előrehozott választás. Nemcsak érzik, de tudják, hogy csak a választásig élnek. Gyurcsány önkéntes lemondását is látszólagos szomorúsággal fogadták. Boldogok voltak, hogy a pártalapítvány elnökségét elfogadta.
Szili Katalint sem akarta Gyurcsány látni a köztársasági elnök székében. Formailag az SZDSZ tiltakozott a jelölése ellen, de a hátérben számíthattak Gyurcsány helyeslésére. Sólyom nekik jobb volt, annak ellenére, hogy számíthattak az ellenük irányuló viselkedésére. Meg is kapták. Ez az elnökválasztás és Szilinek a pécsi választáson való támogatása jól megmutatta, holt tart az MSZP é az SZDSZ apparátusának az erkölcse. Az a két párt, melyik mindent megtett Szili államelnökké választása ellen, a jelenlegi reménytelen helyzetében Szilire hárította a megmérettetését. Az SZDSZ nem indított saját jelöltet, hanem Szilit támogatta. Természetesen nem szívből. Nem akarta, hogy az EU választások előtt nyilvánvalóvá váljon, hogy elolvadt a választói tábora. Ebből az okból az MDF is őt támogatta.
Most nehéz évek következnek, mivel a tartós kétharmados többség esetén a demokrácia sem ér sokat. Nincs ugyanis olyan egészséges társdalom, melyikben nincs a többségnek legalább harmados ellenzéke. Az egy vezér, egy nyájnál csak a két vezér és két nyáj a rosszabb. Ezt élük az elmúlt hat esztendő alatt.
Én már öreg vagyok ahhoz, hogy megérjem, amikor újra lehet liberális párt az országgyűlésben, és nem lesz a jobboldalnak kétharmados többsége. Csak abban reménykedek, hogy két-három ciklus után nemcsak újra lesz liberális parlamenti párt, és olyan baloldal, ami a kétharmados túl-hatalmat korlátozni képes, de abban is, hogy nem ilyenek, hanem sokkal különbek lesznek.