Cigánykérdésről

Kopátsy Sándor EP 2009-02-15

KÉRDÉSEK AZ ILLETÉKESEK FELÉ
A kérdések címzettei:
Miniszterelnök, Rendészeti Miniszter és Országos rendőrfőkapitány Urak

Annak ellenére, hogy a magyar cigánykérdés ilyen nyílt feszültséggé, országos botránnyá vált, nem ők az okozói, de ma ők az intézkedésre illetékesek, és ennek megfelelően viselkednek. Nekem azonban az a véleményem, hogy illetéktelenek, hiszen annak ellenére, hogy fogalmuk sincs a problémát létrehozó okról, úgy viselkednek, mint akik kellő képen tisztában vannak e problémával.
Mivel az a meggyőződésem, hogy vagy nem tudják, mit és hogyan kell megoldani, néhány, a probléma lényegét érintő okokra vonatkozó kérdést teszek fel Önöknek. Ha ezek egyikére sem tudnak válaszolni, ne viselkedjenek úgy, mint e feladat megoldásának szakértői.
1. Hány cigány él hazánkban, és ez a népesség hány százaléka?
2. Hogyan módosulnak az 1. kérdésben feltett adatok.
3. Mekkora a cigányság gyermekvállalása, mekkora az országos átlag?
4. Mekkora a cigányság várható életkora, és mekkora az országos átlag?
5. Mekkora a munkaképes cigányságban a munkavállalási hányados, és mekkora az országos átlag?
6. Mekkora a munkaképes cigányok átlagos iskolázottsága, és mekkora az országos átlag?
7. Hány osztályt végeztek a ma húsz éves cigányok, és mennyi az országos átlag?
8. Milyen a cigány tanulók iskolai eredménye, és az országos átlag?
9. Mekkora a jelenlegi börtönlakókon belül a cigányok aránya?
10. Mekkora a képviselők között a cigányság aránya?
11. Mekkora a házasságkötésekben a cigány és nem cigány párok aránya?
12. Mekkora a nagyon kevés cigány munkavállaló átlagkeresete, és az hogyan aránylik az átlaghoz?
13. Egy laksora vetítve, mennyi adót fizetnek, és mennyi támogatásban részesülnek a cigányok az országos átlaghoz képest?
Talán ennyi kérdés is elég annak megállapítására, hogyan vannak önök a szakértőik által a cigánykérdésben felvilágosítva. A szakértőktől még tucatnyi más kérdésemre is szeretnék választ. Például.
- Hogyan osztják be a havi jövedelmüket a hét végéig a cigányok és a nem cigányok? Vagyis, hogy nálunk még a harmincnapos távlat is másodlagos. Célszerűbb volna őket hetente, sokszor inkább naponta fizetni.
- Milyen testhosszal és súllyal születnek a gyerekek a cigányoknál és országosan? Hogyan alakul ez az adat egy és öt év után?
Sajnos, tudom, hogy egyetlen kérdésemre sem tudnak, de ha tudnának, sem mernének választ adni.
Ekkor következik az utolsó kérdésem.
Kik hozták azokat a szabályokat, hogy e kérdésekre ne lehessen választ találni?
Nemcsak a közvéleménynek, hanem még az illetékeseknek sem. Márpedig a tudatlanságban született cigányprogram nekik is, nekünk is ártalmas.
E kérdésekre azért kellene választ adni, mert nemcsak önök, hanem a közvélemény is teljesen tájékozatlan. Ebből pedig az következik, hogy Önök ostoba intézkedéseket hoznak, vakon vagdalóznak. A közvéleményben pedig még ostobább feltételezések élni.
Az utóbbira két példát.
Az ország egyik befolyásos ellenzéki politikusa szerint a születések hatvan százalék a cigányságban történik.
A másik diplomás létére azt hiszi, hogy a magyar zsidóság a többségük kiirtásáért azzal áll bosszút, hogy száz év múlva, az ország lakosságának nagyobbik fele cigány legyen.
Ilyen iszonyatos butaság csak azért élhet, mert a tényekről nincs információja a közvélemények, de még Önöknek sem. Az ilyen esetekre adja a nép közmondása a tanácsot. Előbb mérj, csak utána vágj. Márpedig Önöknek nincs mércéjük, de ezt még a közvéleménytől is megtagadják. Ezért aztán mindenki a saját önkényes mércéjét használja.
Az alábbiakban rövid történelmi lecke következik. Az ország vezetőjétől el lehetne várni, hogy a legsúlyosabb társadalmi problémák történelmi gyökerét is ismerjék.
Azt, hogy cigányok is élnek a Kárpát medencében, tudomásom szerint, a törvényhozás először a 1847-es népszavazást előkészítő törvényben említi. Akkor is csak úgy, hogy ebben az országban a magyarokon kívül élnek nemzetiségek is, de a zsidó és a cigány nem az. E két népességet ahhoz a nemzetiséghez kell számolni, amelyiknek vallja magát. Ezt a statisztikai számbavételi módot azért gondolják ki a honatyák, mert úgy számolták, hogy ezzel a magyarságnak a lakosságon belüli arányát fel lehet tornászni az ötven százalék fölé. Igazuk is lett. Azt már én tesszem hozzá, hogy a magyar szavazóbizottsági tagok tudták, hogy az országuk érdeke, hogy a zsidó és cigány a magyar nemzetiség rovatba kerüljön.
Még nem akadtam olyan magyar történészre, aki rámutatott volna erre a csalásra, még inkább látni kellene, hogy mennyire logikátlan és primitív család volt ez. A Kárpát-medencében akkor ugyanis csak két olyan számottevő etnikum élt, amelyik kultúrája idegen volt. A többi között elsősorban a nyelvük és a vallásuk volt eltérő, a viselkedésük, a kultúrájuk rokon.
E törvény megszületés után is e két etnikum járt külön, egymástól is szinte ellenkező irányú úton.
A magyarországi zsidóságból nagyon gyorsan magyar zsidóság lett. Ők váltak a polgárosodás élcsapatává. Megtanulták az ország hivatalos nyelvét, és még a kereszténységre való áttérésben is buzgónak bizonyultak. Ennek ellenére hisztérikussá nőtt az antiszemitizmus, mert néhányan, ostobaságuk alapján, azt hitték, hogy amit a zsidóság elért, azt ők érték volna el, ha nincsenek zsidók. A többség azonban csak a zsidók vagyonára áhítozott. Ezek még ma sem akarják bevallani, hogy a zsidóság politikai, nyelvi, kulturális és vallási asszimilációja volt, az összes etnikum között, a leggyorsabb. Ha beismernék a tényt, még nagyobb volna a bűnünk. A megmaradt magyar zsidóság pedig azért hallgat erről, mert szégyelli, hogy mennyire naiv volt.
Naivul, évtizedek óta abban reménykedem, hogy még megérem, hogy beismerjük, hogy a zsidóság nagy többségének elvesztése volt történelmünk legnagyobb bűne. Nemcsak erkölcsileg, de hatásában is. Ma már nem reménykedem.
A cigányság sorsa ellenkező irányban alakult. Ők, a magyarsághoz viszonyítva is, egyre jobban lemaradtak. Egészen a felszabadulásig szinte a politikai és gazdasági államon kívül maradtak. Őket a hatalom és a bűnüldözés az állampolgári státusz alatt kezelte. Jellemző módon mindmáig csak a zsidóság hangsúlyozza, hogy Hitler, és a hazai szélsőjobb, őket is velük közös kategóriába, a fizikai megsemmisítésre ítélteknek minősítette. A magyar cigányság deportálása csak azért ment lassabban, mert tőlük nem volt, mint elrabolni.
Sajnos, még mindig sokan vannak közöttünk, akik Hitler háborúvesztését, függetlenül attól, hogy ebből szovjet megszállás következett, nem tekinti felszabadulásnak. Ebben a tekintetben csak a magyar zsidóság és cigányság van közös véleményen. Számukra ez az életben maradásukat jelentő győzelem volt.
A magyar zsidóság, rájuk különösen vonatkozik a magyar jelző, mert iszonyú sérelmeik sorsuk ellenére itt maradtak. Ma sokan csak azt látják, hogy a Rákosi-rendszerben túlságosan lelkesen részt vettek. Azt nem értik meg, hogy a bolsevik rendszer nélkülük még barbárabb lett volna, hogy a gazsági reformok zászlóvivői is ők voltak. De most a cigánykérdés alakulása a fő mondanivalóm.
A cigányság a bolsevik rendszernek köszönheti, hogy őket is állampolgárnak tekintették és bevonták a társadalmi munkamegosztásba. A bolsevik rendszer kezdetben ugyan ázsiai kegyetlenségű volt, de nem faji, és nem kollektív, hanem ideológiai és egyedi alapon. A kettő között még mindig nem látjuk a minőségi különbséget. Márpedig ez éppen a cigányság esetében alapvető.
Az ország bolsevik táborban töltött évtizedei a cigányság magyarországi történetében a társadalomba való beépülés elindulását jelentették. Nem is annyira politikai és kulturális, mint a társadalmi munkamegosztásba való beépülés tekintetében. Annak idején az átlagbér ellenőrzésnek én is csak a negatív hatását láttam, és gúnyosan beszéltem arról, hogy két cigányt kell felvenni ahhoz, hogy egy újabb mérnök fizetésének forrása legyen. Ma, bevallom, visszasírom, mert ma már látom, hogy az sem járt annyi kárral, mint a munkaerő árának szabad piaca. Ma állítom, hogy a társadalom alsó ötödében lévő katasztrofális munkanélküliséget, mindenek előtt a cigányságét, addig nem lehet megoldani, amíg a munkaadóknak a képzetlen munkaerő alkalmazása nem jelent kedvezményt.
Nem filozofálni kell a cigányok egyenjogúsága felett, hanem munkához kell juttatni őket.
Elnézést kérek a középiskolásfokon való kioktatásért, de a politikai hatalom, és a magyar közgazdasági elit még ott sem tart, hogy ez elkerülhető legyen.
Jelenleg a reálszakmás diplomások és a szakmunkások körében nem munkanélküliség, hanem hiány van. Az országos foglalkoztatási ráta is botrányosan alacsony, ebben a tekintetben csak Málta áll mögöttünk. A munkaerő alsó ötödében, ezen belül is ennek mintegy felét kitevő cigányság pedig példátlanul alacsony a foglalkoztatás. Ezen a deformált helyzeten csak azzal lehet segíteni, ha a munkaerő első harmadának bérjárulékát emeljük, a középső minőség után változatlanul hagyjuk, az alsó harmad után pedig elengedjük. Ennek a tartósan munkanélküli, nagy többségében cigány, hányada után a munkaadónak még kedvezményt is biztosítunk.
Ez is csak az intézkedések egyike lehet, hiszen a munkavállalói kötelezettségeket is másként kell e réteg esetében alkalmazni.
A cigányság katasztrofális munkanélkülisége ugyanis két okból fokozódik. A bére utáni járulék az esetükben magas, ennek elengedéséről az előző fejezetben volt szó. A felmondási feltételek a cigányság jelenlegi hozzáállásához viszonyítva szigorúak. Ezért kérem a szakszervezeteket, hogy a leszakadt rétegek, mindenek előtt a cigányság setében, ne ragaszkodjanak a klasszikus munkavállalói jogokhoz. Az ő esetükben a munkátlanságot, és nem a munkavállalói jogukat kell védeni. Ha nehéz az egyszer alkalmazott cigányt elküldeni, reménytelen, hogy alkalmazzák. Minél könnyebb lesz a nem megfelelő cigányt elküldeni, annál többet fognak alkalmazni. Ez a szakszervezeti engedmény a cigányság érdekét szolgálja. Erre csak annyi ideig lesz szükség, amíg a nagyarányú munkanélküliségük meg szűnik.
A munkáltató feltételeket azzal is módosítanám, hogy a cigányságot hetente, esetleg naponta is lehessen fizetni. Nem kell hozzá nagy tapasztalat, de a cigányság kultúráját az is jellemzi, hogy a nem cigányoknál sokkal rövidebb távra gondolkodnak. Elég volna megnézni, hogyan költik el a havi bevételt az első napokban. Munkaadói tapasztalataim tanítottak meg arra, hogy a legjobb ösztönzésük a minél rövidebb fizetési szakasz. Ebben az esetben nemcsak helyettük osszuk be jobban, racionálisabban a jövedelmük felhasználását, hanem a teljesítményük is nagyobb. Aki nem hiszi, próbálja meg!
Végül a közvélemény megnyugtatása érekében kérem, hogy szüntessék meg a húszezer forint alatti lopások enyhébb kezelését. Csak az ostoba jogalkotó hiheti azt, hogy ez az összeg nem kicsi egy nyugdíjasnak, és nem élnek vele vissza azzal, hogy bandában, azaz kollektíven lopnak, így a jelentős zsákmány felosztható sok húszezer forintos tolvajlásra. Ne a kisebb bűnözőkkel szemben kell elnézőnek lenni, hanem azt érezzük, hogy a mi bűnünk, hogy a cigányokat kizárva tartjuk a legális munkavállalásból. Hazudik az, aki azt mondja, hogy ez ma is biztosítva van a cigányság munkavállalása. Kísérje végig egy munkát kereső cigány kálváriáját, amit mi építettük ki számukra járhatatlan akadályokkal.
Visszatérek az írás elején feltett kérdésekre. A cigánykérdés megoldásának első feltétele, hogy bátran tárjuk fel a helyzetüket, a cigányellenesség ilyen térhódításának okait. Ezeket nemcsak a felelős vezetőknek, hanem az érintetteknek, a cigányoknak is látniuk kell.