A német francia tengely

Kopátsy Sándor                EH                   2019 01 31

A német francia tengely

Amikor Adenauer és De Gaulle 1908-ban összefogott, hogy Németország és Franciaország maga alá szervezi az Európai Uniót, az 1935-ben Hitler és Mussolini által kötött német-olasz, fasiszta tengely jutott az eszembe. Akkor a húszas éveim elején járva azt állapítottam meg, hogy ennek a tengelynek a német oldalán egy dömper, olasz oldalán pedig egy szamárkordé kereke van. A két kerék kapacitása között akkora a különbség, hogy a kapacitása kisebb lett, mintha a két szövetséges a saját két kerekével járna. Annak ellenére, hogy 2008-ban a Németország a náci elődjénél lényegesen kisebb, Franciaország pedig Olaszországnál lényegesen nagyobb kerékkel rendelkező lett. Vagyis Franciaország Olaszországnál nagyobb súlyú volt. Ennek ellenére a német-francia közös vezetésű vámuniót örömmel fogadtam.

Azonnal nem vettem tudomásul, hogy Adenauer és De Gaulle nem csak vámuniót, de Európai Egyesült Államokat akar. Ez azonban viszonylag gyorsan kiderült, mert már a maastrichti elvárások, a közös költségvetési hiány, az egyformán alacsony infláció és állami eladósodás önmagában is azt jelentette, hogy felszámolják a tagállamok szuverenitását. Ha az EU tagállamai számára azonos inflációt, költségvetési hiányt és állami adósságot követelnek, akkor nem szuverén államok vámunióját, hanem tagállamok egyesülését akarják. Ez még világosabbá vált, amikor a tagállamok nagyobb felének bevezették a közös valutáját.

Közös valutájuk csak azoknak az országoknak lehet, amelyek lemondanak a szuverenitásukról. Nem lehet szuverén az ország, ha a saját valutájának a keménységét nem önállóan szabályozza. Márpedig az euró övezet tagjai erről lemondtak. Ebből pedig az következett, hogy a négy mediterrán tagország reménytelenül eladósodott.

Németország és Franciaország közös valutája.

Foglalkoztatottság. Ebben a tekintetben 2008-ban a két ország azonos szintről, 7.5 százalékos munkanélküliségről indult. Ez a mutató Németországban mára 3 százalékra csökkent. Franciaországban pedig 10 százalékra emelkedett.  

A költségvetési hiány. Ez a két országban viszonylag 4 százalékos különbséggel párhuzamosan alakult. Franciaország költségvetési hiánya mindig ennyivel nagyobb volt. Soha nem teljesítette a maastrichti követelményt, de büntetést soha nem kapott.

Az államadósság aránya. 2008-ban mindkét ország államadósága a nemzeti jövedelmének 70 százaléka volt. Jelenleg Németországé 60, Franciaországé 100 százalék.

A két országban termelt nemzeti jövedelem aránya. Ez a mutató 70 százalékról 35 százalékra csökkent. Ezen belül Németországé ötödével, Franciaországé fele alá csökkent.

Ezeknek a változásoknak az elsődleges oka, hogy Németország számára az euró puhább, Franciaország számára pedig a korábbinál keményebb valuta lett.

Ez mindennél jobban beigazolódott Magyarországon. Mi is szerettünk volna az euró övezetbe bejutni, de minket várakozási listára tettek. Vigasztalásul a Fidesz kormányok lehetővé tették a forint leértékelődését. Ez mintegy harmadával meg is történt, ez óta gyorsan javult a külkereskedelmi mérlegünk, nőtt az exportunk, csökkent az importunk, nőtt a turizmus bevételi többlete, megszűnt a munkanélküliség, megnövekedett a külföldi tőke beáramlása.

Bevallom az eredmények sokkal gyorsabban jelentkeztek, mint vártam. Ehhez hozzájárult az is, hogy a határainkat a gazdasági bevándorlók elől lezártuk, javult a közbiztonság, de a fő oka a forint leértékelődése volt.