Marx

Kopátsy Sándor                PE                   2013-12-06

Marx történelmi helye, az európai bolsevik rendszerek összeomlás után, rendezetlen maradt. Nyugaton szinte megfeledkeztek róla, ugyanakkor Kínában lélegzetelállító sikert arat. Nyugaton a zseniális tudós egy megbukott világvallás alapítója lett, a Távol-Keleten pedig az elmélete példátlan sikerű gyakorlattá vált. Ott sem rá hivatkoznak, csak a gyakorlatban alkalmazzák az elméletét.

Vitathatatlan, hogy Nyugaton Marx a társadalomtudomány egyik legnagyobb gondolkodója maradt. Mégsem mint tudós, hanem mint vallásalapító forradalmár fejtette ki történelemformáló hatását.

A legnagyobb dialektikus materialista gondolkodó volt, mégis elsősorrban a valóságtól elszakadt forradalmárok vallásává süllyedt a tanítása.

Ebben elsősorban ő maga, de főleg a kor forradalmárainak elvárása volt a hibás.

Zseniális tudományos felismerése volt a történelmi materializmus. Ő ismerte fel először, hogy minden társadalomnak alépítménye, alapja, és felépítménye van, amit az alapja determinál. Ehhez a felismeréséhez azonban képtelen volt ragaszkodni. Rengeteg munkával a felépítmény működését vizsgálta, és végül oda jutott, hogy lehet olyan felépítményt létrehozni, ami megváltoztatja az alapokat. Ezzel a filozófiai felismerését a feje tetejére fordította. A társadalom „bűneinek” megváltását ígérő vallás alapítója lett.

Nem vette tudomásul, hogyha az átlagosan jellemző társadalom az alépítménytől determinált, akkor objektív adottság, amit a tudomány nem minősíthet elhibázottnak, hiszen szükségszerű.

Elméletéből, ha ragaszkodik hozzá, az következik, hogy a társalom felépítése, működése determinált, azon a politika erőszakkal sem hozhat létre lényeges, tartós változást.

Mivel Marx elsősorban a társadalmat javító forradalmár akart lenni, gondosan megfeledkezett a saját elméletéről. Az életét a társadalom általa kívánatos felépítményének szentelte.

Nem vette tudomásul, hogy a korában a társadalom alépítménye még olyan volt, amire csak tőkés osztálytársadalom épülhetett. Az elméletéből éppen az fakadt, hogy ami általános a társadalom életében, az objektív szükségszerűség. Ennek ellenére az objektív szükségszerű megváltoztatására ajánlhatott boldogító megoldást, és ezzel lett vallásalapító a tudós Marxból.

Marx nem követte saját zseniális felismerésnek a logikáját.

Ha igaz, hogy a társadalom felépítménye az alépítménytől determinált, akkor nem lehet a spontán kialakuló tőkés osztálytársadalmakat elhibázott felépítménynek tekinteni. Ha az ipari forradalom által létrehozott új alépítményre tőkés osztálytársadalmak épültek, akkor azok létezése objektív szükségszerűség, amit politikai eszközökkel nem lehet megváltoztatni. Aki más, jobb társadalmat akar, annak először annak az alapjait kell megépíteni.

Marx azzal nem is foglalkozott, hogy a társadalmak történetében mikor, mi volt az alépítmény. A logikai úttévesztését próbálta elrejteni azzal, hogy a tőkés osztálytársadalom azért rossz, mert abban a tőkés magántulajon a szervezőerő. Magával is elhitette, hogy a tőkések kisajátítása, tehát a felépítmény egy fontos elemének erősszakos megváltoztatása elegendő lesz ahhoz, hogy létrejöhessen az olyan társadalom, amiben a dolgozók lesznek a politikai hatalom birtokosai. A dolgozók politikai hatalmán már szinte spontán létrejön az általa elképzelt, tökéletes társadalom. Ezzel a tudós materialista átalakult idealista vallásalapító profétává.

Tudományos felismeréséből az következett volna, hogy először bebizonyítja, hogy az ipari forradalom után miért alakult ki szükségszerűen, spontán a tőketulajdonosok gazdasági, majd politikai osztályuralma.

Azt nemcsak Marx, de a társadalomtudományok máig sem ismerték fel, hogy a tőkés osztálytársadalom maga sem volt valami egészen más, mint általában az osztálytársadalmak. Köztük a különbséget csak az jelentett, hogy más volt a fő gazdasági profilja, és más kulturális alapra épült.

Az elsődleges gazdasági profiljuk alapján voltak földművelő, állattenyésztő, illetve iparos és kereskedő társadalmak. Mindegyik gazdasági profil előfordult, ennek megfelelően más volt az uralkodó osztály, a rabszolgatartó, a földesúr vagy a tőkés.

Azonban minden osztálytársadalomnak négy közös jellemzője volt.

1. A lakosság többsége kizsákmányolt volt. Az indokoltnál sokkal többet vontak el az eleve alacsony jövedelmükből. Azaz mesterségesen fokozták a szegénységet. Ez volt minden osztálytársadalomban a legnagyobb halálozásokozó.

2. A nemzeti jövedelem nagyon magas hányadát fordították fegyverkezésre, és háborúzásokra.  Az osztálytársadalmakban a nemzeti jövedelem 10-20 százalékát emésztette fel a fegyverkezés, és a háborús károk. A hadsereg és a háborúzás nemcsak a nyomor fokozásával, de a fegyveres harcokkal közvetlenül is jelentős halálokozó volt.

3. Az elvont jövedelem jelentős hányadát luxusra, kincsképzésre, egyházi vagyonra pocsékolták el. Szinte az elpocsékolt jövedelem aránya fordított volt, a megtermelt jövedelemhez viszonyítva.

4. Üldözték az emberek tudásvágyát. Ebben a vallások jártak az élen. A zsidó – keresztény - mohamedán vallás ezt tekintette az emberiség eredendő bűnének.

Az osztálytársadalmak fenti négy közös funkciója leleplezi az osztálytársadalmak közös célját, a népszaporulat fékezését, elsősorban a halálozás növelését.

Részletes bizonyítás helyett elég arra gondolni: Hogyan alakul a népszaporulat, ha nem működik a négy fék?

Még az is egyértelmű, hogy a négy fék ellenére az osztálytársadalmak hatezer évét az állandó túlnépesedés jellemezte.

Marx alépítmény elméletéből az fakad, hogy az osztálytársadalmak felépítményét elsősorban a túlnépesedés elleni védekezés szükségessége hozta létre. Aki túl akar lépni az osztálytársadalmakon, annak a túlnépesedési nyomást kell megszüntetni. Százötven éve még senkinek sem lehetett fogalma arról, mivel, hogyan lehet megszüntetni a túlnépesedési nyomást a halálozás mesterséges fokozása nélkül.

Ma már tapasztalatból tudjuk.

A népszaporulat megszűnt, ahol.

1. A tudomány megoldotta az egyszerű, biztos, és a későbbi szülést nem veszélyeztető fogamzásgátlást.

2. Az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem túllépte a 10 ezer eurót.

3. Az iskolázottság átlaga meghaladta a 12 évet.

Ahol a három feltétel mindegyike létrejött, megszűnt a túlnépesedési nyomás. Ahol nem, ott fennmaradt az osztálytársadalom.

Egyelőre a három feltétel csak a Nyugat és a Távol-Kelet már gazdag, puritán erkölcsű országaiban jött létre. A társadalmi átalakuláshoz nem volt szükség politikai erőszakra.

Ezért kell a fenti három előfeltételhez hozzátenni a negyediket-

4. A lakosság viselkedését a puritanizmus jellemezze.

Jelenleg az emberiség mintegy hetede él olyan társadalmakban, ahol létrejött az osztálytársadalmon való túllépés alépítménye. Az elmúlt 30 évben Kínában a politikai diktatúra állította le a gyermekvállalást, és ennek hatására példanélküli gyors fejlődés indult el a jólét és az iskolázottság megkívánt küszöbértéke felé.

Az emberiség nagyobbik felén azonban hiányzik a népszaporulat leállását biztosító gazdasági és kulturális előfeltétel. Nemcsak hiányzik, de meg sem teremthető.