A szarvasmarhatartás történelmi szerepe

Kopátsy Sándor                 EH                   2014 11 30

A szarvasmarhatartás történelmi szerepe

Ma kaptam kézhez egy német antropológus, Johaim Burger tanulmányából egy kivonatot, ami feltárja a tejfogyasztás európai elterjedését, és annak történelmi szerepét.

A tudós csak a tehéntej történelmi útját vizsgálja, de szerintem ezzel párhuzamosan történt meg a kecske és juhtej fogyasztása is, talán az utóbbiak előbb, mert azok a táplálkozás gazdái, az asszonyok számára sokkal könnyebben kezelhető volt.

Abban Burgerrel egyetértek, hogy a gyermekkor utáni tejfogyasztásnak történelmi szerepe volt, de amit ő a legfontosabbnak tart, a gyermekek halandóágát csökkentő táplálék, az abban az életkorban jelentkezik, amikor még nem genetikai akadály a tejérzékenység. A csecsemők tejfogyasztása, ami valóban fontos a népszaporulat szempontjából, tehát a tejérzékenységtől független. Ismereteim szerint a mediterrán térségben mindig kisebb volt a csecseműk halandósága, mert a gyermeknevelés egyéb feltételei, a kedvezőbb éghajlat, a változatosabb téli táplálkozás, stb. fontosabb szerepet játszott.

Hozzáteszem, hogy az ember minden korban és kultúrában túlszaporodó faj volt, ami ezért volt mindig önpusztító. Ezért a nagyobb szaporaság legfeljebb a társadalmi egységek, de nem a fajunk számára volt előny.

Nem vagyok egészségtörténész, csak a magyar egészségtörténelemből tudom, hogy az istállós tejtermelés, ami a rideg tartásnál kétszer-háromszor tejfogyasztást eredményezett, azzal járt, hogy a csontritkulás, amit mi angolkórnak nevezünk, szinte megszűnt. A nagyobb tejfogyasztás lehet az egyik oka annak is, hogy Európa észak-nyugati részén magasabbak az emberek. Burger úrnak a témájával tehát érdemes volna tovább foglalkozni.

A szarvasmarha tartásának ugyan előnye volt a tejtermelés is, de a forradalmi szerepe az igavonó szerepének volt. A szarvasmarha és a bivaly igavonó szerepe jelentette az első agrártechnikai forradalmat, a szántóföldi növénytermelés technikai feltételét. A két amerikai kultúra azért rekedt meg a kapás növénytermelésnél, annak ellenére, hogy a burgonya és a kukorica már mintegy 15 ezer éve kultúrnövény volt, mert nem volt az ember erejét 5-10-szer erősebb állat. Ahol nem volt a szarvasmarha és a bivaly erejű igavonó állat, ott nem kerülhetett sor a szántóföldi növénytermelésre.

Ez a felismerés adott magyarázatot arra, hogy miért lett a bika, a hím, ez erős szarvasmarha Európa szimbóluma. Európában a földművelés csak annak köszönhetően terjedhetett, hogy megjelent a szarvasmarha.

A magyar történelmi ismereteim szerint a tejtermelő marhatartás csak a városokban létezett a középkor végéig. Magyarországon csak a 18. században, amikor a sváb telepesek behozták, és a falvakban általánossá csak a vasúthálózat kiépítése után vált. Előtte a rideg, nem is a lakóháznál telelő, nagyon kis tejhozamú, éven át nem is fejt szarvasmarhát tartották. A városi lakosságot csak a vasútnak köszönhetően láthatták el a falvakban termelt tejjel.

A gyorsan növekvő városi lakosság tejellátása azzal jelentett társadalmi forradalmat, hogy a falusi nők nyertek fontos gazdasági szerepet. A tejpénz volt az első rendszeres havi pénzjövedelem. A kapás növények, a burgonya, a kukorica és a tejtermelés sokszorozta meg a nők gazdasági szerepét a parasztcsaládokban. Tekintettel arra, hogy a lakosság kétharmada paraszt volt, a parasztasszonyok megnövekedett szerepe volt a magyar történelem legnagyobb szociális forradalma.

Ha Európa szimbóluma a bika, akkor az európai nőké a tehén.