Beteg a dél-mediterrán térség

Kopátsy Sándor PG 2011-06-07

BETEG A DÉL-MEDITERRÁN TÉRSÉG

Az EU illetékesei még mindig nem ismerték fel, hogy ahol a pénzügyek világában feszültség van, ott a társadalom beteg, és ezt a betegséget nem lehet pénzügyi eszközökkel gyógyítani.

Azt kellene látni, hogy a görög, a portugál és a spanyol pénzügyi válságnak közös oka van. Az ír válságot még lehet a pénzügyi hibákra korlátozni, mert az írek, nem görögök, nem portugálok, és nem spanyolok, hajlandók dolgozni, és takarékoskodni.

Az Európai Unió vezetői eleve nem számoltak azzal, hogy csak az a gazdasági közösség lehet egészséges, amelyikben többé-kevésbé azonos a lakosság viselkedési kultúrája.

Százötven éve még az volt a divatos nézet, hogy akik egy nyelven beszélnek, azok jól járnak, ha közös országban élnek.

Ez a meggyőződés hozta létre nemcsak az egységes Németországot, hanem Olaszországot is.

Németországban sajátos munkamegosztás alakult ki a két leginkább eltérő németség között. A poroszok uralták a politikát, az észak-nyugati kétharmadban élők pedig a gazdaságot. Ez a munkamegosztás eredményezte azt, hogy Németországban a politika fékezte a gazdaságot. Máig nem vált nyilvánvalóvá, hogy a második világháború utáni német gazdasági csoda alapja a gazdaság felszabadulása a porosz uralom alól.

Olaszországban a közös nyelv mellett két nagyon eltérő viselkedési kultúra nem képes kooperálni. Nápolytól délre a lakosság munka fogásának legfeljebb akkor az esélye, mint Görögországban, vagy Portugáliában. Ezek és az északiak között nagyobb a különbség, mint az észak-olaszok és a skandinávok között. Negyven éve kiszámoltam, hogy a dél-olaszok csak a háború óta, egy laksora vetítve, az észak-olaszoktól húsz Marshall-segélynél többet kaptak. Az elmúlt negyven ében az EU támogatásokkal megfejelve, többszörösére nőtt a segélyezésük. Mégis egyre jobban lemaradnak.

Az első világháború után, az egymást megértő nyelvek alapján hozták létre Jugoszláviát és Csehszlovákiát. Ahogy lehetett mindkettő szétesett, az előbbi kegyetlenségek sora, az utóbbi békés megállapodás alapján.

A Szovjetunió is szétesett etnikai elemeire. Még a három nagy keleti szláv testvér is önállósult.

Ezzel ellentétes folyamat indult be Európa nyugati felén, és mára már 27 tagországa van az Európai Uniónak.

Meggyőződésem szerint, ez az egyesülési hullám a hidegháború nyomására indult el, és aligha került volna rá sor, ha nem tereli össze a demokráciákat a Szovjetuniótól való félelem.

A hidegháború után pedig felmérték, hogy az Egyesült Államokkal szemben törpének számítanak a volt gyarmatbirodalmak. Általános volt a hiedelem, hogy az állam nagysága előny. Így aztán az EU is minél nagyobb akart lenni. Közben azt nem gondolták végig, hogy mi a közös piac hatékony működésének előfeltételei.

Amíg csak az áruk közös piacát nézzük, elég lazák a követelmények. A különböző fejlettségű, nyelvű, sőt kultúrájú népeknek ugyan lehet közös piacuk, de ez egyre inkább megjelenik a világpiacon is. Mivel minden államnak érdeke, hogy minél kevesebb korlátba ütközzön a nemzetközi kereskedelme. Az ilyen heterogén államoknak lehet közös piacuk, de az csak akkor működhet hatékonyan, ha hatékony központi hatalom gondoskodhat arról, hogy közösek legyenek a játékszabályok.

Ezt ugyan Brüsszel elvként elfogadja, de nincs hatalma, hogy érvényesítse. Ezért elégedett meg az EU vezetése azzal, hogy bizonyos pénzügyi feltételeket megkövetel. Ezek jelentek meg a Maastrichti Követelményekben. Ezek a követelmények azonban csupán a pénzügyi egyensúlyra, költségvetési hiány, az államadósság nagysága, stb. vonatkoznak. Ennél sokkal mélyebbre kellett volna menni.

Miket tartok fontosnak?

A foglalkoztatottságot, ezen belül a tartós munkanélküliség nagyságát tartom a legfontosabbnak. A Dél-mediterrán térségben a foglalkoztatás botrányosan alacsony, akik dolgoznak, azok is kevés órát. A mai újságban olvasom, hogy Spanyolországban a már nem tanuló fiatalok 40 százaléka munkanélküli. Nekem nem kell több adat arról, hogy ott baj van, méghozzá nagy.

A megtakarítási hányadot sokkal fontosabbnak tartom, mint az államadósságnak a nemzeti jövedelemhez viszonyított arányát. Az utóbbi mutató ostoba, mert nem az adósság nagysága, hanem annak a kamatterhe a fontos. Ezen belül is az államadósságon belül csak a külföld felé történtet mérném, de még abból is levonnám az állam devizatartalékát.

Németország államadóssága után a kamatráta alig tizede a görögnek, és ötöde a magyarnak.

Japán államadóssága ugyan nagyobb, mint a magyar, de annak négyötöde japán tulajdonban van. Ráadásul az ország devizatartaléka nagyobb, mint a külföldi tulajdonban lévő állampapír.

A népszaporulat az EU országokban nem probléma, hiszen inkább fogy, mint nő a népesség. Annál nagyobb baj van néhány országban a gyermekvállalás mögötti családi háttér tekintetében. Csak a nyugati civilizáció körébe tartozó államokat ismerem, de mindegyikben a leszakadt rétegben, ahol kedvezőtlenek a feltételek, ott születnek viszonylag sokan, és ahol az átlagosnál kedvezőtlenebb, kevesen.

- Közép-Európában és a Balkánon a cigányság.

- Németországban a törökök.

- Franciaországban az arabok.

- Az Egyesült Államokban az afrikaiak és a spanyolok.

- Latin-Amerikában az indiánok és az afrikaiak.

Az emberi faj egészét tekintve pedig gyorsan szaporodnak az afrikaiak, a muzulmánok, az indiaiak, vagyis ahol az egy laksora jutó jövedelem az átlagosnál is alacsonyabb, és a növekedése lassabb. Vagyis a fajunk nemcsak elképesztően gyorsan szaporodik, de ezen belül még általános a kontraszelekció is.

Európa nyugati felén, az EU minden országában a munkaerő minőségi javulásának legnagyobb fékje a kontraszelekció. Ezt a gyermekszám alapján történő családtámogatás erősíti.

Az EU legyen egynyelvű, és centralizáltabb.

Az angol a hivatalos nyelvnek kell tekinteni. Aki nem tud angolul, ne ott szolgáljon. Ez fontos lépés lenne a közösséget aláásó nacionalizmus ellen.

Az euró csak a puritánokra korlátozódjon. Az igazi közösség tagja csak az legyen, aki a közös pénzre érett. A tagság követelménye ne tegye lehetővé, hogy a közös pénzt elfogadók eladósodjanak külső hitelezők felé.