IRÁNYTŰ Az MSZP Programtanácsának anyaga

Kopátsy Sándor                 EP                   2017 08 14

IRÁNYTŰ

Az MSZP Programtanácsának anyaga

Pár napja egy barátom küldte el az anyagot. A címe nekem is tetszett, hiszen alig egy éve ezzel a címmel írtam le a véleményem. Az iránytűt az emberiség egyik legnagyobb találmányának tartom, mivel nemcsak történelemformáló szerepet játszott, de szinte mindenki számára könnyen elérhető és használható.

A tanulmány, ami lényegében a választásokra készülő program, meglepően magas szakmai színvonalú. Jó tudni, hogy a magyar baloldal ugyan egyre kisebb párt, de van színvonalas értelmiségi háttere is. Sajnos, ez az MSZP napi munkájukban nem látszik.

A tanulmány készítői azonban alapvető hibát követtek el azzal, hogy nem azzal kezdték, milyen a mai magyar társadalom. Egy párt nagyobb hibát nem követhet el annál, ha nem veszi figyelembe, hogy milyen az a társadalom, amiben a szavazók többségét meg kell nyerni. A magyar társadalom többsége közép-jobb, az általam kívánatoshoz képest nacionalista és klerikális. Ezért, ha kivédhetetlen külső nyomás nem éri, a szavazók többsége a közép-jobb párt mögé áll.

A két háború között, Trianon után azért lehetett viszonylag stabil az arisztokrácia és a középosztály hatalma, mert revizionista és klerikális volt. Az a rendszer élesen szemben állt a lakosság 90 százalékának a társadalmi érdekével, mégis stabil maradhatott.

A második világháború után, a Jaltai Szerződés értelmében a bolsevik Szovjetunió felügyelete alá soroltak közé kerültünk. Ennek történelmi érdeme volt a feudális maradványok felszámolása, az arisztokrácia likvidálása, és az úri középosztály kemény elnyomása. Ennek ellenére a Kádár hatalma stabilizálódásáig, a lakosság óriási többsége a ránk kényszerített rendszerrel szemben állt, amit kapott tőle azt tudomásul sem vette, a háború előtti társadalmi állapotot jobbnak tartotta. Ha tehette volna az úri középosztályt követte. Ez minden választás során, de különösen az 56-os forradalomban egyértelművé vált.

Kádár János érdeme volt, hogy sikerült a közvéleményt meggyőzni, a még lehetséges kevésbé jobbat el kell fogadni.

A rendszerváltás után az első választáson az az MDF lett a legerősebb, amelyikről a választók elhitték, hogy a legközelebb áll az úri középosztály uralmához.

A második választáson az MDF példátlanul megbukott. Nem azért, mert Antall meghalt, hanem azért, hogy a politikájához képest még a baloldali kormány, a Kádár rendszer folyamatossága is a kisebbik rossz.

A harmadik választáson aztán a kis liberális pártból közép-jobb párttá átvedlett Fidesz győzött. Még ez a tapasztalatlan párt is hatalmon maradhatott volna, ha kisebbségben kormányoz, de a Torgyán bohóckodását elutasították, és a többi pártnál több tapasztalttal rendelkező és a liberálisokkal szövetkező MSZP uralmát olyan mértékben utasították el, amire demokratikus választások történelmében nem volt példa, a körzetek 99 százalékát seperte be a Fidesz. Ezt a tényt nem hajlandó tudomásul venni a szoclib ellenzék. Pedig azt kellene mindenekelőtt tudomásul venni, hogy 2010 óta csak a listás törvényhozóknak köszönhetően maradtak politikai súllyal rendelkező pártok. Ha nálunk nincsenek listás törvényhozók, a Fidesz a demokráciák történelmében példátlan támogatottságú lenne, és maradhatna.

A magyar történelemben Orbán Viktor az egyetlen politikus, amelyik nem a saját képére akarja változtatni az országot, hanem azt tartja feladatának, hogy az ország közvéleménye mögé álljon. A demokráciáknak az előnye, hogy megbuktatják azokat a politikusokat, akik a választókat akarják maguk mögé állítni, és győznek azok, akik a választók élére akarnak állni. Mivel a rendszerváltás óta nem akadt olyan párt, a Fideszen kívül, amelyik a választók elvárásaihoz akart volna igazodni, a Fidesz nemcsak 2010-ben, de 2014-ben, és a belátható jövőben is a választókhoz akar igazodni, az ellenzéki pártok jelentéktelenek maradnak. Erről győzött meg az MSZP is, annak ellenére, hogy ugyan a Fidesz néhány hibájának a korrekcióját is javasolja, de a választók elvárásairól említést sem tesz.

A rendre megjelenő közvélemény felmérések továbbra is azt mutatják, hogy a Fidesz nyeri meg a körzetek 90-95 százalékát, a Jobbik pedig kétszer annyit nyer, mint a szoclib ellenzék.

Az iránytű egyik hibája, hogy nem tisztázza a liberálisokhoz való viszonyát. A DK mögött ugyan mintegy 5 százalék jobb módú szavazó áll, de azok a baloldalú szavazók számára annyira elutasítottak, hogy ennél többet veszíthet, ha közös listán indulnak.

Kritikai észrevételek.

Az egykulcsos adórendszert én is elhibázottnak tartom. Ezt bizonyítaná, ha adat volna arról, hogy melyik pártra milyen arányban szavaztak azok, akik nyertek ezzel. Csak abban vagyok biztos, hogy a DK szavazói jártak a legjobban. Az is valószínű, hogy a Fidesz nyert ezzel a legkevesebbet. Az természetes, hogy MSZP szavazói is hátul vannak a sorba.

Az integrált oktatást eltörölném, kivéve a felsőoktatást, és a bölcsödét. Oktatni csak homogén képességű tanulócsoportokat lehet.

A Nyugdíjrendszert sem érinti az Iránytű. A keresetarányos nyugdíjrendszer a gyermekvállalásban kontraszelekciót jelent. A társadalom igénye a következő generáció optimalizálása, ezért a nyugdíjak nagyságát a gyermekek felnevelési értéke arányában kellene megállapítani. Ráadásul az anyáknak ugyanolyan nevelés esetén nagyobb ellátást biztosítanák. Mind a gyermekvállalás, mind annak minősége érdekében az anyák hozzák a nagyobb áldozatot. Ideje volna tudomásul venni, hogy a következő generáció felnevelése az elsődleges társadalmi érdek. Gyakran idézem: Ha a családok felső harmadában annyi gyermek születne, mint az alsó harmadban, és ott pedig csak annyi, mint jelenleg a felsőben, a következő generáció értéke még egyszer akkora lenne, mint amennyi a jelenlegi gyermekvállalási struktúrától várható.

Az Iránytű is komolyan foglalkozik, az oktatásunk kudarcával, de említést sem tesz arról, hogy ez elsősorban a gyermekvállalás jelenlegi támogatási rendszeréből fakad.

Összefoglalva.

A Fideszhez képes én is baloldali vagyok, de az Iránytű koncepciójától nem várhatok eredményt, nemcsak győzelmet, de erősödést sem. Csak az a párt lehet erősebb, amelyik jobban igazodik a választók közép-jobb centrumához.