Az európai házasságkötések típusai

Kopátsy Sándor                 ED                   2017 06 15

Az európai házasságkötések típusai

Nagy öröm ért a napokban. Igyekeztünk megszabadulni a sok papírtól. Kezembe került egy elkallódott kincsem. J. Hajnal régen keresett könyvéből a 6. fejezet, EUROPEEAN MARRIAGE PATTERNS IN PERSPEKTIVE első tíz oldala. Régóta vadásztam erre a könyvre, mert még a tervhivatali évek alatt kedvenc témám lett a nyugat-európai kiscsaládos feudális társadalom. Ebben találtam meg az alapját Nyugat-Európa csodálatos sikerének. Ez a rendszer volt a történelmünk első sikeres gyermekvállalás korlátozó rendszere.

A 80-as évek közepén Londonban megkerestem egy nagy könyvesboltban a könyvét, ami számomra megfizethetetlen volt, de a könyvtáros látva az igyekeztem, messziről jöttem, megvigasztalt azzal, hogyha kijelölök tíz oldalt a könyvből, azt fotokópián megkapom. J. Hajnalról megtudtam, hogy Londonban él, és még tanít. A család magyar zsidó volt, akik Trianon után Németországba települt át, és az én Hajnalom nálam is két évvel később Darmstadtban született, de végleg Londonban kötöttek ki.

Ezt a tíz oldalt féltve hoztam haza, és aláhúztam a legfontosabb adatokat. Aztán más feladatok mellett elkallódott, jó harminc évvel később bukkant elő. Örömöm csak fokozódott, a mikor a Google-ban megtaláltam az egész 6. fejezetet. Ez a könyv csak 1965-ben jelent meg.

Abban mégis csalódtam, hogy Hajnal nem ment vissza a feudális gyökerekig, mindent jól ábrázol, csak azt meg sem említi, hogy ennek a gyökere az első ezredforduló utolsó századáig nyúlik vissza.

Mindjárt a fejezet elején kimondja a lényeget, hogy a későn házasodás és a nagyarányú gyermektelen élet speciális nyugat-európai jelenség. Hajnal, mint matematikus kiválóan illusztrál, de nem lát a dolgok mögé. Mindgyár az első oldalon Belgiumot és Svédországot állatja szembe Bulgáriával és Szerbiával. De nem teszi hozzá, hogy az előbbiek jó ezer éve kiscsaládban, az utóbbiak pedig még a felvétel idején, 1900-ban is nagycsaládban élők.

Az emberi faj életének 90 százalékában, nagycsaládban élt, ahol a házasság nem jelentett családalapítást, a nagycsaládok fejei, a legidősebb férfiak voltak, ezek kihalással, ritkán vezetőképtelenné válva cserélődtek. A nagycsalád fejének már ritkán lehetett gyermeke. Az újszülött apja ritkán volt a családfő. A házasságok és a születések alig érintették a család státuszát. Általában a fiúk maradtak, a lányokat kiházasították, eladták. Gyakran nemi érettségük előtt. Ebből fakadóan a szülések szinte a nemi érettséggel kezdődtek. Ezzel szemben a nyugat-európai feudális kiscsaládos társadalmakban csak az házasodhatott, aki előzőleg a földesurától jobbágytelket kapott. Ez a rendszer gyorsan azt eredményezte, hogy a nők házassága 25 év örül történhetett, ezzel az első 3-4 potenciális születés elmaradt.

Mindezt Hajnal adatai is bizonyítják, csak a létrehozó okok magyarázata marad el. A történelemtudomány százszor annyit foglalkozik a nagypolitikával, mint az emberek mindennapi életével.

Csak az első oldal világossá teszi, hogy mennyire más a belgák, mint a szerbek élete. Az előbbiek közül minden hatodik férfi és nő 45 évesen is szingli marad. Szerek között azonban csak minden harmincadik férfi és századik lesz szingli. Belgiumban tíz nő közül négy 29 évesen sem talál férjet. Bulgáriában azonban száz közül csak egynek lesz ez a sorsa.

Most, hogy elolvashattam az egész 6. fejezetet, meglepődtem, hogy Hajnalnak fogalma sem volt arról, hogy a nyugat-európai feudális társadalom volt a világon az egyedüli kiscsaládos jobbágyrendszer. Utalt ugyan a középkori eredtre, de annak módjáról említést sem tesz. Már sokszor leírtam az elmúlt ötven év során, hogyan történt a házasság a középkori földesúri nagybirtokon, ahol az ország lakosságának 90 százaléka élt. Abból kell kiindulni, hogy a középkori agrártechnikai forradalom előtt az Alpoktól északra élő lakosság viszonylag gyér volt, és főleg marhákkal való pásztorkodásból élt. Azt is hangsúlyozni kell, hogy a Golf Áram hatására viszonylag enyhe és csapadékos éghajlat mellett a marhacsodákat naponta haza hajtották, tehát állandó településekben éltek. Mi, magyarok csak a nomád pásztorkodásban gondolkodunk. történészeink, ha foglalkoznak is e témával, a nyugat-európai marhapásztorokat is nomádoknak tartják. Pedig ez a rideg marhatartás csak Délkelet Európában, a mai Ukrajnában volt jellemző. A legnyugatibb sztyeppe a Magyar Alföld volt. Tőlünk nyugatra szinte minden településnek volt saját réje, erdeje, ami a saját nyájat eltartotta. A magas hegyekben a település a marháit nyáron a hegyekben tartotta, de télre mindig hazahajtotta a lakhelyekre. Franciaországban pedig azt láthattam, hogy nyáron is a lakhelyen volt a csorda. Ennek alapján írtam is egy anyagot, amiben azt bizonyítottam, hogy Nyugat-Európában minden település a saját lakhelyén tarthatta a marhacsordákat. Ez azért volt megoldható, mert a Golf Áramnak köszönhetően enyhe volt a tél, csapadékban és páratartalomban gazdag az éghajlat.

Arra a történészek gyakran hivatkoznak, hogy a csapadék az atlanti partoktól keletre egyre kisebb, de nem egészítik ki azzal, hogy a páratartalom nagyobb, ezért a nagyobb csapadék kevésbé párolog, több marad a növényzetnek. Ezt a feudális társadalmak gabonatermése is gazolja. A korabeli termést a vetőmag sokszorosával mérték. Ez a szorzó a Német Alföldön meghaladta a tízszerest, és kelet felé haladva csökkent, a Magyar Alföldön és Lengyelországban ötszörös volt.

Régi mániám, hogy az éve csapadék milliméterrel mérése félrevezető, mert az elpárolgása nagyon eltérő. Szibériában 50 milliméter a csapadék és mégis minden mocsár. Észak Afrikában ugyan kétszer ennyi, de mégis minden sivatag. Nagy Britanniában és Hollandiában az éves csapadék 700 milliméter, és mégis mindig minden örökzöld. A Magyar Alföldön az 500 milliméteres csapadék többsége elpárolog a száraz levegőben. Az alföldi legelők hozama tizede a nyugat-európainak.

Mondanivalóm lényege, hogy a nyugat-európai marhapásztorkodás a település határában, ezzel szemben Kelet-Európában csak nomád módon volt megoldható. Ezért kellene hangsúlyozni, hogy a nyugat-európai népek ugyan marhapásztorok voltak, de ezt letelepedett formában űzhették. Nálunk a gabonatermelésre való áttérés nem jelentette a nomád pásztorkodásról a falvakba való letelepülést, hiszen eleve falvakban laktak. Ezzel szemen a Kárpát Medencébe bevonuló magyarok a nomád pásztorkodásról csak akkor térhettünk rá a gabonatermelésre, ha falvakba települünk.

A magyar történészek sem eléggé hangsúlyozzák, hogy a nyugat-európai marhapásztor népek eleve falvakban éltek, letelepedettek voltak, csak a pásztorkodásról áttértek a gabonatermelésre. Ők csak szakmát váltottak, nekünk életforma váltásra is szükségünk volt. Ez a magyarázata annak is, hogy tőlünk nyugatra az agrártechnikai forradalomnak köszönhetően a népek földművesek és keresztények lettek, nekünk falvakba kellett költöznünk annak érdekében, hogy földművesek és keresztények lehessünk.

Erről a folyamatról alig emlékeznek meg a magyar történészek. A feudális földművelő és keresztény társadalommá történő óriási társadalmi átalakulásról nincs mondanivalónk. Megelégszünk azzal, hogy velünk szinte egy időben földművesek lettek a dánok, a szászok, a csehek és a lengyelek. Azt nm tesszük hozzá, hogy ezek a népek eleve letelepedett marhapásztorok voltak, csak szakmát váltottak, a pásztorkodás helyett a földművelés lett az elsődleges foglalkozásuk. Nekünk, magyaroknak nemcsak a pásztorkodásról a földművelésre, a pogányságról a kereszténységre kellett átváltani, hanem falvakba kellett költözni, a törzsi társadalmunkat is át kellett alakítani vérségi törzsi formáról földesurak kiscsaládos jobbágytársadalmává. Erről a legnagyobb társadalmi átalakulásról csak annyit tudunk, hogy az első királyunk kialakította a megyerendszert. Arról még egyetlen sort sem találtam, hogyan lettek a pásztorok felett hatalmat birtokló törzsfőkből földesurak. Az ugyan egyértelmű, hogy a vérségi katonai parancsnokokból lettek a jobbágytartó földesurak, de arról, hogy ez hogyan valósult meg, utalást sem találhatunk. Nemcsak a magyar történelemben, de az európaiban sem.

Az, hogy a nyugat-európai pogány marhapásztor társadalom agrártársadalommá alakult át, annyit tudunk, hogy a középkori agrártechnikai forradalom óriási felemelkedéssel járt, tehát a lakosság spontán áttért a pásztorkodásról a földművelésre, természetesnek tűnik. Az is érthető, hogy a pásztorok felett uralkodó réteg, földesúrrá váltott, hiszen ez nagyobb és biztosabb jövedelmet teremtett. Ezt a spontán folyamatot azonban irányítani kellett.

Annyit tudunk a nyugat-európai feudális társadalmakról, hogy azokban a földesurakká váltott osztály a lakosság egyetlen százaléka körül ingadozott. Ezt is csak a második világháború után közölték a fiatal marxista történészek. Azzal már ők sem foglalkoztak, hogy miért maradt meg Nyugaton a jelentős, a földesurak számát mintegy ötszörösen megmaradó városi polgárság, és miért tűnt el a Kárpát Medencében, a Római Birodalomban kialakult urbanizáció. Ez azért igényel magyarázatot, mert a honfoglalást követő ezer éven betegesen polgársághiányos társadalom maradtunk.

Hajnalnak sem lehetett információja arról, hogyan alakult ki a feudális. A magyar társadalom jövője szempontjából a legfontosabb döntés az volt, hogy a népünk a kiscsaládos jobbágyrendszert vezette be. Ezzel a történészeink csak abban az értelemben foglalkoznak, hogy a latin és a görög, vagyis a római katolikus és az ortodox kereszténység közt döntöttek a latin szertartás mellett. Ennél azonban százszor fontosabb volt a nagycsaládos és a kiscsaládos jobbágyrendszer melletti döntés. Ezt mégsem érintik a magyar történészek. Ahogyan a magyar zsidó Hajnal sem találta meg a magyarázatot arra, hogy a nyugat-európai késői házasság csak ott vált jellemzővé, ahol a jobbágyrendszernek a kiscsaládos formáját választották.

Annak garantálása, hogy gyermekvállalás csak a jobbágytelekkel rendelkező házaspárnak lehet, a római katolikus egyház érdeme. A középkori egyház óriási tekintélye garantálta, hogy csak azokat az újszülötteket fogadja be a társadalom, akik a katolikus egyház által kötött házasságban születtek. A római katolikus egyház dogmává emelte, hogy csak az egyházi esküvőt kötött szülők gyermekeit fogadja be. Ezt pedig az a katolikus dogma garantálta, hogy a papjai csak olyan párt adnak össze, akik számára a földesuruk már telket biztosított. Ismereteim szerint, ez volt az első és máig egyetlen olyan vallási dogma, ami megkövetelte a házasság anyagi előfeltételét.

Ezzel a római katolikus egyház korlátozta a gyermekvállalást. Csak annyi gyermeket vállalható házasság történhessen, amennyi jobbágytelkük van a földesuraknak. Mivel a jobbágytelkek száma csak nagyon lassan, néhány ezrelékkel történt, a gyermekvállaló házasságok is csak ilyen lassan nőhettek. Mivel a gyermekvállalás gyorsabban nőtt a néhány ezreléknél, a házasságkötések egyre jobban kitolódtak. Amíg a világ minden más kultúrájában a gyermekvállalás a nemi érettséggel elkezdődhetett, a nyugat-európai feudális társadalomban a házasságot köthetők életkora egyre magasabb lett. Az a tény, hogy a nők jó tíz évvel a nemi érettségük után házasodhattak, az első potenciális 3-4 szülés kimaradt.

Hajnal csak a házasságkötők életkorát követte nyomon, de nem vonta le annak következményét, a kevesebb születést. A túlnépesedés volt az osztálytársadalmak elsődleges problémája, ami ellen egyedül a nyugat-európai kiscsaládos jobbágyrendszer jelentett védelmet. Aki nem vette tudomásul, hogy az osztálytársadalmak azért voltak halálozást fokozók, mert fékezni kellett a túlnépesedést. Ezt viszonylagos sikerrel csak a nyugat-európai feudális társadalom tudta féken tartani azzal, hogy megoldotta a gyermeket vállalható családok számának a növekedését. A kiscsaládos jobbágycsaládban csak annyi gyermek születhetett, amennyi a nagycsaládosokban akkor lett volna, ha ez első három gyermeket születésük után megölik. Ahogyan ezt leírtam, megborsósodott a hátam. Krisztus születésekor, Júdeában olyan királyi parancs volt, amelyik az újszülöttek megölését rendelte el.

Lényegébe ilyen törvény volt az ókori Spártában is, ahol az újszülötteket ki kellett tenni egy éjszakára a szikára, hogy ellenálló képességét bizonyítsák.

A csecsemő feleslegtől való megszabadulás tehát eleve jelen volt az osztálytársadalmakban. Ezt szervezetten csak a kiscsaládos jobbágytársadalom oldotta meg. Amennyire emberségesnek lehet tartani a fiatalok szexuális vágya szerinti élet egy évtizedre való tilalmát.

Ezért tartom az osztálytársadalmak legnagyobb tudományos és technikai találmányát, a fogamzásgátlást.

Hajnal volt az első, aki tudományosan feltárta a nyugat-európai társadalmak életének az egyik legfontosabb tényét, a késletett házasságot.