Kert-Magyarország

Kopátsy Sándor                EA                   2017 07 26

Kert-Magyarország

Magyarország adottságai azonban nemcsak lehetővé, de kívánatossá tennék, hogy a munkaerő tizede a mezőgazdaságban maradjon, és exportunk jelentős hányada a belterjes mezőgazdaságunkból származzon.

Történészként fiatal korom óta tudom, hogy a belterjes mezőgazdaságra Európában nálunk alkalmasabb ország nincsen.

A gabonatermelés éghajlati adottsága ugyan kedvező, mert a minőségi búzatermelési adottságunk ugyan Európában kiváló, de a világpiacon nálunk sokkal kedvezőbb adottságok is vannak az Egyesült Államokban, Argentínában, Ausztráliában. Ezekhez viszonyítva nemcsak kicsik vagyunk, de kedvezőtlenek a piacokra juttatás feltételei is.

Ausztráliában volt alkalmam a búzatőzsdén látni, hogy a legjobb minőségű búza ára harmadával magasabb. Ez sem elég arra, hogy a magyar búza, jelentős exportáru legyen. A piac igényéhez viszonyítva kicsi a kínálatunk. A legnagyobb előnyt pedig az olcsó tengeri szállítás jelenti.

A konyhakertben, Európában páratlanok a lehetőségeink. Ebben az ágazatban minőséget csak ott lehet termelni, ahol viszonylag kontinentális az éghajlat, de önözési feltételek is kedvező módon biztosíthatók. Európa nyugati felén viszonylag kontinentális éghajlat csak a magyar Alföldön van.

Ezt a magyar közvélemény ugyan tudja, a magyar politika azonban nem. A magyar zöldségnek, gyümölcsnek ízben, zamatban nincsen párja. Engem pedig a származások, és később a politikai orientációm a kertgazdálkodáshoz kötött. Nagyapám országosan ismert, világot járt, nyelveket beszélő kertépítő kertész volt. Ennek megfelelően meggazdagodott. Hozzá mérhető utódja azonban nem volt, a családom anyagi téren egyre jobban lecsúszott. Ennek ellenére apám élete végéig 700 négyszögölnyi kertjén példaszerűen gazdálkodott. Azt ugyan nem értettem meg, hogy érettségizett létére nem vállalt állást. A havi biztos bevételt és a tovább tanulást a négy gyermek számára miért anyámnak kellett tanítónőként biztosítani. Azt azonban felmérhettem, hogy 700 négyszögöl földből is el lehet egy családot tartani.

Még inkább csodáltam a bolgárkertészeket, akik Bulgáriából eljöttek kertészkedni, és télre hazajártak a családjukhoz. Megdöbbentett, amikor kiderült, hogy egy főre egy hektárnál kisebb bérelt föld jutott. Vagyis ekkora földből megélhetett egy bulgár család. Ezzel szemen később az derült ki számomra, hogy a magyar falvakban 3-5 hektár föld jutott. A fele se annak, amiből megélhetett, de többszöröse, amiből egy bolgár család megélt.

Volt egy másik adatom is. Voltak kubikos, és uradalmi cselédnek elszerződő falvak, ahol a férfiak szinte az egész munkaszezonban a családtól távol, kubikosokként, vagy a nagybirtokon, cselédként dolgoztak, és ebből kellett megélni a családnak. Kövérek ugyan nem voltak közöttük, de példásan munkabírók maradtak.

A bolgárkertészek példáim maradtak arra, mint lehet felszerelés nélkül, ásóval, lapáttal a termőföldből kihozni.

Az első világháború után a nagybirokot felosztani nem akaró arisztokrácia foglalkozott a gondolattal, hogy az alföldi falvak nincstelenjeinek bolgárkertészetet biztosítsanak. Erről azonban kiderült, hogy ezek erre alkalmatoknak bizonyultak.

Ezért aztán, szakmai ismeretek hiányában, lelkes híve lettem a Duna-Tisza Csatornának, amitől ezt vártam, hogy a Duna-Tisza közi homokon öntözni lehet.

Most ott tartok, hogy a paksi éjszakai árammal öntözővizet emeljünk a homokhátra, és azzal öntözzük a földeket, tápláljuk a halastavakat.

Széchenyi legnagyobb érdeme, hogy több megyényi árterületből gabonatermő szántóföldet adott az országnak. A ma legnagyobb ajándéka az lenne, ha az alföldi homokot öntözhetnék. Kétszáz éve a reális nemzeti ajándék a nagyobb gabonaföld volt, ma a lehetséges öntözött kertek megteremtése lenne.

Széchenyi a 0.1 reálszántót érő árterületből 1 reálszántót teremtett, ma az 1 reálszántóból lehetne 5 reálszántót érő öntözött kertet teremteni. Az értéknövekedés ötször nagyobb lenne.