Oroszország jövője

Kopátsy Sándor                PH                    2013-09-06

Oroszország jövője

Messziről kezdem, mert Oroszország jövője is ott dőlt el.

Jelenleg a legfontosabb világpolitikai események a palagáz és –olaj termelésének megoldását tartom. Az olajárrobbanás óta a világgazdaság és ezért a világpolitika egyik befolyásoló tényezője lett e két energiahordozóban való gazdagság. Az ebből fakadó bányajáradék példátlanul nagyra duzzad. Az amerikai arany megjelenése óta nem fordult elő, hogy egy bányatermék járadéka hasonló szerepet játszott a világgazdaságban. Ez fakadt abból, hogy a nyersolaj és a földgáz minden más energiahordozónál sokkal hatékonyabb, és nehezebben kiváltható.

Már a második világháború sorsának alakulásában is óriási szerepet játszott, hogy a tengelyhatalmak szűkében voltak az olajnak, ami akkor még nagyon olcsó volt.

Az olajárak robbanása után olyan drága lett, ami már a helyettesítését jelentő költségek határához van közel.

Miért van a nyersolajnak és a földgáznak óriási járadéka?

Mert a kiterelési költségei között óriási különbségek vannak. Néhány arab országban az ár tizedébe sem kerül a kitermelés. A piaci igényeknek megfelelő volumen azonban csak akkor elégíthető ki, ha olyan olajt is kitermelnek, amin alig marad bányajáradék. A jelenlegi mintegy 100 dolláros ár mellett vannak olyan mezők, amelyeken a kitermelés közel van az árhoz. A kitermelt volumen fele azonban az ár tört részébe kerül.

Nem ismerek olyan jelentős bányakincset, amiben a termelés nagy hányada az árhoz képest ilyen jövedelmező lenne. Nem is szólva a volumenekről.

Az olcsón kitermelhető olajmezőket birtokló néhány állam ezért a nemzeti jövedelmének jelentős hányadához bányajáradék formájában jut. Ilyenek mindenek előtt az olajban gazdag arab országok, Venezuela és Oroszország.

Azzal, hogy az elmúlt tíz év során az Egyesült Államok felfedezte, és kifejlesztette a palákban rejtőzködő olaj és gáz kitermelésének technológiáját, mintegy kétszeresére nőtt a geológiai nyersolaj és földgázkészlet. Ráadásul ennek a lelőhelyei olyan országokban is vannak, ahol eddig nem volt kitermelés.

Ez a kitermelési forma egészen más geológia kincs abban az értelemben, hogy a kitermelési költségi az egyik oldalon nem lesz olyan olcsó, mint néhány klasszikus olaj- és földgáz vagyon, de olyan drága sem, mit a jelenlegi 100 dolláros ár. Ezért hosszabb távon, tíz éven túl az olajár a jelenleginek felére eshet.

Ebben szerepet játszanak más tényezők is.

- A megújuló energiatermelés leszorítja az olaj és gáz keresletét.

- Óriási lehetőségek vannak az üzemanyag takarékosságban.

- A következő évtizedekben nem várható a kínai gazdasági csodáéhoz hasonló keresletnövekedés. Nincs olyan potenciális térség, ahol jelentős országtól fejlődési csoda várható volna.

Ki fog derülni, hogy olyan ország nem lehet képes a felzárkózásra, de még a fejlettekhez viszonyított helyzetének tartására sem, amelyikben néhány ezreléknél gyorsabb a természetes népszaporulat. Márpedig a BRICs országok lakossága, Oroszország kivételével, az elviselhetőnél tízszer gyorsabban szaporodik. Most éppen az válik egyre nyilvánvalóbbá, hogy Indiában nem várható csoda. Törökországban nő az elégedetlenség. Most pedig oda akarok kilyukadni, hogy Oroszországra is szomorú jövő vár.

A palagáz és olaj feltárásának kibontakoztatása után várható 50 dolláros olajárak mellett a jelenlegi bányajáradék tört részére zsugorodik, szinte csak a nagyon olcsón termelő arab országokban marad jelentős. De a csökkenés ott is akkora lesz, hogy a feudális társadalmi állapot fenntartása lehetetlenné válik. A közel-keleti feudális államok romba fognak dőlni.

Mivel Oroszország nem az olcsó kitermelők közé tartozik, ott 50 dolláros ár mellett alig marad járadék. Márpedig Oroszország az olaj és a földgáz járadéka nélkül Ukrajna, vagy Fehér Oroszország szintjén lesz. Ugyanis e két termék nélkül ma is velük azonos színvonalon lenne.

Oroszországnak azonban nemcsak a pénze csappanna meg, hanem az EU számára megszűnik a nyersanyagellátó jelentősége. Európa nyugati fele már ma is kétszeres áron veszi a gázt, mint amennyiért importálhatná az Egyesült Államokból. Egyelőre az a szerencséje, hogy az EU vezetés még nem ismerte fel, hogy számára az orosz energia importja drága és előnytelen. Az csak idő kérdése, hogy a Nyugat onnan fogja vásárolni az olajt és a földgázt, ahol olcsóbb, és biztosabb.

A puritán Nyugat-Európa vezetői még mindig abban hisznek, hogy a partnerei a kontinensen belül délen és keleten vannak. Ki fog derülni, hogy a számukra kedvező partner csak a négy tengerentúli angolszász ország. Különösen alkalmatlanok a pravoszláv kultúrájú államok.