A MUNKAERŐ NEM ÁRU

Kopátsy Sándor                 EG                   2013-09-29

A MUNKAERŐ NEM ÁRU

Jó hatvan éve kezdő közgazdászként azt bizonygattam, hogy a munkaerő is áru. Most a 92.-ben jöttem rá, hogy nagy baj származik abból, ha a munkaerő árú. Rájöttem, hogy a fejlett világnak éppen az a baja, hogy a munkaerőt áruként kezeli. Pedig az akkor sem volt áru, amikor áruként kezelték.

A munkaerő termelési tényező, akárcsak a természet, a levegő, a termőföld, a víz, a bányák kincse. Ha ezekből sok van, nem számolnak vele, ha kevés nagyon értékes árúvá válik. Ráadásul a munkaerő gyorsan fogy, mindig pótolni kell. Tehát hasznosítani kell, mert akkor is fogy, amortizálódik, ha nem használják. Sőt akkor veszti az értékét gyorsabban, ha használják, akkor nemesedik, értékesebbé válik.

Marx is abban tévedett, hogy a tőkét és a munkaerőt is áruként kezelte, mert a tőkés osztálytársadalomban valóban az volt. Ráadásul a tőkéből kevés, a munkaerőből sok volt. Ezért a tőke profitot termelt, a munkaerőt pedig értéke alatt lehetett vásárolni. Ez azonban csak a tőkés osztálytársadalomban volt így, amiben tőkehiány és munkaerő felesleg volt jellemző.

Nemcsak Marx, de máig a közgazdaságtudomány sem vette tudomásul, hogy a tőkés társadalomra a fizikai tőkében a krónikus hiány, a munkaerőben pedig a krónikus minőségi és mennyiségi felesleg volt a jellemző. Ebből fakadt, hogy a fizikai tőke értéke felett hasznosult, a munkaerő pedig érték alatti áru volt. Mindez azonban csak a tőkés osztálytársadalomra volt jellemző. Előtte csak olyan osztálytársadalmak voltak, amiben a természeti erőforrásokban hiány, munkaerőben pedig felesleg volt.

Az osztálytársadalmakban állandó volt a túlszaporodás, ezért mindig több és jobb volt a munkaerőből annál, amennyit a társadalom hatékonyan hasznosítani tudott. Ezért a társadalmaknak az volt az általános feladata, hogy fékezze a túlnépesedést. A társadalom tudománynak ezért abból kellett volna keresni, mi volt a felépítményt determináló alépítmény. A míg a túlszaporodó népesség, és a munkaerővel szembeni alacsony igény fennáll, addig csak a nagy többséget elnyomó, a halálozást fokozó társadalom biztosíthatja a stabilitást.

A tudományos és technikai forradalom azonban minőségileg más alépítményt hozott.

 1. A fejlett társadalmakban leállt a túlnépesedési nyomás.

- Az életszínvonal és az iskolázottság emelkedése elért bizonyos szintet.

- Megoldódott a szülők gyermekvállalását biztosító fogamzásgátlás.

Ennek hatására megszűnt az osztálytársadalmak korábbi elsődleges feladata, a hallozás fokozása.

2. A tudomány és technika pedig kielégíthetetlen szintet támasztott a munkaerő minőségével szemben. A társadalmi fejlődés szűkkeresztmetszete a tudásvagyon és a puritán erkölcsi magtartás lett.

Ennek hatására a jelenkori fejlett társadalomnak egyetlen feladta, a minőségi munkaerő bővített újratermelése lett.

Azonban gyorsan kiderült, hogy a minőségi munkaerő bővített újratermelése csak a puritán társadalmakban versenyképes. Csak a puritán népek képesek a minőségi munkaerő versenyképes bővítésére. Jelenleg a fejlettség és a gyors fejlődés élvonalába csak a Nyugat puritán, és a Távol-Kelet konfuciánus, azaz ugyancsak puritán erkölcsű népei juthattak.

A közgazdaságtudomány a munkaerő értékét az iskolázottsággal méri, nem veszi tudomásul, hogy ugyanaz a tudás egészen más szinten hasznosul, ha puritán erkölccsel párosul. Márpedig a lakosság erkölcse csak lassan, generációk során keresztül változtatható.

Jó harminc éve határoztam meg a munkaerő, szélesebb értelemben a lakosság szellemi vagyonát, mint három tényező, a tudás, a tehetség és az erkölcs szorzatában. Szemben a közgazdaságtannal, ami a tudásvagyonnal számol,amit az iskolázottság szintjével mér.

Az ugyan közhely, hogy azonos tudásértéke nagyságrendekkel függ attól, milyen tehetséggel párosul. Az pedig szinte mellőzött, hogy a szellemi vagyon értékét, sőt esetleg az előjelét is az erkölcs határozza meg. Számtalan esetben idéztem Max Weber zseniális felismerését azzal, hogy a tőkés osztálytársadalmak hatékonysága lényegesen nagyobb, ha protestáns etikával párosul. Vagyis Weber is lényegében azt állította, hogy a tudás és tehetség szorzatát még meg kell szorozni az erkölccsel is.

Ez azért rendkívül fontos, mert az erkölcs a hármas szorzat egyetlen tagja, aminek negatív előjele is lehet. A társadalom szellemi vagyonának az értéke nemcsak erkölcsfüggő, hanem lehet akár negatív is.