Kopátsy
Sándor PH 2013-09-21
A két Bethlen
Véletlen
szerencse összehozott egy kedves ismeőssel, akitől kaptam egy meghívót a
Kolozsváron Bethlen Gábor szoborállító ünnepségére. Tegnap pedig egy meghívó
érkezett a Bethlen István emlékkonferenciára, aminek a díszelnöke a házelnök úr
lesz.
Megdöbbent, hogy
mennyire napunk eseménye a történelmünk tisztázatlansága.
Hetek óta azon
folyik a vita, hogy elő királyunk elsősorban szent bálványunk, vagy bölcs
uralkodónk volt-e valójában.
Most pedig
kiderül, hogy két Bethlent is ünneplünk. Szerintem egy nagyon nagyot, és egy
másikat, a törpék között a normálist.
Diákkorom óta
Erdélyt a középkor óta az ország előtt járónak tartottam, pedig akkor még nem
sejtettem, hogy egyre inkább balkánná válik még hozzánk képest is. Ezért
olvastam nagy örömmel Erdélyről írta hatalmas regényét. Ez volt életemben az
egyetlen regény, amit újra elolvastam, sokat tanultam belőle.
Számomra Móricz,
Ady után, a legnagyobb maradt. Életem egyik iránytűje, a Kelet Népe jelmondata:
Ne politizálj, építkezz!
Móricznak
köszönhetem, hogy Erdély szerelmese lettem. Sokáig reménykedve, ma már
reménytelenül.
Móricz csak
zseniálisan ráérzett, én racionálisabban látom, hogy a rangosságát az oszmán
befolyásnak köszönhette, ahogyan a hanyatlását a román uralomnak.
Azt már Móricz előtt
tudtam, hogy Erdély aranykora az oszmán befolyásnak, a szultánok bölcsességének
köszönhette. Én 75 éve tudtam, hogy a történelmi Magyarország számára tragédia
volt a Habsburgok bigott katolicizmusa, és áldás az oszmán megszállás és
befolyás vallásszabadsága. Ezért sajnáltam, hogy kudarcot vallott Bécs ostroma.
Ha ez sikerrel jár, nálunk a lakosság nagy többsége a protestáns vallások híve
lesz, és egészen másként alakul a sorsunk. Nemcsak
a politikusaink, de a történészeik sem veszik tudomásul, hogy minden európai nép,
amelyik a puritánabb kereszténységet választotta, ma kétszer-háromszor
gazdagabb, mint akik a mediterrán kereszténység védőbástyájának szerepét
játszották.
Erdély azért
volt a Hódoltságnál szerencsésebb, mert ott megmarat a politikai elit, nem
hagyta magára a népet. De a Hódoltság is jobban járt, mint a Habsburgok Királyi
Magyarországa.
Az erdélyi
fejedelmek közül pedig a legnagyobb formátumú Bethlen Gábor volt. Isztanbul
befolyását a legjobban tudomásul vevő, ugyanakkor a protestáns Nyugatot
legjobban értékelő, követni akaró.
A történelem
fintora, hogy az ő szobrának felállítását a román állam is tudomásul veszi. Ezt
a fintort csak fokozza a tény, hogy az okos, kortársainál bölcsebb, de
betegesen revizionista, és feudális nagybirtokpárti 20. századi utódjának
ugyanakkor emlékkonferenciát tartunk a palamentben.
Előbb azonban
néhány szót a szoborról is.
Szomorúsággal
tölt el, hogy amíg mi itthon a szobrok tucatjait állítjuk Bethlen Gáborhoz
viszonyítva, politikai és kulturális törpéknek, köztük az ugyancsak erélyi Vass
Albertnek, Bethlen Gábor szobrát Kolozsváron fogják az ősszel felállítani.
Ilyenkor nem tudom, Adyval szólva, káromkodjak, vagy fütyörésszek.
Nekem a szobor
is tetszik. Péterfi László alkotása, akit nem ismerünk. Bethlen szobra két
lábon áll, ez maga a realitás. A fején olyan süveg, ami messziről akár
turbánnak is tűnhet. Rajta a csodálatos fejedelmi köpeny, aminek a drágaságán a
kor közvéleménye botránkozott. Az utókor azonban tudja, hogy ennek ára eltörpül
a gazdája érétke mögött. Egy fejedelemnek nem a köpenye kerülhet sokba, hanem a
butaága, vagy az erkölcsének hánya.
Végül néhány
mondatot a két háború közt legtöbbet érő miniszterelnök Bethlenről is. Ő azért
lehetett nagy ember, mert törpék között volt.
Túlzás nélkül
állíthatjuk, hogy ő talált meg Horthy Miklóst, a tengernagyot. Én ugyan szívből
utálom, mert nagy érdemei voltak abban, hogy az úri középosztálynak az
elvárásához idomuljon az ország. Bethlennek a maga szempontjából igaza volt.
Tisztán az arisztokratáké nem lehetett az ország, ehhez kevesen és többségükben
közömbösek voltak. Szegeden felmérhette, hogy a megcsonkított ország csak akkor
úszhatja meg a régi rendszer összeomlását, ha az úri középosztályra, annak él
csatára a nacionalista katonatisztekre szabják. Felmérte, hogy neki tized annyi
követője sem lehet, mit Gömbös Gyulának és társainak. Ezeknek pedig az
elképzelhető legjobb vezérük a császári udvaroncból lett tengernagy, Horthy
lehet. Gyorsan el is utazott érte Kenderesre, aki boldogan ment vele Szegedre.
Az is Bethlen
ötlete volt, hogy a trianoni megcsonkítás teljes revíziójánál és az
antiszemitizmusnál nincs jobb kovász, amivel az úri középosztály számára van
közös cél. Azt ugyan nem tudom, hogy ő is hitt volna a teljes revízióban, vagy
hogy zsidó gyűlölő lett volna, de felismerte, hogy e nélkül nem fog menni.
Nagyon kicsi
politikusnak tartom azt az arisztokratát, aki Széchenyi István után közel száz
évvel sem értette meg, hogy az arisztokrácia és a felsőspapság külterjes
nagybirokosai felett elárt az idő. Ő azonban még ott tartott, hogy modern
emberkét belássa, hogy a városi lakosság számára már anakronizmus a nyílt
választás, de megelégedett azzal, hogy az ország lakosságának kétharmadát
jelentő falusi lakosság csak a jegyző jelenlétében nyíltan szavaz.
Azzal zárom a
két Bethlen közti mérlegelést, hogy a nagyon nagy csak a balkáni Romániában kap
szobrot, a törpéknél nagyobb Bethlent pedig Magyarországon ünnepeljük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése