Gondolatok a hatalmi elitről

Kopátsy Sándor                 PP                   2013-09-02

Gondolatok a hatalmi elitről

Diákkorom óta irritált, hogy a történelemben mindig a politikai elit bölcsességét tételeztük fel.

Ez azért volt irritáló, mivel a magyar történelemben csak a hibás döntéseket láttam. Ma már tudom, hogy ebben nemcsak minden nép történelme, de a világtörténelem is hasonló. Ez alól a vallások történelme sem kivétel.

Ezért aztán természetes volt a számomra, hogy a marxizmus történeté is csak hibák sorozatának láttam.

A kritikában maga Marx adta a legnagyobb segítséget. Nála láttam a legkiélezettebb formában az elmélet és a gyakorlat ellentmondását.

Az alépítmény és felépítmény elméletét először Marx fogalmazta meg, de az alkalmazását már ő is súlyosan sértő módon, célok szolgálatába állította azzal, hogy olyan világforradalmat hirdetett, ami az alépítménytől függetlenül azonos elvekre, ráadásul az általa kitaláltakra épül.

Marxista pártokba szerveződő hívei ugyanolyan felépítményt akartak kikényszeríteni nemcsak Nyugat-Európában, hanem mindenütt a világon, amit ők erőszakkal hoztak létre, és működtettek Kelet-Európában.

Leninnek abban igaza volt, hogy a még félig fejlett társadalmakban, a marxista értelemben vett szocialista állam csak akkor építheti elképzelt társadalmát, ha a hívő marxisták vallásos klérusa politikai diktatúrát gyakorol, és a társadalom többségére rákényszeríti célját. Ebben a politikai diktatúrában a gazdaság működtetését azonban a piacra kell bízni. A politikai uralmat évező marxisták azonban hallani sem akartak arról, hogy nem uralkodhatnak a gazdaságon. A marxisták is azt tették, amit tett előttük minden politikai hatalmat gyakorló klérus, rátelepedett a gazdaságra is. Bele is pusztult.

Az európai marxizmus története azért nem érthető, mert nem vesszük tudomásul, hogy az illegális vallás még érték alapján szelektál, mert nincsenek anyagi céljai. Amennyiben azonban a vallás gazdasági halamat is nyer, a gazdaság felett is diktátorrá válik. A politikai hatalommal nem rendelkező kommunista pártok vezetése még az értelmiség elitjéből verbuválódott, a hatalom birtokában azonban egyre csökken a vezetés szellemi színvonala.

Már néhányszor leírtam, hogy Lenin vezetése alatt a forradalomban hatalmat nyert Bolsevik Párt vezetősége, a Népbiztosok Tanácsa volt a történelemben talán legmagasabb szellemi szintű kollektíva. Aztán annak minden váltása egyre alacsonyabb szellemi szintű lett. A bukása előtt vezetése már mélyen a polgári kormányok szellemi szinte alatt volt.

Ezzel egy időben azonban a kínai marxisták felismerték, hogy a gazdaságot engedni kell a piac által diktált úton.

Mi a kínai marxizmus csodálatos eredményének az alapja?

Az, hogy Kínában a marxista vallás klérusának vezetése is az évezredes múltú mandarinrendszer elvei alapján szerveződik. A szelekció alapja nem csupán az ideológiai elkötelezettség, hanem a szellemi nagyság volt.

Nem ismerem annyira a Mao által vezetett szűk elitet, de a kollektíva színvonala valahol a Lenin vezette kollektíváéhoz volt közel. Most pedig azt látom, hogy nincs a világon olyan politikai, vagy vallási élcsapat, amelyik eléri a kínai felső vezetés színvonalát.

A történészek sem hangsúlyozzák, hogy a csodálatos távol-keleti eredmények nemcsak a lakosság puritán viselkedésének, de a politikai elit szelekciójának is köszönhető. Az is lényegében a mandarin rendszer, azaz az oktatási rendszer szelekciója alapján történik.

A bolsevik évtizedek magyar történelmében ma is csak azt látjuk, hogy a politikai diktatúra milyen módszerekkel dolgozott, de még utalást sem találtam arra, hogy a Rákosi rendszer vezető garnitúrája mennyivel magasabb szellemi szinte állt, mind a későbbi vezető kollektívák, amelyek színvonala egyre csökkent. Ezt a történések megértése érdekében akkor is látni kell, hogy az egyre csökkenő szintű vezetés egyre jobb módszerekkel dolgozott.

Számomra a klasszikus példa azonban az Európai Közösség vezetésében bekövetkező katasztrofális színvonalcsökkenés. Az Európai Unió előző formáit a kor legjelentősebb politikusai találták ki, és hozták létre. Tíz éve azonban nem találtam olyan személyt az EU vezetésben, amelyik valamelyik jelentős tagországában az első tucat közé kerülne. Vagyis ugyanaz a folyamat játszódott le az Európai Közösség, mint a Szovjetunió Bolsevik Pártja vezetésében. Elég, ha Berzsnyevet és Barozot magunk elé képzeljük.

De az Egyesült Államok első vezetőit is szembeállíthatnánk az utóbbi elnökökkel. Ott sem kisebb a színvonalzuhanás.

Ezt egyébként jól lemérhetjük azon is, hogy egy amerikai közvélemény kutató szerint a nyugati államokban a közvélemény szakmák között nagyon alacsonyan értékeli a politikai elitet. A rangsor elején a mentők, a tűzoltók, a rendőrök vannak. Ezzel szemben a távol-keleti államokban a legtekintélyesebb szakamának tartják a politikai vezetést.

Kimondhatjuk tehát, hogy a nyugati társadalmakban a politikát nem a megfelelő képességű, és erkölcsű káderekre bízzák.