A kelet-ázsiai marxizmus sikere

Kopátsy Sándor                  EE                  2013-09-16

A kelet-ázsiai marxizmus sikere

A Jaltai Szerződésben ránk kényszerült bolsevik marxizmus idegen volt, mert egyrészt nem voltunk rá érettek, másrészt az a kelet-európai még fél-perifériás kultúra terméke volt. Akkor úgy éreztem, hogy a szocialista társadalomra érettek csak a csehek és a kelet-németek voltak értettek.

Mivel akkor már Weber híve voltam abban az értelemben, hogy a jelenkori társadalom építésére csak a protestáns erkölcsű, azaz puritán népek lehetnek alkalmasak.

Az észtek társadalmi felzárkózását azért tartottam reálisnak, mivel őket skandinávoknak, protestánsoknak tekintettem, akárcsak a finneket. Ha megszabadulnak a szovjet megszállás alól, felzárkóznak.

A szlovénekben pedig azért bíztam, mivel rajtuk kívül már minden alpi nép fejlett és gazdag volt.

A nyugati kereszténységet választó, de a protestantizmus elfogadására képtelen lengyelek, magyarok, szlovákok, a lettek, a litvánok és horvátok számára hasznosnak, ha nem is az üdvösséghez elegendőknek tartottam a feudális viszonyokat összetörő, a teljes foglalkozással munkára fogó bolsevik rendszert sok tekintetben hasznosnak tartottam.

Kubában a bolsevik rendszer sem jelent megoldást, ha a tőkés sem segít a latin-amerikaiakon, de még az európai mediterránokon sem.

A korszerű, versenyképes társadalom építésére a leginkább reményteleneknek a keleti szlávokat tartottam. Meggyőződésem szerint, az ortodox keresztény népeknek már a középkori nyugati kereszténység is sok volt.

A Nyugaton kívül csak a kelet-ázsiai kultúrában láttam esélyt a sikerre. Az Európához képest sokszorosan túlnépesedett távol-keleti országok, mindenekelőtt a már fejlett Japán, majd a még lentebbről, de sikeresebben fejlődő Szingapúr, Hong-Kong, Tajvan jelentett csodát.

Ezekben az évezredek óta túlnépesedett, keményen puritán országokban, először, már viszonylag alacsony gazdasági szinten is jelentkezett, és általánossá vált a fogamzásgátlás, a kevesebb gyermek vállalása.

Ezekben az országokban az exportra épülő gyors gazdasági növekedését jótékonyan segítette a hidegháború, amiben nemcsak Japán, de Dél-Korea, Tajvan, Hong-Kong és Szingapúr is fontos szövetségesnek számított a kommunista Kínával szemben. Ezért az egyébként is olcsó, és jó minőségű exportjukat korlátozás nélkül fogadták.

Fontos motor volt a térségben élő, mintegy 20 milliós kínai diaszpóra. Ezek szerepével keveset foglalkozik a gazdaságpolitika, holott ezek legalább olyan jelentős szerepet játszottak, mint a vasút századában, az elszabadult üldözésük előtt, az európai zsidóság. Még nyomát sem találtam annak a vitathatatlan ténynek, hogy, Japántól eltekintve, az egész Kelet-Ázsiában a kínai diaszpóra volt a motor. Ahogyan a közel-keleti lemaradó mohamedán társadalmak környezetében a zsidó állam az egyetlen, amelyik a fejlettek színvonalára emelkedett, úgy a Távol-Keleten a kínai diaszpóra emelte a kis tigriseket a világ társadalmi élvonalába.

Kína azonban a hidegháború viszonyai között nem vehetett részt a távol-keleti csodában. Ennek több oka volt.

- Lakossága többszöröse volt a sikeres kelet-ázsiai országokénak.

- A hidegháborúban a front másik oldalán volt.

- A kínai társadalom nem volt kész a gazdasága piacosítására.

- Hátrábbról indult, az egy lakosra jutó nemzeti jövedelme nagyon alacsony volt.

- Méreténél fogva az exportja nem fért bele a tömegáruk világpiacába.

A hidegháború végére azonban lecsökkentek az akadályok, és a kínai társadalom belül is megérett a piacosításra. A Nyugat politikai szemléltében csak az van, hogy Európában megbukott a bolsevik rendszer, de senki sem teszi hozzá, hogy ezzel egy időben megszűnt a hidegháború, és ezzel elhárult az út Kína modernizációja előtt. Európában alig ötszázmillió ember megszabadult a számukra kilátástalan bolsevik rendszer, ugyanakkor Kínában egymilliárdnál több ember számára megnyílt az elképesztően gyors felemelkedés lehetősége.

Néhány évtized bőven elég lesz arra, hogy politikai és gazdasági tekintetben megüsse azt a szintet, amelyen szükségtelenné válik a politikai diktatúra, a gazdasági ereje pedig elegendő arra, hogy az Egyesült Államokkal azonos szuperhatalmi rangra emelkedjen.

Egyenlegében, az emberiség egésze számára a hidegháború megszűnése óriási pozitív eredményt hozott.