A 101 éves tudós

Kopátsy Sándor                    PT                2013-09-12

A 101 éves tudós

Ronald Coase meghalt 102 éves, korában, de a múlt évben még megjelent utolsó könyve, Hogyan lett Kína tőkés címmel. 1937-ben jelent meg első híressé vált könyve, ami 1931-ben tartott előadásain alapult. Lényegében ezért a munkájáért kapott 1991-ben Nobel-díjat. Vagyis hatvan évet kellett várnia az elismerésre.

Angol létére, világhírűvé a Chicagoi Egyetemen vált az 50-es években. Nála előbb kapott Nobel-díjat két hallgatója volt George Stigler és Milton Fiedmann.

Első könyvében még azt bizonyította, hogy miért jelenetek meg az egyre nagyobb vállatok, amelyek igyekeztek mindent maguk gyártani. Az autógyárak a kohászattól kedve az alkatrészekig mindent maguk gyártottak. Ezt Coase azzal magyarázta, hogy a két háború között még nagyon nehézkes volt az alvállalkozókkal való együttműködés. A gyáraknak minél több műveletet kellett magukra vállalni.

A két háború közt még a bányák, az acélgyárak, az autógyárak voltak a legnagyobbak között.

Aztán néhány évtized alatt a kommunikáció és a közúti közlekedés lehetővé tette a beszállítók ezreivel történő kooperációt anélkül, hogy készleteket kellene tartani. Ennek, és a felgyorsult technikai vállalkozásoknak köszönhetően a munkások tízezreit foglalkoztató gyárak gyártmányt tervező, fejlesztő, az alkatrészeket összeszerelő, és reklámozó központokká változtak.

A század végére a legnagyobb vállatok az elektronikában, annak alkalmazásában dolgozók lettek. A változást jól jellemzi a tény, hogy amíg 1958-ban az 500 legnagyobb vállalat 61 éve szerepelt a listán, ma az átlagéletkoruk 18 év. A foglakkoztatási adatok még jellemzőbbek, az összes foglalkoztatott között a leggyorsabban az 500 fő feletti létszámúakban dolgozók aránya csökkent, és a leggyorsabban az 1-10 főt foglalkoztatókban nőtt a leggyorsabban.

Neki valóban sokáig kellett élni, hogy a szakmája elismerje.