Indában a nők nem vállalnak munkát

Kopátsy Sándor                EH                   2018 17 10

Indában a nők nem vállalnak munkát

Harari könyvhöz

Az utóbbi negyedszázad legfontosabb világtörténelmi jelentőségű eseménye, hogy Kína megállította a lakosság túlnépesedését, de fennmaradt egy párti diktatúra. Ezzel párhuzamosan India megmaradt több pártos politikai demokrácia, és az elviselhetetlen túlnépesedése. Tekintettel arra, hogy ez a két birodalom mindegyikének a lakossága az emberiség ötöde, az elmúlt negyed század történelmét csak akkor érthetjük meg, ha ennek a két birodalomnak a sorsát is figyelembe vesszük.

Nagyon leegyszerűsítve: Amíg Kínában 1990 óta az egy lakosra jutó jövedelem kétszer olyan gyorsan nő, mint a már gazdag puritán országokban, ezért a század közepére Kína felzárkózik a már ma is gazdag puritán államok közé. 2.050-ben 3 milliárd ember, az emberiség kétötöde lesz kiemelkedően gazdag az átlaghoz képest. India nemzeti jövedelme ugyan közel azonos mértékben nő, mint Kínáé, de az egy lakosra vetített jövedelem, vagyon szinte csak stagnál. Ennek az az elsődleges oka, hogy Indiában évente 30-40 millióval nő a lakosság. Ez a birodalom 1990 után is ugyanabban a csapdában maradt, amiben Kína is volt.

A társadalomtudományok máig sem ismerték fel, hogy a lakosság 1-2 ezreléknél gyorsabb növekedése egyre nagyobb társadalmi teherré válik. A 20. század derekán a puritán országokban azért szabadult el az egy lakosra jutó jövedelem növekedése, mert leállt, sőt jellemzővé vált a lakosság számának a csökkenése. Ennek köszönhető a lakosság viharosan növekvő iskolázottsága, jólétének, várható korának növekedése. Ez ugyan világjelenség lett, de gyors gazdagodást csak a puritán és nem szaporodó országokban eredményezett. Az elmúlt száz év egyik világtörténelmi eseménye, hogy a néhány százalékkal növekvő lakosságú országok egyre jobban lemaradnak, azok az országok pedig, ahol a népesség inkább fogy, mint növekszik, egyre gazdagabbak lesznek. 1990-ig a puritán lakosságú Kína, ahol a puritán népek fele él, gyorsan szaporodó népességű, de szegény ország maradt.

A politikusok és a társadalomtudósok az 1990-es kínai reformból csak azt látják, hogy ettől kezdve példátlanul gyorsan nő az egy lakosra jutó jövedelem. Azt szinte tudomásul sem veszik, hogy ennek a sikernek csak egyik pillére volt a piacosítás, a másik azonban a gyermekvállalás drasztikus korlátozása volt. A példátlan eredmény alapja a népszaporulat drasztikus korlátozása volt, és maradt. Az ugyan kiderült, hogy az egységes egyetlen gyermekvállalás túlzott, és jelenleg már a fellazítása folyik. Azt azonban senki sem vallotta be, hogy a kínai csoda alapja a népesség növekedésének leállítása volt. Kínai ismereteim ugyan hiányosak, de nyomát sem találtam annak, hogy Kínában a gyermekvállalás korlátozását mennyire tudatos felismerés alapozta meg. Ennek az egyértelmű bizonyítása az indiai kudarc. Ott az ország nemzeti jövedelme hasonló ütemben növekszik, mint Kínában, de az egy lakosra jutó jövedelem harmad úgy nő, a vagyon pedig inkább csökken.

Az ugyan száz éve a Nyugaton is bebizonyosodott, hogy a lakosság növekedésének megállása nélkül nem volt siker. De ez a Nyugaton nem politikai döntés alapján, hanem annak ellenére történt. Kiderült, hogy ahol a fogamzásgátlás megoldható, a gyermekvállalás kontraszelekciósan csökken. Jelenleg nincs olyan fejlett ország, ahol a gyermekvállalás nagysága nem fordítva arányos a szülők jövedelmével és iskolázottságával. A gyermekvállalás gyors csökkenését a politika azonnal felismerte, és általánossá vált a gyerekvállalás társadalmi támogatása.

Ez azonban mindenütt úgy történik, hogy a támogatás elsősorban a vállalt gyermekek számával arányos. Ennek aztán a társadalom érdekével ellentétes gyermekvállalási struktúra alakult ki. Minél magasabb a szülők jövedelme és iskolázottsága, annál kevesebb, és minél alacsonyabb, annál nagyobb a gyermekvállalás. Jelenleg a diplomás feleségek termékenysége minden fejlett országban 1.5 alatt van, az iskolázatlan és szegény anyák pedig az átlag felett vállalnak.

Indiáról nincsenek részletes adataim, de az tény, hogy az ország lakossága közel 3 százalékkal nő, és a feleségek nagyon alacsony aránya vállal munkát. Ez a mutatójuk csak Szaúd-Arábiával hasonlítható össze. A jelenkori közgazdaságtan bűnösen kevés figyelmet fordít a nők foglalkoztatására, pedig a jelenkorban csak az olyan társadalom lehet versenyképes, amelyik a nőket bevonja a társadalmi munkamegosztásba. Ebben a tekintetben az ipari forradalom hozott nagy előrelépést. A nők a termelő társadalmakban először azzal kaptak szerepet, hogy a férjüktől független keresőkké váltak.

A tudományos és technikai forradalom pedig megkülönböztetett szerepet adott a nőknek az iskolázottságában. Jelenleg a fejlett társadalmakban a nők iskolázottsága meghaladja a férfiakét. Márpedig minél iskolázottabbak a nők, annál később házasodnak és annál kevesebb gyermeke vállalnak. Nehéz bizonyítani, de meggyőződésem szerint a nők iskolázottsága nemcsak azért fontos, mert képzettségük hasznosul a társadalmi munkamegosztásban, de azért is, mert ezek a legsikeresebb gyermeknevelők.

A közgazdaságtan azonban még addig sem jutott el, hogy a következő generáció felnevelését értéktermelésként kezelje. Pedig egyértelművé vált, hogy a társadalom jövője elsősorban a következő generáció minőségétől függ. Az egy lakosra jutó jövedelem, vagyon, a várható életkor elsősorban az egyének szellemi vagyonának nagyságától függ. Az, hogy az oktatási rendszer hatékonysága a legjobb mutatója a társadalmi sikernek. Csak az a társadalom javíthat a rangsorán, amelyiknek jó az iskolarendszere.

Ezért mondhatom, hogy India politikai felépítménye ugyan relatív demokratikus, de a jövője katasztrofális, mivel a nők sok gyermeket vállalnak, de azok fele, a lányok nem vesznek részt a társadalmi munkamegosztásban.