Az etnikumok értéke

Kopátsy Sándor                EH                   2018 06 27

Az etnikumok értéke

Harari könyvhöz

Azt, hogy nem tévedtem el a történelmi folyamatok értékelésében, Max Webernek köszönhetem. Ez a német politológus volt számomra az első történelem materialista, amikor a múlt század küszöbén megállapította, hogy a tudományos és technikai forradalom olyan alépítményt hozott létre, amire hatékony felépítményt csak a Nyugat protestáns népei építhetnek. Azt ugyan Marxtól tanultam meg, hogy a társadalmi felépítményt az alépítmény determinálja, de ő nem maradt történelem materialista, hanem a feje tetejére állította az elméletét azzal, hogy az általa kitalált felépítményt, erőszakkal akarta létrehozni. Ebben a követői is tévedtek, a tudósokból vallásalapítók lettek.

Mára egyértelművé vált számomra, hogy a lakosság puritánságának a legjobb mértéke, hogy az éves jövedelem hányszorosa a fizikai és a szellemi vagyon. Ezt a mutatót az Egyesült Államokban rendszeresen mérik. A jövedelmükhöz viszonyítva ott a távol keletiek vagyona ötszörös, a protestánsoké négyszeres, a latinoké kétszeres, az afrikaiaké egyszeres. Nálunk ezeket a mutatókat nem mérik, sőt politikai bűn a fejtegetésük. Mégis leírom, becslésem alapján az a mutató a magyar zsidóság számára is legalább ötszörös, a sváboké négyszeres, a magyaroké háromszoros, a cigányoké egyszeresnél is kevesebb. Ezeket az arányokat Weber olvasása után Baranya megyében, az 50-es években becsültem meg először, jelentősen aligha változott. Ezek az adatok meggyőzően bizonyítják, hogy az ország legértékesebb etnikuma a zsidóság volt, aminek öthatodát vagy elpusztulásra adtuk oda a náciknak, vagy a háború után hagytuk, hogy az Egyesült Államokba, és Izraelbe települjenek. A hisztérikus antiszemita Horthy rendszer bűnét ugyan elismerjük, de még eddig nem mért fel senki, hogy mit jelentett országunk számára a mintegy félmillió zsidó elvesztése. Azt ugyan csak becsülni lehet, mit vesztetünk azzal, hogy alig százezer zsidónk maradt. A legnagyobb veszteség a Rákosi rendszerben történt, mert a 6 százalékos zsidóság esetében Rákosinak egészen mások lettek volna a lehetőségei. Meggyőződésem szerint, annak a brutalitása elsősorban a támogatottságának hiányából fakadt.

Arról pedig személyesen is meggyőződhettem, hogy a Kádár rendszer is sokkal hatékonyabb lett volna, ha hatszor annyi, a magyarság antiszemitizmusától nem félő zsidó gárda is támogatja.

Azt már csak nyugdíjasként láttam, hogy a rendszerváltás is sikeresebb lett volna 600 ezer zsidó szakértelmével támogatva.

Máig nem jutott senkinek eszébe felmérni az a politikai és gazdasági kért, amit a zsidóség öthatodának és a svábok felének elvesztése jelentett.