Kopátsy Sándor                EH                   2018 07 13

A szellemi vagyon termelése

Harari könyv

A tudományos és technikai forradalom már száz éve uralja a Homo sapiens történelmét, de a közgazdaságtan még mindig ott tart, mintha a szellemi vagyon csak az a tudás és képesség volna, ami tőkeként működik. A közgazdaságtan a munkaerő tudásvagyonát figyelmen kívül hagyja. Ez amennyire megengedhető volt a tőkés osztálytársadalmaiban, annyira súlyos hiba a tudományos és technikai forradalom össznépi társadalmaiban. Minden osztálytársadalomban több és jobb volt a munkaerő annál, amennyit az alépítménye hasznosítani tudott. A klasszikus közgazdaságtan a tőkések osztálytársadalmának a tudománya volt, ami a tőkében hiányos, és a munkaerő mennyiségében és minőségében felesleget termelő volt. Ezzel szemben a jelenkori fejlett társadalmakat a munkaerő mennyiségének és minőségének a hiánya jellemzi. Ezért ennek egészen más gazdasági törvényei vannak.

A munkaerő mennyiségi hiánya.

A 20. század derekára a fejlett és puritán lakosságú társadalmak már spontán nem több, hanem kevesebb gyermeket vállaltak annak ellenére, hogy a gyermekvállalást és nevelést támogatják a fejlett társadalmak.

A társadalomtudományok, benne a közgazdaságtan sem vette tudomásul, hogy a 20. század közepéig, a tudományos és technikai forradalom berobbanásáig a lakosság, és azon belül a munkaerő létszáma és minősége gyorsabban növekedett, mint amennyi és amilyen munkaerőre volt szüksége. A tudományos és technikai forradalom ezzel szemben leállította a lakosság és munkaerő mennyiségi túltermelését, a munkaerő mennyiségében és minőségében hiányos társadalmak alakultak ki.

A tudomány megoldotta a fogamzásmentes szexuális életet, ezzel az eddig túlnépesedő fajunk alulnépesedővé vált a már fejlett és puritán társadalmakban. A 20. század úgy fog bevonulni fajunk történetébe, hogy a fejlett társadalmak lakossága spontán csökken, a munkaerő mennyisége és minősége nem növekszik a társadalom igényének megfelelően.

Max Weber a múlt század küszöbén ugyan felismerte, hogy csak a protestáns népek lesznek képesek a tudományos és technikai forradalom alépítményére más népeknél hatékonyabb felépítményű társadalmat építeni. Ennek az okát azonban nem tárta fel. Elsősorban nem vette tudomásul, hogy nemcsak a protestáns keresztény népek lesznek alkalmasak az új társadalom alépítményét másoknál hatékonyabban működtetni. Nem vette tudomásul, hogy az alpi népek is puritánok annak ellenére, hogy római katolikusok maradtak. Az Alpokban élő germánok, franciák, olaszok, de még a szlovének is puritánok. Azt sem vette tudomásul, hogy a távol-kelti népek is keményen puritánok, ráadásul sokkal többen vannak, mint a nyugati puritánok. Weber idejében ugyan már látni lehetett, hogy a japánok versenyképesek a nyugati protestánsokkal, de ennek az országnak a lakossága tizede sem volt a távol-keleti puritánoknak, és a többi távol-keleti nép felemelkedését senki sem érezhette reálisnak. Csak a hidegháború viszonyai és a japán társadalom amerikai demokratizálása tette lehetővé, hogy Japánhoz felzárkózhassanak a Kis Tigrisek. Azt pedig egészen az 1990-es kínai reform eredményei előtt senki, talán még a reformot kidolgozó kommunista vezetők sem sejthették, hogy a kommunista egy párti diktatúra a világtörténelemben is példátlan sikert érhet el. Azt csak az utóbbi tíz évben láthatták néhányan, hogy Kína a 21. század közepére az Egyesült Államok mellé felnövekvő gazdasági szuperhatalom lesz. Ez azonban már felmérhető. Márpedig ekkor már nem lesz vitatható Weber zseniális felismerése, mert az emberiség puritán kétötöde még a jelenleginél is jobban a kétharmad fölé emelkedik. Ez ma már reálosan várható. Az okáról nemcsak Weber, de az okát a jelenkori társadalmi tudományok annyira sem látják. A lakosság puritanizmusa nem egyetlen feltétele az élre kerülésnek. Az csak akkor történhet meg, ha a lakosság spontán túlszaporodása is leáll. A puritán Kína is csak attól kedve fejlődik példátlanul gyorsan, hogy erőszakkal korlátozni tudta a gyermekvállalást. Erről a feltételről Weber idejében, de ma sincs a politikusoknak és a társadalomtudósoknak sem fogalmuk. A kínai reformnak a gazdaság piacosítását a Nyugt liberális politikusai és társadalomtudósai is pozitíven fogadták, a gyermekvállalás erőszakos korlátozását azonban megengedhetetlennek tartották, és tartják ma is. Az elért siker ellenér a túlnépesedés erőszakos megállítását azonban megengedhetetlennek tartják. Ezt a szinte korlátlan bolsevik diktatúra is csak akkor tudja megvalósítani, amikor a tudomány megoldotta a fogamzásmentes szexuális életet és a magzat elhárítását. E nélkül ugyanis minden társadalom, a már gazdag puritánok is, képtelenek lettek volna a túlzott gyermekvállalást korlátozására.

A puritán nyugati társadalmakban is csak azért állhatott le a túlzott gyermekvállalás, mert megoldottá vált a fogamzásmentes szexuális élet, és a magzateltávolítás. Bármennyire egyértelmű, hogy a puritán Nyugaton csak azért állt le a túlnépesedés, mert az egyre tovább élő lakosság zavartalanul élhette az ösztönének megfelelő szexuális életét a nélkül, hogy az elviselhetetlen gyermekvállalással járna. Máig nyomát sem találtam annak a tudomásul vételének, hogy a csökkenő lakosságú társadalmakban csak azért állt le a népesség növekedése, mert lehetővé vált a születéssel nem járó, fogamzásmentes szexuális élet. A Homo sapiens csak azért szűnt meg túlnépesedő faj lenni, mert lehetővé vált a fogamzásmentes szexuális élet. A klasszikus példának a mélyen katolikus Lengyelországot tartom. Ott is csak azért állhatott meg a túlnépesedés, mert a lakosság nagy többsége fogamzásgátlókat használ. Ez már a latin-amerikai országokban is egyértelműen jelentkezik. A gyermekvállalás ott is rohamosan csökken, amit csak a fogamzásgátlók használatának terjedése okozhatja.

A kínai gyermekvállalás korlátozása is csak azért lehetett sikeres, mert az állam biztosította a fogamzásgátlók elérhetőségét és a terhesség megszakítást.

A kínai gyermekvállalás kemény korlátozását ugyan eleve elengedhetetlen feltételnek tartottam, de fogalmam sem volt arról, hogy az egyetlen gyermekek korosztálya mennyivel értékesebb generáció lehet. Az ugyan közismert, hogy a távol-keleti népek a gyermekük iskoláztatása érekében több időt és jövedelmet áldoznak, de az nem tudatosodott bennem, hogy a vállalt gyermekek számával arányosan csökken a szülők által vállalható foglalkozás ideje és költsége. Ezért aztán meglepetéssel olvastam amerikai szaklapban, hogy Kínában a reform óta felnőtteknek az újhoz való hozzáállása mennyivel aktívabb, mint Amerikában. Szinte minden technikai újítást gyorsabban befogadják, mint Kaliforniában.

Érdekes volt végre arról olvasni, hogy nemcsak a tudományos és technikai újdonságok felfedezése fontos, hanem azok elterjedési sebessége is. Ebben egyértelmű a reform óta felnőtt kínai fiatalok fölénye. Annak ellenére, hogy Kínában még negyede sincs az egy lakosra jutó jövedelemnek, az új megjelenése gyorsabban terjed. egyszer az döbbentett meg, amikor azt olvastam, hogy az iránytű olyan találmány volt, ami a középkorban is néhány évtized alatt minden hajón megjelent. Ez hívta fel a figyelmemet arra, hogy a találmányok elterjedési sebessége milyen fontos. A viszonylag olcsó, egyszerűen használható találmányok között kiemelkedett az iránytű. Olcsó, ugyanakkor az óceánokon, a ködben a hajók értékét sokszorosára növeli. Ezt illusztrálta számomra Velence történelme. Ez a világ egyik legnagyobb kikötője volt, ahonnan évente egyszer fordultak meg a hajók, mert a ködös Adrián télen ki sem merészkedtek. Az iránytűnek köszönhetően azonnal minden hajó iránytűvel évente kétszer fordult. Ehhez csak arra volt szükség, hogy legyen iránytűjük. A kor egyik legnagyobb kereskedelmi flottájának az értékét megtöbbszörözte ez az egyszerű és olcsó műszer.

A jelenlegi kommunikációs és elektronikus forradalomban a mobil telefon ilyen. Egyetlen generáció alatt sok ezerszeres lett a tulajdonosainak a létszáma. Ma az emberiség négyötöde használja. Azt még a jövő fogja meghozni, hogy a mobiltelefont a köznyelv kincsnek, szerencsét hozónak fogja tekinteni.