Kopátsy Sándor                  PG                 2015 11 02

Nem a gyermekszám, hanem annak a minősége a fontos.

Életem alakulására a legnagyobb hatású könyv Németh László Minőség forradalma címmel megjelenő esszégyűjteménye volt. Pedig akkor a töredékét sem értettem meg annak, hogy a jelen és még inkább a jövő társadalma mennyire minőségorientált lesz. Fajunk múltját még meg lehetett érteni a mennyiségek összevetése alapján. A tudományos és technikai forradalom azonban olyan fordulatot hozott, amit mennyiségi alapon szinte semmit, minőségre koncentrálva azonban mindent meg lehet érteni. A társadalom felső ezrede tízszer, a felső tizede ötször annyit ér, mint az átlag. Az alsó tized értéke pedig negatív.

Ennek ellenére a társadalomtudomány az lakosságot továbbra is darabra számolja. A legfontosabbat, a következő generációt kontraszelekció alapján neveli fel. Nem számol azzal, hogy az a kínai, aki Szingapúrban születik ötször hasznosabb lesz, mint aki Kínában. A Dél-Koreában született gyerekek pedig 16-szor gazdagabbak lesznek, mint akik Észak-Koreában születnek. Az EU tagországai között is óriási a különbség. A dán paraszt fia tízszer gazdagabb jövőt várhat, mint a bulgáré.

Ezek a különbségek az országon belül egyedekre vetítve még nagyobbak. Mégsem hasznosítjuk.

A közvélemény ugyan még a reálisnál is nagyobbnak érzi a családi körülményekből fakadó előnyöket és hátrányokat. Ez Magyarországon különösen a cigányság helyzetének megítélésében erős. Már középiskolás koromban világosan láttam, hogy mennyire determináltak a társadalmi helyzetből fakadó feltételek. Akkor középiskolába járt minden fiú, aki az úri középosztályból és a zsidó polgárságból került ki. Vagyis a társadalom felső tizedéből. Ezzel szemben a lakosság 90 százalékát kitevő paraszt- és munkáscsaládok gyerekei a tanulók alig tizedét adták. Egyetemre pedig akkor tized annyi sem került, a lányok közül, a pedagógusoktól eltekintve, szinte senki.

A két háború közti miniszterek legjobbja ugyan belügyminiszterként meghozta a zsidó gyerekek felsőbb szintű tanulását korlátozó törvényt, de kultuszminiszterként ő tett a legtöbbet a tanyai és pusztai gyerekek iskoláztatása és az egyetemi oktatás érdekében. Ezt csak a bolsevik rendszerben oldották meg. A népi kollégiumok nélkül nagyon másként alakult volna a történelmünk.