Kína elmaradt térségei felzárkóznak

Kopátsy Sándor                EE                   2015 11 03

Kína elmaradt térségei felzárkóznak

Mindig lelkesen olvasom, elemzem az olyan statisztikákat, amik nem a gazdaságról szólnak, mert ezek sok tekintetben megbízhatóbbak. Ezek között hatvan éve a kedvencem a testmagasság és annak a változása. Ennek a mutatónak az a nagy előnye, hogy időben visszamenőleg is megállapítható. A feltárt csontok kora és a testmagasság elég megbízhatóan megállapítható. Az, hogyan alakult a testmagasság az elmúlt száz évben, a legjobb mércéje annak, hol, hogyan fejlődött a társadalom. Az eredmények szinte csalhatatlanok.

Most először látok először olyan felmérést Kínáról a The Economist e heti számában, hogyan alakult a tartományokban a várható életkor 1990-2013 között, és jelenleg hol tart a 33 tartomány.

A várható életkorban viszonylag kicsi a különbség, de még az is példátlanul gyorsan csökken. A legalacsonyabb Tibetben, ahol 68 év. Ráadásul itt nőtt a leggyorsabban, 23 év alatt 12 évvel, ami világrekord növekedés. Tibet elnyomásáról hatvan éve hangos a sajtó. A vallásszabadság tekintetében igaza is van. De a minél hosszabb élet még a vallás szabadságánál is fontosabb. Általában az elmaradt nyugati tartományokban lényegesen nagyobb volt a várható életkor növekedése, mint a fejlett keleti tartományokban.

A 20 milliós Sanghajban a most születettek 80 évnél is tovább élnek, Svájccal azonos szinten. Macao, Hong-Kong, Peking Nyugat-Európában is az élvonalban volna. A természetvédők azonban csak a levegő szennyezettségén botránkoznak. A levegő valóban romlott, de ezt számos javulás ellensúlyozza. Mindig az eredményt kell nézni, nem elég annak egyetlen befolyásoló tényezőjét mutogatni.

Azzal, hogy szennyezett a levegő, harsognak az újságok, de arról még nem olvastam, hogy 25 év alatt kétszeresére, a halfogyasztás pedig ötszörösére nőtt. Ez messze ellensúlyozta levegő romlását.

Kína a következő ötéves tervében a megelőző 25 évinél lassabb, 6.5 százalékos növekedést tervez. Azt meg sem említik, hogy a lassú lakosság növekedés okán az egy főre jutó növekedés is közel ekkora lesz, háromszor gyorsabb, mint az Egyesült Államokban, és négyszer gyorsabb, mint az EU-ban. Ez ugyanúgy példátlan sebességkülönbség, mint a várható életkorban.

Ugyanebben a számban az előző írás azt bizonygatja, hogy mennyire reménytelen Kínában a szegénység elleni harc. Annak ellenére, hogy a támogatott munkaképtelenek száma 10 millióról 52 millióra, a támogatás összege pedig hatszorosára nőtt, kevés az eredmény. Ezt azonban azonnal cáfolja azzal, hogy példátlanul nőtt a várható életkor, méghozzá az átlagosnál is gyorsabban a szegény tartományokban. Ez az eredmény annál jobb, mivel Kínában a várható életkor viszonylag előtte járt a hasonló jövedelmű társadalmak között.