A létszám belső forrásból is biztosítható

Kopátsy Sándor                PD                    2015 11 11

A létszám belső forrásból is biztosítható

Sorra kapom az iszlám beáramlás veszélyét bizonyító vészjelzéseket. Ezekkel ugyan egyetértek, de azzal nem, hogy ez ellen csak a belső népszaporulat jelenthet védelmet.

Az ostoba befogadáson kívül lehet bölcs befogadás is. Ráadásul ez nemcsak olcsóbb, de jobb is.

A népességcsökkenés oka.

A gyermekvállalást kontraszelekcióval ösztönzik.

A közvélemény és a politika ugyan botránkozik a lakosság csökkenésén, de tudomásul sem veszi, hogy ez minőségi kontraszelekcióval történik. A lakosság csökkenésnél is nagyobb társadalmi kár származik abból, hogy azok a családok vállalnak aránytalanul is kevés gyermeket, amelyek gyermeknevelési adottságaik jók, és aránylag azok sokat, akik az átlagosnál is kedvezőtlenebb lehetőségeket biztosíthatnak.

A magyar társadalom létszámfogyása is elkerülendő probléma, de nagyságrenddel nagyobb társadalmi kár származik abból, hogy a gyermekvállalás családi háttere a társadalmi érdekkel ellentétes.

Újra és újra idézem magamat.

„Ha a családok felső harmadában annyi gyermek születne, mint az alsó harmadban és fordítva, az alsó harmadban csak annyi, mint a felsőben, ötven év múlva háromszor gazdagabbak lennénk ugyanennyi gyermekvállalással is.”

Az 1-2 ezreléknél gyorsabb népességcsökkenés negatív jelenség. Ezt érdemes bölcs gyermekvállalási támogatással korrigálni. De a csökkenés okozta társadalmi kár sokkal kisebb, mint a kontraszelekciós gyermekvállalási struktúra.

A muzulmán bevándorlásnak nem a mennyisége katasztrofális, hanem a minősége az. A jók szaporaága áldás, a rosszaké katasztrófa.

A jó munkaerő betelepítése talált kincs, a rossz, ha szapora is, megkülönböztetett átok. Ebben a tekintetben a jóléti országok könnyű helyzetben vannak, ha válogatnak, de ezeket fenyegeti a legnagyobb kártékony bevándorlás is. Ez jól lemérhető azzal, hogy a közép-ázsiai beözönlők csak a jóléti államokba akarnak menni, nekik már az osztrákok és a franciák sem jók. Ezzel szemben az EU jelenlegi szabad munkaerőpiacán nekünk és a hozzánk hasonlóknak nincs esélyünk. De abban szerencsések vagyunk, hogy a hozzánk telepítettek is azonnal a jóléti államokba vándorolnának.

A mi színvonalúnkon lévő állam csak a határokon túl élő magyarságra számíthat. Ezt azonban a magyar társadalom többsége nem fogadná el.

Ugyanakkor a magyar munkaerő javának egyre nagyobb csábítása lesz az elvándorlásra. Semmi realitása nincs annak az erőlködésnek, hogy haza lehet csábítani a kitelepülteket. Ugyanakkor tiltakozni kell, hogy az a Németország, ami az EU szabad munkaerőpiacán elvonzott sok tízezer tehetséges magyar munkaerőt tőlünk, most a neki nem tetsző bevándorlók tízezreit akarja a nyakunkba varrni.

Németország már elérte a jóléti társadalomnak azt a színvonalát, amin százszor annyian akarnak oda vándorolni, mint amennyit képes beépíteni a saját társadalmába. Megteheti, hogy mazsolázzon a beengedők között, nem kell válogatás nélkül beengedni, aztán a neki nem tetszőket rásózni olyan országokra, ahonnan befogad, illetve ahol a gyenge minőségű munkaerő foglalkoztatása sincs megoldva.

Németország képtelen megérteni, hogy neki nem beengedni kell, mert gondosan megválogathatja, kiket enged be. Nem meghívni kell a százszor többet, hogy aztán válogathasson, hanem válogassa ki, kiket hajlandó befogadni.

A német adatokat nem ismerem, de a foglalkoztatási rátájuk magasságát tudom. Nekünk itthon kell egy millió új munkahelyet teremteni a tartósan munkanélküli magyaroknak, hogy Németországgal azonos szintű legyen a foglalkoztatásunk. Erre gyorsan képtelenek vagyunk, de fogadjuk be azokat a mohamedánokat, akiket Németország látni sem akar.

Amennyire igaz, hogy Németországnak szüksége volna munkaerőre, ezt két módon biztosíthatja. Növeli a gyermekvállalás állami támogatását és mazsolázik az oda vágyódók között. Az első drága, és nem garantálható a minősége, a második olcsó, és a minősége garantálható.