Kopátsy Sándor PP 2015 10 06
Jót tesz a kerítés a
Fidesznek
A Fidesz aligha válhatott volna komoly politikai tényezővé,
ha a szoclib ellenzék nem csinál helyet nekik. A magyar társadalom ezer éve jobb-közép. Ez következett abból, hogy
mindig nagyobb országa volt, mint amennyit be tudott népesíteni. A magyar
történészek máig nem vallják be, hogy nacionalista felfogásunk, hogy a térségben lakóknál alkalmasabb vagyunk
arra, hogy mások felett uralkodjunk.
Ehhez járult, hogy a lengyelekhez hasonlóan olyan nép
vagyunk, amin belül aránytalanul sok volt a nemes. Ezt ugyan a háború utáni
marxista történészek leleplezték, de ők sem vonták le az ebből fakadó
következményt. A lakosság magyar etnikumának 10 százaléka volt nemes, az az
ország ügyeibe beleszólható állampolgár. A nyugati feudális társadalmakban 1
százalék volt a nemesek aránya, ennyi volt, amelyik gazdag is lehetett, nemcsak
politikai értelemben vett tagja az uralkodó osztálynak. Tőlünk nyugatra az
uralkodó osztály azonos volt a földesurakkal. Nálunk azonban tízszer több nemes
volt, mint földesúr. Vagyis a nemesség 90 százaléka csak politikai tekintetben
tartozott az uralkodó osztályhoz, gazdasági tekintetben szegény volt. A szegény úr azonban helyzeténél fogva
büszke a társadalmi státuszára. A vagyonára ugyanis nem lehet büszke,
hiszen nincsen.
A nemesség státuszát átvevő úri középosztály ezt éreztette.
Az állam megfizetett szolgái voltak, de magasan a nép felett érezhették
magukat. De a nép őket nem az állam szolgáinak, de uraknak tartotta, és
vezetőinek ismerte el. Ezt Móricz Zsigmondnál jobban senki nem éreztette.
A történészek ezt a tényt utólag sem veszik tudomásul. Pedig
a háború utáni első két, viszonylag szabad választáson szavazatival meg is
mutatta. A bolsevik befolyás ugyan a munkások hatalmát hirdette, és már
gyakorolta is, de a szavazók támogatását csak a korábbi rendszer élvezhette.
Ezért lepett meg, amikor Gyilas naplójából kiderült, hogy
Sztálin világosan látta, amikor az 50-es években megmagyarázta, hogy a csatlós
államok között csak kettővel lesz gondja, Lengyelországgal és Magyarországgal,
mert ebben a két országban a lakosság a nemesek elvárásait természetesnek
tartja. Jól látta.
Az első két
választáson a két háború közti viszonyokat visszaállítani vágyók pártja
élvezte a legnagyobb támogatást.
Az 56-os forradalom
ugyan a reform kommunisták műve volt, de tíz nap után a közvélemény 90
százaléka már az úri világ restaurációját támogatta.
A rendszerváltás
idejére ugyan az úri középosztály kihalt, de Antall József vezetése alatt a
Demokrata Forum került kormányra. Ő nem is a két háború közti, de a Trianon
előtti viszonyok restaurálója volt. A
Demokrata Forum alapítói ugyan közép-jobb társadalom hívei voltak, azaz olyan
politikai jövőt vártak, amilyent 2010-ben a Fidesz hatalomba jutása
eredményezett, de Antallnak sikerült erről a pályáról eltéríteni.
Eltéríteni ugyan sikerült, de hatalmon tartani nem.
Azt, hogy az első választás után megbukott az Antall által
vezetett politikai vonal, és üresen maradt a közép-jobb politikai terep. Ezt
fedezte fel Orbán Viktor. A liberalizmusban szegény magyar társadalomnak egy
liberális párt is sok. Ráadásul a magyar viszonyok között az egy liberális párt
is csak a zsidó értelmiségre építhet. Orbán olyan gyorsan közép-jobb párttá
változtatta a Fideszt, hogy a harmadik választásból már a legerősebb, koalíciós
kormányt alakító párt lehetett. Ez azonban a koalíciós partnerének, és
tapasztalthiányuknak okán kibukott a kormányzásból, de akkor már egyértelmű
volt, hogy a szoclib koalíció bukásra van ítélve.
2010-ben azonban olyan fölényben győzött a Fidesz, ami
példátlan a demokráciák történelmében, a körzetek 99 százalékba a jelölje
győzött. Ez kellett ugyanis ahhoz, hogy a választási törvény alapján is
meglegyen a kétharmados többség.
Orbán azonban súlyosan hibázott azzal, hogy az új választási
törvény még mindig a körzetek 90 százalékának megnyerését kívánta a kétharmados
többség érdekében. Csodálatos módon, ez 2014-ben éppen megtörtént. Minőségi
változást jelentett azonban az, hogy a Fidesz ellenzéke kétpólusú lett azzal,
hogy a szélsőjobb, a minek a támogatására nem számíthat a szoclib ellenzék,
megerősödött.
Ebben a politikai helyzetben robbant be a közel-keleti
népvándorlás. Ha valami, ez a politikai paletta jobboldalának a megerősödését
hozza.
Orbán ismét jó politikai ösztönnel reagált. Felismerte, hogy
a bevándorlás ellen csak kerítéssel lehet védekezni. Mára ez meg is valósult a
szoclib hisztérikus ellenzése mellett. A politikai erőviszonyok már két hónap
után is jelentősen átrendeződtek. A szavazók háromnegyede a politikai paletta
jobboldalán áll. Fele a Fidesz, negyede a Jobbik támogatója. Ez az átrendeződés
azonban még nem futotta ki magát. Erre mondtam, hogy a Fidesz nem követhet el
annyi hibát, hogy nem marad néhány évtizeden keresztül a kormányon.
Erre nemcsak a belföldi, de az európai politikai
átrendeződés is garanciát jelent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése