Kopátsy Sándor
PS 2015 10 08
A FIFA BOTRÁNY TANULSÁGA
A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség azért lehetett évtizedeken
keresztül korrupt, mert visszaélt a liberális demokráciák egyik hibájával. A
tagszövetségek nagysága között 1:100 különbség volt, de a szervezetben minden
tagnak azonos joga volt. Ez a rendszer lehetővé tette a vezetőség számára, hogy
kellő számú jelentéktelen tagot lekenyerezzen, és azok szavazatára
támaszkodhatott. A világ labdarúgásának fél tucat nagyhatalma van, ezek
mindegyikének nagyobb labdarúgása van, mint az ötven legkisebb hátterű tagországnak.
A FIFA ugyan milliárdos egyesületté nőtte ki magát, de még
ez az erő is kicsi lett volna, hogy egy labdarúgó nagyhatalmat
lekenyerezhessen. Század ennyi pénzért megvehető tag azonban több tucat volt.
Ezt a deformációt használta fel az egyik vezető, aki aztán tejhatalmú lett.
Számomra azért volt figyelemre méltó a FIFA, mert a
politikában ugyanez a trükk irritált.
A rendszerváltást követő politikában kezdettől fogva
piszkálta a csőröm a kis pártok túlzott szerepvállalása. Ez az Antall-Tölgyessy
Paktum után vált makacsul figyelt témámmá. Ez a Paktum ugyanis azt jelentette,
hogy lehet bármilyen népszerű párt a jövőben, Magyarországon, soha nem lehet
hatalma arra, hogy kétharmados többséget szerezzen a törvényhozásban, mert
ehhez a választási körzetek 99 százalékának megnyerése kellett. Erre pedig
demokráciában még közeli példa sem volt. Ismereteim szerint még nem fordult elő
a körzetek 80 százalékának megnyerése sem.
Csodáltam Tölgyessy ügyességét, és botránkoztam Antall naivságán.
Magam pedig az óta vallom, hogy a két pártnál kevesebb ritkán jó, de a több sohasem az. Reménytelenül
belenyugodtam, hogy a sok párt között kötött kompromisszumok országa maradunk.
Aztán, 2010-ben mégis megtörtént a csoda. A Fidesz és neki
kiszolgáltatott MKDP megnyerte a körzetek 99 százalékát, ezzel a törvényhozók
kétharmadát. A kétharmados Fidesz módosíthatta a kétharmados törvényeket,
köztük a választásit is. Ezzel sem voltam megelégedve, mert a kétharmad
megtartáshoz a körzetek 90 százalékának a megnyerése szükséges. Ebben a
csodában sem reménykedhettem, mégis éppen megtörtént. Én meg vigasztalhatatlan
híve maradtam a csak a körzetben nyerhető törvényhozóknak.
A közelmúltban került a kezembe az olasz miniszterelnök,
Renzi választási terve. Az a körzetekben legtöbbet nyert pártnak annyi további
képviselői helyet ad, hogy meglegyen a parlamenti többsége.
Most a görög választások során tudtam meg, hogy ott már a Renézi-éhez
hasonló választási törvény alapján a körzetekben legerősebb párt 40 további
törvényhozót is nyer. Ennek köszönhetően a 37.5 százalékot nyert pártnak csak 6
fő hiányzik a többséghez.
Tehát már van olyan választási törvény az egyik EU
országban, ami alkalmas arra, hogy a legerősebb párt könnyen parlamenti
többségbe kerül.
Az EU sem lehet működőképes, amíg minden tagországnak
egyforma joga van. Csak akkor lehet az operatív vezetése hatékony, ha azok
megválasztásában a tagországok szavazatának a súlya a nemzeti jövedelmükkel
arányos.
Az ENSZ szervezete azért elviselhető, mert a Biztonsági
Tanácsnak a többsége a nagyhatalmak állandó tagjaiból áll, akiknek vétójoguk is
van. Ez azonban soknak bizonyult, a hidegháború során tehetetlenséget
eredményezett. Ott is jobb volna a nemzeti jövedelmükkel súlyozott szavazat
alapján a kétharmados többség.
Sajnos, a világpolitikai illetékesei a megfelelő hatalmi
súllyal hozható döntések szervezeti feltételeivel nem foglalkoznak.
Talán, a FIFA katasztrofális működéséből levonják a
tanulságokat.
Az ENSZ a tagjainak rangsorát minden tudománynál jobban
méri, de ennek alig vesszük hasznát. A ragsort három mutató, az egy laksora
jutó nemzeti jövedelem, a várható életkor és az átlagos iskolázottság, eredője
alapján állítják fel, de ezt semmire sem használják.
A FIFA tagjai szavazati jogának súlyát is annak
alapján kellene megállapítani, hogy mennyi éréke van a labdarúgó
egyesületeknek. Ezt ugyanis az egyik vagyonértékelő világcég évről évre közli
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése