Oktatási forradalom a lemaradó világban

Kopátsy Sándor                 PO                   2017 04 23

Oktatási forradalom a lemaradó világban

Nem először lepődök meg, hogy a gazdaságával egyre jobban lemaradó világban az oktatás modernebb, és gyorsabb utat jár, mint a fejlett társadalmakban. Az első jelei először abban jelentkeztek, hogy az elmaradó világban már az alapszintű oktatásban is viharosan terjed a magánvállalkozású oktatás. A legszegényebb társadalmakban válik inkább világossá, hogy az állam és egyházi oktatás kevésbé alkalmazkodik a gyerekek igényéhez. A Szahara alatti Afrikában és Dél-Ázsiában a kisvállalkozások oktatása hódít. Lagosban több ezer olyan kisvállalkozás van, a többségéről nem is tudnak a hatóságok, amelyek oktatási díjért vállalkoznak bizonyos ismeretek átadására. A kofák, kiskereskedők beiratkoznak olyan tanfolyamokra, ahol elsajátítják a vásárlók etnikumainak a nyelvén az áruismereteket, számokat, köszöntéseket.

A The Economist múlt heti számában olvashatok egy rövid beszámolót arról, hogy a világ legszegényebb régiójában példátlan gyorsasággal növekszik az egyetemek és az ott tanulóknak nemcsak a száma, de még az aránya is.

Az első meglepetésem az volt, hogy 2000-ben Botswana, Szudán és Ghána mesze előbbre voltak, mint Magyarország a bolsevik megszállás előtt. Csak Etiópia, Mozambique és Tanzánia volt az akkori magyar szint mögött.

A másik megdöbbentő jó hír, hogy a 23 Szahara alatti szegény országban 1991 óta négyszeresre nőtt az egyetemeken tanulók száma annak ellenére, hogy csak 70 százalékkal nőtt az egyetemi oktatás állami támogatása.

Még meglepőbb, hogy a vallások által alapított egyetemek száma 24-ről 460-ra emelkedett 1990-2007 között, amíg a polgári, állami egyetemek száma 100-ról 200-ra nőtt.

Az ugyan nem vitatható, hogy ezeken az egyetemeken a tanítás és tanulás színvonala alacsony, de a relatív hatásuk felmérhetetlen. Ez a térég azért marad le egyre jobban, mert a lakosságuk a leggyorsabban szaporodik. Az iskolázottság példátlanul gyorsan nő, de az egy lakosra jutó vagyon, termőföldi kapacitás gyorsan csökken. Az oktatás legnagyobb pozitív hatását abban látom, hogy a diplomások sokkal később házasodnak, ezért eleve 2-3-al kevesebb gyermeket vállalnak, utána pedig rendszeresen használják a fogamzásgátlókat. Sajnos arról nem található adat, hogy a diplomás anyák termékenységi mutatója mennyivel van az átlag alatt.

Meggyőződéssel állítom, semmi sem segíti ezeket a gyorsan szaporodó társadalmakat jobban, mint a kevesebb gyermekvállalás. Ezt pedig a Szahara alatti Afrikában, és Dél-Ázsiában semmi sem segítheti jobban, mint a nők termékeny korosztályában az iskolába járás, majd a fogamzásgátlók rendszeres használata.

Most először írom le, mert eddig figyelembe sem vetem, hogy a túlnépesedő társadalmakban semmi sem lehet hatékonyabb eszköze a kevesebb gyermekvállalásnak, mint nők diplomaszerzése. Erről az összefüggésről azonban még egyetlen sort sem olvasta