Magyarországon is nő a halfogyasztás

Kopátsy Sándor                 PG                   2017 04 24

Magyarországon is nő a halfogyasztás

Váratlan örömöt okozott a mai megyei újságunkban az 1970 óta változó halfogyasztás alakulása. Több mint hatvan éve a legjobb barátomat, Burgert Róbertet, kinevezték a Pécsi Állami Gazdaság igazgatójának. Ezt a gazdaságot azért hozták létre, hogy gondoskodjon a város tejellátásáról.

Nekem akkor már volt véleményem a nagyüzem tejtermelés hazai jövőjéről. Tejet termelni háztájiban lehet hasznos szabadidő kihasználás, de nagyüzemben nagy marhaság. Ezt tegyék azok, akinek a fű bőven termet, de a parkokban öntözni kell, mert kiszáradna.

Akkor már az emberiség legnagyobb problémájának azt tartottam, hogyan élelmezzük a gyorsan szaporodó népességet. A biológia nagy tudományos feladatnak a hatékonyabb fehérjetermelés megoldását tartottam. Ráadásul ezt fajunk elsősorban azzal oldotta meg, hogy csak a füvet jól hasznosító, azaz kérőző háziállatokat tartottak a pásztornépek. Ezek adták a hűsfogyasztás többségét. De mivel ezek, különösen a legnagyobb testű szarvasmarhák nagyon lassan szaporodtak, a gyors szelekciójukra nem lehetett építeni.

Akkor már Nyugaton óriási eredményeket értek el a baromfi hús és tojás termelésében. Ezt az állatot ezerszer gyorsabban lehetett szelektálni, tehát egy évtizeden belül óriási eredményeket értek el.

De már akkor is tudtam, hogy a hidegvérű állatok még sokkal szaporábbak, ezért ha megoldják a szelekciójukat, még gyorsabb eredményt érhetnek el. Ráadásul a hal nemcsak nagyon gyorsan szelektálható, hanem a hidegvérű állat sokkal hatékonyabb táplálék hasznosítható is. A hidegvérű állatok nemesítése ugyan a lazac farmokban elindult, de a mezőgazdaság tudósai nem vették komolyan. Megelégedtünk tehát a baromfitenyésztés fellendítésével. Minden fantáziámnál nagyobb eredmény ért el ebben barátom, Burgert Róbert. Nem a mi érdemünk volt az óriási siker, a fejlett Nyugat és Távol-Kelet érte el a sikert, elég volt az eredményeit hazahozni.

75 évvel később, de felismerte a tőkés világ, hogy nemcsak a lazacot lehet olcsón termelni a halfarmokban, hanem minden hidegvérű állatot. Amennyire köztudott volt, hogy a növények és ezért a növényevő állatok tartása hidegben nem lehet elég hatékony, az először rejtve maradt, hogy ez a hidegvérű állatok esetében is így van. Eddig én is csak a közelmúltban jutottam el. A vízben élő állatok fejlődése is gyorsabb a melegebb vízben. Itt tartok most.

Közben a hidegvérű állatok egymás után érik el a mérföldköveket. Tavaly már több tonna halhúst termeltek a halfarmok, mint a szarvasmarhát tartók.

Ugyanakkor a saját országunkban a világon az egyik legalacsonyabb a halfogyasztás, 1980-ban még csak 2.1 kiló volt. Tavaly pedig már 4 kiló. Ennyit ezer év alatt sem növekedett. Ez is nagyon alacsony, mert számos országban tízszer nagyobb.

Pár hónapja pedig az izgat, hogy hévizekkel és éjszakai árammal télen fűteni kellene a halastavainkat. Évek óta az egyiptomi harcsa szorgalmas fogyasztója vagyok. Most közölte velem az egyik halas barátom, hogy az a harcsa azért olcsó, mert a Nílus meleg vizében él. Nálunk is sokkal olcsóbb lenne, ha télen nem csökkenne le a halastavak vize. Vagyis, ha télen éjszakai árammal, hévizekkel fűtenénk a halastavak vizét, fele lenne a növekedési idejük.

Eljött hát az ideje annak, hogy a brojler csibék után haltenyésztők legyünk. Édesvizű halastavak építésére páratan adottságunk a Tisza volt árterülete. Eddig azt hirdettem, hogy Széchenyi azért volt a legnagyobb magyar, mert a tiszai árterületekből búzatermő rónaságot teremtett. Most azzal lehetnénk a haltermelés országa, ha a volt ártereken halfarmokat építenénk. Ehhez is egy Széchenyi István, legalábbis egy Burgert Róbert kellene. Európa legnagyobb édesvizű haltermelője lehetnénk.