Nők foglalkoztatása

Kopátsy Sándor                 PF                   2017 04 23

Nők foglalkoztatása

Egyik kedvenc témám, mert egyrészt a nők egyenjogúságát fiatal koromtól fogba az egyik legfontosabb társadalmi feladatnak tartom. Azt a tényt, hogy az osztálytársadalmakban a nők sehol nem lettek egyenrangúak, mégsem politikai, hanem objektív okokkal magyarázom. Az osztálytársadalmakban a nőket azért kezelték kisebb értékűeknek, mert egyrészt többet szültek, mind amennyi eltartása a társadalom érdekében kellett volna, másrészt az osztálytársadalmakban fizikai erőre volt szükség.

Azt viszonylag korán felismertem, hogy nemcsak a marxizmus, de a klasszikus közgazdaságtan is figyelmen kívül hagyta az árak alakításában a kereslet-kínálat arányának változását.

Marx figyelmen kívül hagyta, hogy az osztálytársadalmak mindegyikében a munkaerőt azért zsákmányolták ki, mert több és jobb volt, mint amennyire a társadalomnak szüksége volt.

A cikk írója azon az alapon bizonyítja a nők hátrányos helyzetét, hogy nyolc amerikai elektronikai óriáscégben a nők aránya 20-45 százalék között van. Az a tény, hogy egy ágazatban mekkora a nők aránya, önmagában még nem mond semmit. Az ugyan tény, hogy az osztálytársadalmak évezredeiben a háztartásvezetése és a gyerekek nevelése kötötte le a nők munkaerejének nagy többségét, az utolsó ötven évben aztán ezek a munkák is vállalkozások intézmények kezébe kerültek és azok, akik ezt a munkát ellátják foglalkoztatottak lettek.

Először azt kell megállapítani, hogy az adott kultúra, adott szintű társadalmaiban mi volna a foglalkoztatott férfiak és a nők indokolt aránya.

A két nemünk közti foglalkoztatási egyenlőséget ebben a tekintetben az jelentené, hogy a foglalkoztatásban ugyanaz legyen a két nem közti arány, mint amennyi a munkaképes korúak közt van. Ennél azonban munkaviszonynak kell tekinteni azt, hogy a nőknek gyermekvállalás esetén mennyi munkaviszony megszüntetése jár. Vagyis az anyáknak a gyermekük melletti maradását társadalmi érdekből végzett munkának kell tekinteni.

A társadalom érekében a férfiak és a nők kívánatos foglalkoztatási rátája nyilván nem egyforma. A szakmákban és az ágazatokban nyilván nagyon eltérő arányra van szükség. Mérni tehát elég a kívánatos országos átlagot.

Ebben az osztálytársadalmak történetében általános jellemző, hogy a nők foglalkoztatása növekedett. Az első minőségi változást Nyugat-Európában az ipari forradalom hozta, amikor a kiscsaládos feudális társadalmat a gyáriparban történő személyes munkaviszony arányának gyors növekedése váltotta fel. A nők egyre nagyobb aránya segítő családtagból munkavállaló egyén lett.

Általános fordulatot pedig a tudományos és technikai forradalom hozott. A fogamzásgátlás megoldottságának és az iskolázottságnak harmadára csökkent a nők termékenysége, az iskolázottságban pedig a nők felzárkóztak a férfiak átlagához. Ugyanakkor a munkaerővel szemben támasztott fizikai erő szinte eltűnt, átvette a helyét a képesség iskolázottsága. Márpedig a férfiak fizikai ereje a nőkéhez viszonyítva sokkal nagyobb, mint a fizikai erőt nem igénylő képzettségé, munkafegyelemé.

Sajnos nem találtam adatokat arra, hogy az oktatásban, melyik szakmában, mekkora a fiúk és lányok közti különbség. Az ennek alapján történő szelekciót a munkaerő piacára bíznám.

Örömmel veszem tudomásul, hogy az elmúlt ötven évben felgyorsult a nők szerepe a társadalmi munkamegosztásban.

A férfiak és nők foglalkozatási szabályozásában hibásnak tartom az egyenlőséget. Ahogyan minden etnikumnak más foglalkoztatási törvényre van szüksége, igaznak tartom ezt a nemek közt is. Ezzel a problémával akkor találkoztam, amikor politikai divat lett a magán nyugdíjpénztárakra való átállítás.

Ekkor derült ki számomra, hogy a rövidebb várható élettartamú etnikumok esetében igazságtalan az azonos nyugdíjjárulék, mert a cigányok fele annyi évet sem érnek meg nyugdíjasként. Csak rajtuk kerestek a nyugdíjpénztárak. A nők esetében pedig fordított volt a helyzet. Harmadával több évet éltek meg nyugdíjasként.

Megelégednék azzal, ha a nők foglakoztatásában is az erkölcsi elvárások helyett a piacban bíznánk. Elégedjünk meg azzal, amint a foglalkoztatás piacosítása kialakít, és ne akarjuk a foglalkoztatásban is az erkölcsösnek tartottat erővel kikényszeríteni.