A Közel-Kelet nem homogén

Kopátsy Sándor                  PH                  2016 03 15

A Közel-Kelet nem homogén

A politika és a társadalomtudományok nem hajlandók tudomásul venni, hogy az emberiség a jelenkorra minden tekintetben differenciálódott. Ezért aztán a tőlünk távoli kultúrákat továbbra is viszonylag homogéneknek látjuk.

Ennek tipikus illusztrációja a jelenlegi közel-keleti bálság. A Nyugat, mindenekelőtt a szuperhatalommá emelkedett Egyesült Államok, ami a második világháború óta tá volt szorulva a közel-keleti nyersolajra, ott a politikai és társadalmi viszonyokat az igényéhez akarta szabni.

Az olajban leggazdagabb közel-keleti államok feudális viszonyait akarta stabilizálni. Ez Szaúd-Arábiában és néhány kikötői törpeállamban máig sikerült. Iránban azonban a sah uralmát már nem sikerült stabilizálni. Ott végül a mohamedán klérus került hatalomra. Mára annak tényét kénytelen tudomásul venni. Minden azonban összezavart attól kezdve, hogy Afganisztán szovjet megszállása ellen elkezdte a népi ellenállást felfegyverezni. Az arab világban a káoszt az iraki háborús kalandja indította el. A megkoronázása pedig az lett, amikor Szíriát akarta a demokrácia számára megnyerni. Az amerikai diplomácia képtelen volt megérteni, hogy Szíria soha nem volt nemzeti állam, a két egymással együtt élni képtelen muzulmán vallás és egy harmincmilliós ősi keresztény nép közös állama volt. Ahogy megdőlt az Asszad család féktelen terrorja, elemei esett szét.

Most, hogy elém került egy statisztika a közel-keleti ENSZ tagokban felmért korrupciótól, ez meggyőző képet ad arról, hogy a térség 12 állama mennyire heterogén nemcsak etnikai, gazdasági és vallási tekintetben, de még abban is, hogy hol, mekkora a korrupció.

Két állam, Qatar és Izrael az ENSZ tagállamok legjobb ötödébe tartozik.

Másik kettő, Szaúd-Arábia és Bahrein a második ötödbe került.

Az összes többi a legkorruptabb kétharmadba került.

A leginkább korrupt három, Szíria, Líbia és Irak pedig az utolsó húszadba került. E háromról az is elmondható, hogy ezekben a legnagyobb az Egyesült Államok beavatkozása.

De, ha olyan felmérés is volna, hogy például Szírián a három etnikumon belül, vagy például Damaszkuszban mekkora volt a korrupció a háború előtt, meglepők volnának a különbségek.

Az Európai Uniót azért tartom heterogén tákolmánynak, mert a 28 tagállama kulturálisan és gazdaságilag nagyon heterogén, de a sokkal kisebb Közel-Kelethez viszonyítva, homogénnek kellene tekinteni.