Kopátsy Sándor PP 2015 12 25
A spanyol választás
tanulsága
Amióta olvastam az olasz miniszterelnök véleményét a jó
választási törvényről, lemondtam arról, hogy két pártnál több ne legyen, és a
választás eredménye egész ciklusra szóljon, vagyis térjünk vissza a jó amerikai
demokráciára. Vágyamat reménytelennek tartottam, mert az európai pártok érdeke
a sok párt és a listák alapján minél több törvényhozó.
A 2010-es elseprő Fidesz győzelem után alakult ki először egyetlen
párt olyan kétharmados győzelme, aminek módja lett volna olyan választási
törvényt hozni, ami biztosíthatta volna a kétharmados törvényhozói többséget,
azaz az egyetlen párt cikluson keresztül történő hatalmát. Ez a Fidesznek és az
országnak érdeke volt, de Orbán Viktor párton belüli hatalmát csökkentette
volna, azért olyan választási törvény született, ami ugyan csökkentette, de
továbbra is garantálta a több kisebb párt parlamenti részvételét. A
rendszerváltás első választási törvénye ugyanis olyan volt, hogy a kétharmados
többséghez a körzetek 99 százalékának a megnyerése kellett. Ekkora győzelmet
nem ismert a demokráciák történelme. Ezt módosították 2010 után úgy, hogy a
kétharmados többséghez, azaz a fontos törvények elfogadásához már lehetőséget
jelentett a körzetek 90 százalékának a megnyerése is. Ez is irreális
követelmény, a Fidesz 2014-ben mégis elérte.
Annak ellenére, hogy a Fidesz elleni pártok a jobb- és a
baloldal között szinte egyenlő erőt jelentenek, az összefogásuk tehát
elképzelhetetlen, már nem tartom lehetetlennek, hogy a Fidesz még néhány
cikluson keresztül kormányon marad. A kétharmados többsége azonban nem lehet
biztos. Ebből levontam a következtetést, hogy a listás szavazatok jelentős súlya fennmarad, mert ez nemcsak az
ellenzéknek, hanem a pártvezetők mindegyikének érdeke.
A válságos Görögország oldotta meg először a legerősebb
pártot erősítő választási rendszert. A törvényük szerint a legerősebb párt
automatikusan kap annyi további képviselői helyet, hogy a szavazatok harmadával
is lehet kormányalakítási többsége. Ez a szeptemberi választásukon meg is
történt.
Tavasszal értesültem arról, hogy az olasz kormányfő is új választási
törvénymódosítást javasol. Ő is a görögökéhez hasonló megoldást tervez. Ennek
alapján is kormányképes többséget szerezhet a legerősebb párt már akkor is, ha
40 százalékos szavazói támogatást nyer.
Spanyolországban azonban maradt a választási törvény,
amelyikben nincs lista, de nincsen a többséget erősítő mandátumszerzés sem.
Ráadásul négy erős párt került ki a választásból, de egyiknek sincs többsége,
sőt a két utolsónak együtt sem. Szükségszerűvé vált a koalíció, amit eleve
midig rossznak tartok.
A koalíció azért eleve rossz, mert kompromisszumot jelent,
ami mindig rosszabb, mint a győztes legrosszabb programja. ráadásul a koalíció
fennmaradása mindig bizonytalan, és a bizonytalan kormány a rossz, de
következetes kormánynál is mindig rosszabb.
A politológia nem
meri bevallani, hogy a gyenge, de következetesen végrehajtható program kevésbé
rossz, mint a folyamatos bizonytalanság.
Az Egyesült Államok eleve törvényhozói eleve felismerték a
jó választási rendszer lényegét, a verseny két párt között történjen, és a
győztes az egész ciklusra leválthatatlan marad. Vagyis nincs is lehetőség a koalícióra, a győztes egy cikluson
keresztül kormányon marad.
Azt a tényt, hogy az EU fennállása óta mind az óceánokon
túli angolszász, mind a kelet-ázsiai államok fejődéséhez viszonyítva vészesen
lemarad, Elsősorban azzal magyarázom, hogy az EU a kulturálisan és gazdaságilag
eltérő országokra közös politikai és gazdasági módszert, kényszerit. Európa
nyugati fele annyira heterogén, hogy közös módszerrel történő működtetése
katasztrófához vezet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése