Kopátsy Sándor EH 2016 01 04
A lakosság tömeges kivándorlása, az osztálytársadalmak
hatezer éve alatt, szinte csak a pásztortársadalmakat jellemezte. Ennek több
oka volt.
A pásztorkodás nagyon
alacsony eltartó képességű termelési forma volt. Ráadásul a túlszaporodást
az eltartható állatállomány keményen korlátozta. A nagyobb állateltartó
képességet, több munkával, nem lehetett növelni.
A ritka lakosság
között a betegségek lassabban terjedtek. Ez bármennyire általános jelenség
volt, a történészek alig kísérik figyelemmel. Pedig fontos történelemalakító
törvény, hogy a betegségek terjedési
sebessége a lakosság sűrűséggel hatványozottan növekszik. Ebből fakadt,
hogy egészen a 20. századig, a vidéken
kisebb volt a halálozás, mint a városokban. Ez csak akkor fordult meg,
amikor az egészségvédelem elérhetősége fontosabbá vált, mint a fertőzés
elkerülése.
Annak ellenére, hogy a történelem megértéséhez az egyik
fontos kulcs a halálozás, ennek okaival alig foglalkoznak a történészek. Az adott társadalom történelmének
megértéséhez elengedhetetlen információ a halálozási okok megoszlása.
Országos szinten a halálozás elsősorban a táplálkozás
mennyiségétől és minőségétől függött. A megtermelt mennyiség pedig elsősorban az
időjárás kedvezőségétől függően jelentősen ingadozott. A lakosság táplálkozása az időjárás kedvezőségtől függött. Ez alatt
értendők a kártevők elszaporodása is. Egyetlen szokatlanul kemény tél,
csapadékszegény nyár, jégverés, sáskajárás, árvíz éhínséget, az magas
halálozást okozott. Néhány kedvező éghajlatú esztendő pedig a népszaporulatot
megnövelte.
A történészek is alig hangsúlyozzák annak jelentőségét, hogy
Amerika és Ausztrália felfedezése megtízszerezte a Nyugat életterét.
A magyar politikusok, történészek irodalmárok veszteségnek
tekintik, hogy Trianon előtt az ország egymillió lakosa kivándorolt Amerikába.
Az eszükbe sem jut, hogy egyrészt ezek jártak jobban; másrészt a megmaradók
jelentős hányadáról sem tudtunk gondoskodni; harmadrészt ezek között
számarányuknál kevesebben voltak a magyarok.
A tudományos és technikai forradalom a lakosság térbeni mozgásában
is fordulatokat hozott.
Az információs
forradalomnak köszönhetően szinte mindenki láthatja, hogy másutt hogyan élnek. Száz
éve a szomszéd településekről kevesebb információ érkezett, mint ma a különböző kontinensekről.
A tudományos és technikai forradalom hatására a kontinensek,
sőt a kontinensen belül az országok közti fejlettségi különbségek viszonylag
kicsik voltak. Ma már óriásiak, és tovább nő a differenciálódás. Száz éve a
munkások és a parasztok jövedelme alig függött az ország gazdagságától, ma
pedig közel úgy alakul, ahogyan a gazdagoké.
Az
osztálytársadalmakban a lakosság többsége mindenütt a létminimum közelében élt.
Ma a norvég és a nigériai munkás jövedelme és életvitele között 100:1 a
különbség. Ez a különbség még a munkanélküliek, a rokkantak között sem sokkal
kisebb. Gyakran azzal jellemzem a mai világot, hogy a 7.5 milliárdos
emberiségből mintegy 2 milliárd a jóléti országok börtönlakóinak az életét is joggal
irigyeli, nem szólva a képzetlen dolgozók jövedelméről és anyagi biztonságáról.
Ezért elképzelhetetlen nyomás nehezedik a fejlett világra, több milliárd ember vágya, hogy a fejletteknek
akár csak az alsó tizedbe kerülhessen.
Azzal, hogyan lehet a fejlett világban használhatatlan
munkaerő bevándorlása ellen védekezni, senki sem foglalkozik, annak ellenére,
hogy lényegében ez elleni védelmet szolgáló kerítések szaporodnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése