Az étkezés forradalma

Kopátsy Sándor                EH                   2018 10 18

Az étkezés forradalma

Harari

Harari egyik szellemesnek tűnő megállapítása, hogy a múltban a legnagyobb halálok a gyenge táplálkozás, a jelenben pedig a túltáplálkozás. Ennek a megállapításnak az első fele igaz, a gyűjtögető homo sapiens várható életkora 25 év közelében volt, a jóléti társadalmakban, ahol jelenlegi leginkább halálokok egyikének lehet tekinteni a túlsúlyosságot, a jelenleg születettek várható életkora 90 év közelében van. A halálokok között pedig számos megelőzi a túltápláltságot. Ezek azért lettek jelentős halálokok, mert a jó tápláltságnak köszönhetően megsokasodtak azok a halálokok, amelyek elsősorban 25 éves kor fejlett jelentkeznek. Az érrendszeri betegségek, a rákok többsége azok halálát okozza, akik nem haltak meg a gyermekkorukban. Amíg a gyermekkori halálozás volt messze a legnagyobb halálok, a jelenkorban a halálokok többsége a felnőttkori életmód következménye.

A magas gyermekkori halálozás elsődleges oka az anyák kihordás kori, és a gyerekkoruk gyenge táplálkozása volt. Ma már nem lehet megállapítani, hogy a gyűjtögető társadalmakban mekkora volt az újszülötteknek a saját, és az anyjukhoz viszonyított súlya. Erre csak abból következtethettem, hogy a tejet termelő népekben a gyermekhalálozás sokkal kisebb volt, mint ott, ahol nem tartottak tehenet, annak ellenére, hogy a tejtermelés ott volt elterjedtebb, ahol hosszabb és keményebb volt a tél, ami alatt nem volt zöldség és gyümölcs, ráadásul a zárt és fűtött, de zárt lakástérben éltek.

Azt csak öregkorban tudtam meg, hogy hol, mekkora volt a tej fogyasztásával szembeni érzékenység. A kis Európán belül Norvégiában tíz százalék alatt, Görögországban pedig negyven százalék felett.

Azt csak a közelmúltban tudtam meg, hogy a homok kromoszómájában egymillió éve jelent meg az az elem, ami lehetővé teszi, hogy a jó táplálkozás esetén fejlettebb legyen az agy. Senkinek nem jutott az eszébe, hogy a homok voltak az első biológiai fajok, amelyek agya fejlettebb lett, ha jobban táplálkozott. Az egymillió éve megnyílt lehetőség mégsem okozott jelentős agyfejlődést egészen addig, amíg a homo sapiens nem tette jobban, könnyebben emészthetővé a nyers táplálékát. Ez akkor történt, amikor a homo sapiens a nyers táplálékát már munkájával könnyebben emészthetővé tette.

Ez egy értelmű volt a melegben gyorsan romló húsok esetében. A tudomány olyan tisztelettel kezelte az ember magasabb rendűségét, hogy nem vallotta be, hogy a kezdettben egyszerű, pattintott kőhegyű lándzsával is reménytelen ragadozó maradt. Ezért sokkal több a nagy ragadozók által elejtett dögöt evett, mint olyant, amit maga ejtett el.

A homo sapiens a tűzet már sokkal korábban a hideg, a ragadozók és a vérszívó rovarok elleni védekezésre használta. De azt is könnyen felismerte, hogy a tűztől minden állat fél, tehát a ragadozókat az égő lombbal könnyen elkergette. Így lehetett a nagy ragadozók által elejtett zsákmány birtoklója. Ez azonban csak akkor vált hasznosítható táplálékká, amikor felbontották, a beleket eltávolították, majd védett helyre, a barlangba, vagy nyílt terepre hordták. Ehhez kiváló eszközzel, a pattintott kövekkel rendelkeztek. A megmentett nyers hús azonban még nem volt könnyen emészthető. Ezt a feldolgozás érdekében szét kellett osztani, a tápláló belsőségeket, mindenekelőtt a májat és az agyat gyorsan megsütni, és elfogyasztani. A hús és a zsiradék csak megsütve volt tartósítható.

Az mégsem keltette fel a kor történészeinek a figyelmét, hogy a talajfagyos északon a tundrába ásott pince a nyers zsákmányt is tárolhatóvá, az éven belül eloszthatóvá tette. Ebben a környezetben nem romlott meg a táplálék, azzal éves szinten lehetett gazdálkodni.

Ez a magyarázata annak, hogy az ember a kutyáival a rénszarvasok közösségébe épült be először. Nem a csordát terelő, hanem azt a ragozók ellen védő, azzal együtt élő lett. Nehezen magyarázható, hogy a kor történészei a rénszarvasok csordájához csatlakozó emberi közösségek szerepére oda sem figyeltek, annak ellenre, hogy ezek a közösségek a jelenkorban is működnek, legfeljebb a jelenkor eszközeit is használják. Ezért lett az álláspontom, hogy a Dél-Afrikában megjelent homo sapiens fejlődését az jelentette, hogy egyre északabbra vonulva megtapasztalta, hogy a hideg éghajlat ellen felkészült, mint a meleg ellen.

Az Harari munkáiból is egyértelmű, mert fajunk akkor lett igazán nagybetűs, amikor északra vonult. Ennek a legjobb illusztrációja, hogy nemcsak szülőföldjén, de az egyenlítő közeli Ausztráliában is stagnált a fejlődése, amíg az egyre északabbra élő testvérei tapasztalatit átvehette.

Egyik korai könyvemben, ami Nyugat felé cím alatt jelnet meg, azt fejtettem ki, hogy a társadalmi fejlettség csúcsa Mezopotámiából egyre inkább észak-nyugatra vándorolt, jelenleg a skandináv államokban van. A görög és a római kultúra még a közel-keletinek dél-európai része volt. véleményem szerint európai magas-kultúrát először a Frank Birodalom jelentett. A gazdasági alapja a telet már elviselő, és a természetes csapadékkal megelégedő gabonatermelés volt. Harari sem hangsúlyozza, hogy a föld embert eltartó képességében igen jelentős kapacitásnövekedést jelentett a fagyos telű és az 500-1.000 milliméteres természetes csapadékkal is megelégedő gabonatermelés.

Ennek köszönhetően lett a kis Nyugat-Európa a Homo sapiens élcsapata, és ezt a vezető szerepet vette át az Amerikába vándorolt gabonatermelés, ami aztán a 20. században megvalósította a gabonatermelés tudományos és technikai forradalmát, tette olcsóbbá nemcsak a növények, de a húsok hatékony termelését.

A jelenkor történészei sem hangsúlyozzák, hogy a mély szegénységet az szorította vissza, hogy olcsó lett a gabona és a hús. A statisztika mély szegényeknek azokat tekinti, akik napi jövedelme alatta van az 1.9 dolláron. Ez a mérési mód azért nem tökéletes, mert a dollár vásárlóerejét nem a legolcsóbb táplálékok, hanem a fogyasztás egészének a vásárlóerejéhez méri. A mély szegénység gyors csökkenése ugyan fontos történelmi esemény, de látni kellene azt is, hogy ebben mekkora szerepe volt annak, hogy olcsóbb lett a kenyér.

Azt már régen észrevettem, hogy az ipari forradalom elsősorban az iparcikkeket és a szállítást forradalmasította, de a mezőgazdasági termékek alig lettek olcsóbbak. Az élelmiszerek ára alig csökkent az iparcikkek és szállításhoz viszonyítva. Ez azt is jelentette, hogy a szegények szegényebbek, a gazdagok gazdagabbak lettek. Az elmúlt ötven éve ez megfordult. Száz éve a vezetékes telefon is luxus volt, jelenleg pedig a számítógépek kapacitásával is rendelkező telefonnal az emberiség nagyobb fele rendelkezik. A 20. századi agrártechnikai és biológiai forradalom tette először olcsóvá az élelmiszerek árát, a tudományos és technikai forradalom pedig a technikai eszközöket. Száz éve az autó volt az elérhetetlenül drága termék a lakosság óriási többsége számára. Ma a mobil telefon még a szegény rétegek számára is elérhető.

Az agrártechnikai forradalomnak köszönhető, hogy tört részére zuhant az alultápláltságból fakadó gyermekhalandóság, és jelenetős halálokká emelkedett a túltápláltság. Ha nem is akkora lett, mint ahogyan azt Harari tartotta, de akkora, amire érdemes felhívni a figyelmet.