Kopátsy Sándor EH 2017 04
26
Franciaországot is
romba dönti a Németországra szabott euró
Az Európai Uniót francia
politikusok találták ki, majd Adenauer, és de Gaulle valósította meg. A két
letűnt európai nagyhatalom nem tudta megemészteni, hogy nemcsak az Egyesült
Államokból lett a történelemben először minden kultúra fölé magasan emelkedő
szuperhatalom, de még az erejét meghaladó mértékben fegyverkező Szovjetunióval
szemben is másodrendű ellenfelekké süllyedtek. A hidegháború olyan
világpolitikai helyzetet teremtett, amiben minden téren egyetlen szuperhatalom
lett az Egyesült Államok, és minden korábbi nagyhatalom a Szovjetunió katonai
ereje ellen csak ennek csak a csatlósa lehetett.
Ebben a szorult helyzetben
Adenauer felismerte, hogy csak a szinte egész nem kommunista európai országai
egyesülve lehet súlyuk. Ezt az európai közö9sséget azonban csak
Franciaországgal közös vezetés alatt lehet megvalósítani. Ezt a hasonló
helyzetben lévő francia elnök, De Gaulle is felismerte, és a két örök ellenség
egymás nyakába borult. 1967-ben Rómában az első hat tagja megalakította az
EU-t.
Azt ugyan nem lehet bizonyítani,
hogy Adenauer mennyire mérte fel, hogy Németország és Franciaország nem lehetnek
örök barátok, hogy nem véletlenül voltak mindig örök ellenségek. Azt még
kevésbé, hogy az akkor demokratikus európai országok is két nagyon eltérő
kultúrához tartoztak. A germánok, az angolszászok és a skandinávok keményen
puritánok, a latinok pedig nagyon nem puritánok voltak.
Franciaország érdeke kettős volt.
Egyrészt, hogy ne egyedüli latin országként legyen a puritán többséggel
szemben, másrészt a mezőgazdaság támogatása megkülönböztetett támogatást
kapjon. Európában a francia mezőgazdaságnak voltak a legjobb adottságai. Azt,
hogy Európa a jelenkor, és még kevésbé a jövő világgazdaságában akkor sem
szerezhet fölényt, ha ennek érdekében más kontinenseknél aránytalanul nagyobb
támogatást élvez. Arról kevés az elképzelésem, hogy a szén és az acélipar
tervezett uniójában miért volt fontos Olaszország részvétele. Az viszont tény,
hogy Franciaország érdeke volt, hogy a puritán többséggel szemben egy másik
latin ország is legyen mellette. Franciaország a mediterrán országok tagságát
támogatta. Németország pedig bárkit, aki nem mediterrán tagok is minél többen
legyenek. Ezt a tagfelvételi buzgalmat lehetővé tette, hogy 1990-ben szétesett
a Szovjetunió, és a volt csatlósok alig várták, hogy az EU tagjai lehessenek.
Hatvan élv alatt így jutottak el
a 28 tagországig, illetve az első tag kilépéséig.
Nagy Britanniát ugyan nem
lehetett kihagyni abból az európai közösségből, amiben már ortodox keresztény
államokat is felvettek. Ugyanakkor azt is nehezen viselték el, hogy Nagy
Britannia megkülönböztetett kapcsolatot tart fenn a volt gyarmataival. Ezért
aztán nem is véletlen, hogy ez az ország lépett ki először az EU-ból. Ezzel
zavartalanabbá vált, hogy az EU tagállamainak a sorsát Németország és
Franciaország zavartalanul a saját igényének megfelelően alakítsa. Így
fordulhatott elő, hogy az EU
tagállamainak többsége számára közös valutát teremtettek. Méghozzá úgy, hogy a
közös valuta, az euró az erős puritán erkölcsű tagok számára leértékelt, a
gyenge és nem puritánok számára felértékelt legyen.
Ennek aztán az lett a
következménye, hogy a puritán népek külkereskedelme egyre pozitívebb, a latin
népeké pedig egyre negatívabb lett. Az előbbiek gazdagodtak, az utóbbiak
eladósodtak. Az euró övezet ráadásul
olyan csapda, amiből a kárvallottak ki sem léphetnek.
Az, hogy Franciaország is latin
ország, amiben a lakosság viselkedése nem puritán, és ezért számára a németekkel
közös valuta veremnek bizonyul, először a vasárnapi választáson vált
nyilvánossá. Az ottani elnökválasztási törvény kétfordulós. Az első fordulóból
csak a két legsikeresebb párt mehet tovább. Márpedig az első kettő közé a két
történelmi párt egyike sem került. A társadalmi válságot azonban az jelzi, hogy
a második párt egy szélsőjobb lett. A második fordulón ugyan esélytelen, mert
minden másik párt támogatói ellene fognak szavazni.
Várhatóan a szocialista pártól elszakadt Macron lesz a francia elnök,
de Franciaország mégsem lesz még egyszer német gyarmat.
Egyre inkább nyilvánvalóvá válik,
hogy a Németország számra leértékelt euró Franciaország számára felértékelt,
ezért hosszú távon elviselhetetlen marad. Hatvan
év után megindult az Adenauer és De Gaulle által létrehozott EU szétesése,
amint a Németországot gyorsan gazdagító euró övezet, vagyis közös valuta tett
leginkább nyilvánvalóvá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése