Kopátsy Sándor                  EO                  2017 01 15

Gondolataim az agyfejlődésről

Alig egy éve jutott tudomásomra, hogy az ember agyának fejlettsége alatt mást kell érteni, mint a tudásvagyon alatt. Ez a különbség nem kisebb, mint ami lehet egy számítógép kapacitása és annak kihasználtságai foka között.

Azt ugyan régen fajunk egyedi tulajdonságának tartottam, hogy a homo sapiens olyan emlős, ami viszonylag életképtelenül jön a világra.

Arra pedig a finnek tapasztalta tanított meg, hogy a magzati korunk milyensége az életünk legfontosabb kilenc hónapja. Finnországban ugyanis nyolcvan év tapasztalata bizonyítja, hogy a jobban kihordott magzatok lényegesen értékesebb állampolgárok lesznek. Az egyértelmű tény, hogy az újszülöttek felső tizede nemcsak az alsó tizednél, de az átlagnál is lényegesen értékesebb állampolgár lesz, nem volt elég arra, hogy a társadalom jutalmazza a minél jobb magzati kihordást. Vagyis a magzatok jó kihordása többet javít a következő generáció társadalmi teljesítményénél, mint a politikai felépítmény minősége.

Ezért az utókor botránkozik majd azon, hogy a jelkori társadalmak százszor annyit költenek a gyenge újszülöttek megmentésére, mint a jól kihordott újszülöttek szülei jutalmazására. Nem az sok, amint a gyenge újszülöttekre fordítanak, hanem az a kevés, amit a minél jobb kihordás jutalmazására adnak.

A születés utáni 4 év.

Alig egy éve tart izgalomban az Egyesült Államokban jó tíz éve elindult folyamat. Ekkor kezdték el mérni a 4 éves gyermekek szókincsét. Ennek a technikai feltételei ma már a számítástechnikának köszönhetően adva vannak. Kiderült, hogy a több százezer gyermek esetében a szókincs felső és alsó tizede között 1:6 különbség van. Ennek okait vizsgálva megállapították, hogy a gyermekek szókincse elsősorban a családi környezettől és a közösségben éléstől függ. Nem ismerem e felmérés tudományos indítékát, de nyilván a gyerekkori szókincs és az agyak kapacitása közti összefüggésre voltak kíváncsiak.

2016-ban jelentek meg az első oktatási eredmények, amik egyértelműen bizonyítják, hogy az első négy életévben szerezett szókincs és a tanulási eredmény között szoros az összefüggés. Megdöbbentő már maga a tény is, hogy a használt szavak mennyiségét kincsnek híják annak ellenére, hogy tudták volna, ez mekkora kincs.

Az Egyesült Államokban szerzett tapasztalatok alapján német agykutató tudósok ezt a tényt azzal magyarázzák, hogy az ember olyan biológiai emlős, aki viszonylag életképtelenül születik. Az ember agya születéskor még olyan fejletlen, hogy további mintegy négy évre van szüksége az agyának, hogy életképes legyen. A minket megelőző emlősök újszülöttként még olyan aggyal jönnek a világra, amivel életképesek. Sokkal inkább fizikai képességeik fejlődésére van szükségük, mint az agyukéra, de még az is sokkal életképesebb, mint az ember újszülött korában. Ez logikusan következik abból, hogy az állatok agyának életképessége elsősorban ösztönös cselekedetekre alkalmas. Az ember újszülött korában elég hosszú ideig az anyjára szorul, kivéve a magzatvízben élésről tér át a levegőben élésre. Azt először a jelenkorban ismerték fel, hogy az újszülött élete első néhány hónapjában nem fullad meg a vízben. Ezt a környezetemben is megtapasztaltuk. Egy kisbabát elvittek az uszodába, ahol szakember foglalkozott az úszásra tanítással. Ez a kislány néhány hónapos kora óta természetes közegének tekinti a vízben való mozgást, és ösztönösen nem vesz lélegzetet, amíg a levegőre nem érkezik. Ma már tudom, hogy ez az úszósportban közismertté vált.

Azt is tapasztalat alapján mondhatom, hogy az egyensúlyérzék, a tériszony elkerülése, a tapintás nagyon korán, néhány éves kor előtt gyorsan természetes ösztönné válik.

Ez tehát tapasztalati tény, hogy az emberi ösztönei az agyfejlődés korai szakaszában nagyon gyorsan állandóvá válnak. Ez a hívatásos sportok esetében ma már egyértelmű. Az ösztönök gyermekkori megőrzése általánossá vált.

Ez a zeneében korábban is ismert volt. A muzsikus környezetben felnőtt gyerekek zenei érzéke, hallása közismert.

Ezért évtizedek óta hirdetem, hogy a sportban és a zenében történő korai képzést kell a közoktatásban is bevezetni. Nemcsak a sportokban és művészetekben kell a képességeket minél korábban felismerni, és homogén képességű csoportokban oktatni, hanem szinte minden szakmát így kell elsajátítatni.

Azt csak most merem leírni, hogy ezt a képzést a szexuális életre is ki kell terjeszteni. Azt is megértettem, hogy ez minden osztálytársadalom erkölcsében, vallásában miért volt tabutéma. Mert a társadalom érdeke sokkal kevesebb születést kívánt, mint amennyi az ember ösztönéből származik. Ez ugyan egyetlen túlszaporodó társadalomban sem vált tudatossá, pedig minden társadalomban jellemző volt. Máig nem vált tudatossá, hogy a húszas éveknél hosszabb várható életkor mellett az ember túlszaporodó faj, ha a szexuális életét kiélheti. Mivel az ember nem vette tudomásul, hogy az ösztöne által diktált szexuális élet természetes következménye a túlnépesedés, a termelőmunkából megélő ember számára csak az olyan felépítmény biztosíthatta a társadalmi stabilitást, ami fokozta a többség nyomorát, és üldözte a természetes tudásvágyat.

Azt, hogy az ember szexuális vágya ne okozzon túlnépesedést csak a jelenkor tudománya oldotta meg azzal, hogy felismerte e fogamzásmentes szexuális élete biztosító megoldásokat. Ez tette lehetővé annak felismerését, hogy a szülők az osztálytársadalmakban is lényegesen kevesebb gyermeket akartak, mint amennyit szültek. Az már nem bizonyítható, hogy a szülők által akart gyermekvállalás mennyire jelentette volna a létszám 1-2 ezreléknél nem nagyobb éves létszámváltozást, vagyis azt, amit az életterek eltartó képességének növelhetősége megengedett. Az ugyanis felmérhetetlen, hogy a nagyon magas gyermekhalandóság elleni óvatosság túlzott lett volna-e.

Az azonban általános tény, hogy a gazdag és képzett szülők szinte minden társadalomban a létszám tartásához szükségesnél lényegesen kevesebb gyermeket vállalnak. Jelenleg a világ fejlett társadalmaiban, ami az emberiség mintegy ötödét jelenti, a spontán népszaporulat negatív, vagy nagyon alacsony. Az átlagon belül a gazdagabb és képzett családok gyermekvállalása nagyon alacsony, tehát a gyermekvállalásban kontraszelekció van. Ez a kontraszelekció ugyan hátrányosan hat a következő nemzedék minőségére, de a társadalom kielégíthetetlen minőségi munkaerőigénye mégis egyre javuló munkaerő újratermelődését eredményezi. Vagyis minden fejlett társadalomban a gyermekvállalás kontraszelekciós, ennek ellenére a munkaerő minősége példátlanul gyorsan javul.

Ez a tény azt bizonyítja, hogy a társadalomnak a növekvő minőségi igénye erősebb, mint a gyermekvállalás kontraszelekciója. Ez meggyőző bizonyítéka annak, hogy a munkaerő társadalmi pozícióját sokkal inkább a keresletének és a kínálatának aránya alakítja, nem pedig a munkaadók társadalmi hatalma. Ha Marx ezt felismerte volna, akkor nem a tőkések kisajátítását tartja elsődlegesnek, hanem a munkaerő keresletének a kínálatánál nagyobb kereslete az elengedhetetlen feltétel.

Azzal, hogy a tudományos és technikai forradalom a minőségi munkaerővel szemben kielégíthetetlen keresletet teremtett, a munkaerő minőségi négyötöde hiánycikk lett, amit az értéke felett megfizetnek. A keresett minőségű munkaerő arra kényszeríti az államot, hogy áldozzon a munkaerő minőségének a javítására. Támogassa a gyermekvállalást, tegye olcsón elérhetővé a képzését.

Ezért volna szükség az olyan gyermekvállalási és képzési támogatásra, ami javítaná a gyermekvállalás mögötti családi struktúrát, és támogatná a gyermekvállalás minőségének javítását. Ezért javaslok olyan képzési rendszert, ami a minőségre koncentrál, és olyan öregkori ellátást, aminek a nagysága elsősorban a kevesed, de jobb minőségű nevelést jutalmazza.