Az USA érdeke volt a szovjet katonai erő felnagyítása

Kopátsy Sándor                  EH                  2016 12 30

Az USA érdeke volt a szovjet katonai erő felnagyítása

A világpolitikában azért nem tévedtem el, mert kezdettől fogva világosan láttam, hogy az Egyesült Államok érdeke a Szovjetunió katonai erejének túlbecsülése. Ez az ország azért lehetett a 20. század második felében példátlan szuperhatalom, mert a volt gyarmattartók féltek a Szovjetuniótól. Ha nem féltek volna a Szovjetunió katonai erejétől, nem lettek volna az Egyesült Államok erejére támaszkodó kezes bárányok.

Roosevelt volt az egyetlen olyan nyugati politikus, aki felismerte, hogy a gyarmatok felszabadítása csak azért történhetett meg gyorsan, mert féltek a Szovjetunió katonai erejétől. Roosevelt Jaltában azért engedte be a szovjetuniót Berlinig Európába, mert ő tudta egyedül, hogy a kelet-európai népek eleve képtelenek a fejlettekkel való versenyre. A második világháború ugyanis már egyértelműen bizonyította, hogy csak két imperialista hatalom van, Németország és Japán. Ezek pedig csak akkor lesznek az Egyesült Államok katonai erejének védelmére szorultak, ha a Szovjetunió katonai erejétől félniük kell. A Szovjetunió katonai ereje ugyan valóban nagyobb volt, mint a tőkés imperialistáké, de csak azért, mert erejét messze meghaladóan fegyverkezett.

Azt egyik volt gyarmattartó sem ismerte fel, hogy a Szovjetunió népeinek kultúrája eleve nem lehet alkalmas arra, hogy a tőkések osztálytársadalmaival versenyképes lehessen. A hadtudomány még nem értette meg, hogy a modern hadsereg ereje elsősorban a legénység minőségén múlik. Minél fejlettebb lett a technika, ez annál inkább egyértelművé válik. Ez először a Szovjetunió és Finnország közti háború mutatta meg.

A második világháborúban az olaszok katonai felszereltsége azonos volt a németekével, ennek ellenére, a katonai értékük tört része volt a sivatagot soha nem látott németekének.

A megdöbbentő különbséget azonban Izrael háborúi bizonyítják. Ugyanaz, vagy legalábbis hasonló tankok repülőgépek tized annyit sem érnek az arabok, mint az izraeliek kezében.

Ez ugyanúgy érvényes volt a gazdaság működtetésében is. Lenin azt hitte, hogy a Szovjetunió versenyképes lehet a puritán nyugati népek gazdaságaival. Sztálin és utódai azt hitték, hogy a hadseregük versenyképes lehet a protestáns Nyugat és a Távol-Kelet puritán népeinek hadseregeivel.

Tegnap először láttam egy amerikai csatornán olyan történelmi jellemzést, ami rámutatott arra, az Egyesült Államok érdeke volt a Szovjetunió haderejének irreális felértékelése. Ez ugyan nem jelentette azt, hogy a Szovjetunió haderejétől nem kellett félni a tőkés osztálytársadalmaknak, csak azt, hogy reálisan látni kellett volna, hogy a Szovjetunió nem felzárkózó, hanem lemaradó társadalom. Ráadásul, ez annál inkább megtörténik, minél jobban fegyverkezik. A Szovjetunió csődjét ugyanis elsősorban az erejét meghaladó fegyverkezés okozta. Ha nem fegyverkezik, kevésbé, de akkor is lemarad.

Könnyű volt eligazodni az elmúlt hetven év világpolitikai eseményei között annak, aki tudja, hogy az ortodox keresztény népek eleve versenyképtelenek.