2016. szeptember 30., péntek

A világgazdaság jelenlegi növekedése

Kopátsy Sándor                PG                    2016 09 19

A világgazdaság jelenlegi növekedése

Annak ellenére, hogy százszor többet mondana az egy lakosra jutó jövedelem és vagyon növekedése, és a lakosság számához nem igazodó mutatók félrevezetnek, ezt is figyelembe véve sokat elárulnak. Az 2011 óta bekövetkezett változást elsősorban a nyersanyagok, mindenekelőtt az olaj árának drasztikus csökkenése okozta. Ez magyarázza, hogy a világgazdaság 1990 óta elsősorban a kínai csodának köszönhetően, 4 százalékot is meghaladva növekedett. Az óta 3 százalék közelében ingadozik. Vagyis a növekedés negyedével csökkent. A múltunkban sem ilyen gyors, sem ilyen jelentős változás aligha volt. Legalábbis az akkori termelési érték legalább kétharmada a mezőgazdasági termelés volt, és annak évenkénti változása nem volt mérhető. De ezek az ingadozások nem lehettek mérhető hatásúak. Ráadásul az emberiség létszáma jelentősen még száz év alatt sem változott. Ezért a világ bruttó nemzeti jövedelem termelése értelmetlen volt.
A jelenkor világgazdasága azonban egyre inkább egységgé szerveződött, a létszámunk pedig mintegy hússzorosan gyorsabban növekszik. A közelmúltban már lassul, de csak a százaléka, a mennyisége alig változik. A protestáns Nyugat és Kína lakossága stagnál. A fejlődő országoknak hívottak azonban egyre jobban lemaradnak az egy laksora vetített mutatókkal mérve, tehát az volna indokolt, hogy ezeket lemaradóknak hívjuk.
Ha azt néznénk, hogyan alakulnak az egy lakosra jutó mutatók, akkor kiderülne, hogy ebben szinte csak a távol-keleti konfuciánus országok emelkednek ki. Gyorsan nőnek, de a lakosságuk nem, vagy alig nő. Az egyetlen kimagasló szereplő Kína. Ezt a Nyugat politikusai és közgazdászai azért nem mutatják, mert nevetségessé válna a büszkeségük. Az egy laksora vetített termelés és vagyon gyarapodási százaléka négyszerese az EU átlagának. Kínában az emberiség közel ötöde él, de a növekmény közel felét adják.
Az adatok félrevezetőségét jól mutatja, hogy jelenleg India nemzeti jövedelme az idén valamivel gyorsabban nő, mint Kínáé, de az a növekmény alig harmad akkora összeget jelent, mint Kínáé. Azt még a történészek is felróják Maonak, hogy az éhínség idején 30 millió ember halt meg, de arra nem gondol senki, hogy 300 millió ember úgy költözött a városokba, hogy nem lettek mobil negyedek. Az országban pedig tízszer több embernek lett életében először gépkocsija, mint az előző században az Egyesült Államokban. Az emberiség egészében nem lett a családjában először diplomás, mint Kínában. Ezek a történelemformáló adatok, nem az országok nemzeti jövedelmének, hanem a lakosainak előbbre jutása.
Az ugyan valószínű, hogy az ipari forradalom három századától eltekintve, a világtermelés közel kétharmadát Kína és India adta, de a növekedésük sebessége ötöde sem lehetett a jelenleginek. Akkor a világ termelése, és lakosság évezredek átlagában 1 ezrelékkel sem növekedett, a 20. században elérte a 2-t, és most is az 1 százalék felett van. És ennek a növekedésnek kétharmadát Kína és India adja. Ezen belül azonban óriási a különbség, Indiában a 7 százalékos növekedés esem elég arra, hogy ne csökkenjen az egy lakosra jutó vagyon, Kínában pedig a stagnáló lakosság jövedelme évi 5-6 százalékkal nő, és jut arra is, hogy az egy lakosra jutó vagyon se csökkenjen. Ez pedig olyan mutatvány, amire fajunk történetében nem volt példa. Hatezer éven keresztül a többség jövedelme, várható életkora, iskolázottsága alig változott. A világgazdaság növekményét elsősorban az uralkodó osztály élvezte.

A kis skandináv országok voltak az elsők, amelyek bebizonyították, hogy a jelenkor társadalma csak akkor fejlődik a többinél gyorsabban, ha az eredményeket az egész társadalom élvezheti. Ezt követték a Nyugat puritán népeinek társadalmai. A 20. század végén már úgy éltek ezeknek a népeknek az országaiban, amiről Marx nem is álmodhatott. Ezt a társadalmat csak a Nyugat protestáns népei, majd a Távol-Kelet kisebb országai építhették fel. Az emberiség alig ötöde. Kína aztán példát mutatott arra, hogy szegényen ugyan nem lehet a politikai demokráciát hatékonyan működtetni, a lakosság egészéről történő gondoskodást a politikai diktatúrának kell biztosítani.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése