2015. május 19., kedd

Két pártnál több sok a törvényhozásban Hogyan alakult volna a rendszerváltás után?

Kopátsy Sándor               PP                     2015 05 18

Két pártnál több sok a törvényhozásban
Hogyan alakult volna a rendszerváltás után?

Mániákusan hiszek abban, hogy nem jó az, ha egyetlen párt nem alakíthat kormányt. Ezért esküszöm az Egyesült Államok kormányára. Az a jó alkotmány, amelyik alapján a választás után csak két párt maradhat a törvényhozásban, és az erősebb csak a következő választáson váltható le.
Ezzel szemben Európa nyugati felén a demokráciák olyan választási törvényt hoztak, ami ennek az ellenkezőjét garantálja. Ebbe a csapdába csak Nagy Britannia nem lépett bele, megmaradt az angolszász modell mellett.
Most a rendszerváltást követő magyar történelem útján igyekszem bebizonyítani, mi lett volna, ha az angolszász demokráciák választási rendszeréhez ragaszkodunk. Sajnos ennek a liberális pártokat kizáró veszélyét felfedezték a liberális SZDSZ és az MSZP erős liberális szárnyában.
Talán csak ezek voltak tisztában azzal, hogy a magyar társadalom erősen közép-jobb, tehát két pártos demokráciában nehéz lesz a közép-jobb Demokrata Forumot legyőzni. Ha meg csak két párt van, akkor a másik csak a közép-bal vonalat vivő lehet. Ezért sem a két szélső oldal, sem a liberálisok nem lehetnek parlamenti pártok.
Az okos liberálisok felmérték, hogy az első választást az MDF nyeri. De azt túlságosan jobboldalinak, sőt antiszemitának is tartották. Ezért nem kínálkozott más lehetőség, mint az MDF élére ültetni valakit, aki garanciát jelent arra, hogy az MDF nem megy túlságosan jobbra. Erre a célra a kisgazda vizeken próbálkozó Antall Józsefnél jobb nem lehetett. A külső és belső bal és liberális erőknek sikerült meggyőzni az MDF tapasztalatlan vezetőit, hogy fogadják el elnöküknek és miniszterelnök jelöltnek Antall Józsefet. Aki tisztában volt azzal, kiknek köszönheti miniszterelnökségét, és kikre számíthat a pártja jobb oldala elleni harcában.
Ezt az okos, Tölgyessy Péter tudta a legjobban, és olyan választási paktumot kötött Antallal, ami látszólag örök garanciát jelentett a kisebb pártok parlamenti képviseletére. Ebben a paktumban olyan nagy súlyt kaptak a listás szavazatok, hogy a fontos, kétharmados törvények megváltoztathatatlanok lettek. Máig nem akadt senki, aki rámutatott volna arra, hogy a kétharmados törvényhozási többséghez a körzetek 98 százalékát kellett megnyerni. Erre azonban a demokráciák történelmében még nem volt példa. De a liberálisok annyira elvesztették a támogatásukat, hogy ez megtörtént, 2010-ben. A Fidesz megnyerte a körzetek 99 százalékát.
Ezt követően a Fidesz új választási törvényt vezetett be, amiben még mindig a körzetek 90 százalékának a megnyerésére van szükség. 2014-ben ez a kisebbik csoda is megtörtént. A jelenlegi választási törvény is a több párti törvényhozás fennmaradásának garanciája. A Fidesz vezetése sem akart lemondani arról, hogy a képviselői jelentős hányada ne legyen kitéve annak, hogy megbukik a körzetében, és kiessen a törvényhozásból. Amíg párturalom van, addig lesz listás hely a törvényhozásban.
Hogyan alakul a történelmünk, ha nincsenek listás szavazatok?
Az első választás után abszolút többséget szerez az MDF és nem kényszerül arra, hogy a Kisgazdapárttal koalíciót köt. Antall pozíciója a saját pártján belül is gyengébb lett volna. De az MDF katasztrofális választási vereségét az hozta, hogy az Antall kormány nem közép-jobb politikát folytatott, hanem az úri középosztály hatalmát restaurálta.
Ha nincsenek listás törvényhozók, a következő választáson az MSZP-nek négyötödös többsége van. Ezért nem is lehetett volna kitalálni, hogy a kétharmados többség érdekében köt koalíciót a liberálisokkal. Ha nem fekszik le nekik, ha nem bízza a gazdaságpolitikát a liberálisokra, megnyeri a következő választást. A magyar társadalom közép-jobb karakteréből fakad, hogy mindig a közép-jobb győz, ha közép-jobb politikát folytat. Ha nem ezt teszi, győzhet a közép-bal, de csak akkor, ha nem fekszik le a liberálisoknak.
A harmadik választást a frissen liberálisból közép-jobb párttá átalakult Fidesz nyerte meg. Ha nincs listás szavazat, a Fidesz nyeri meg a negyediket is.
Már nem is merem folytatni, mert szerintem, minden további választást a Fidesz nyert volna meg, ha nincs listás szavazat. Ennek megváltoztatásához azonban a körzetek 98 százalékát meg kellett volna nyerni.
Ezért a rendszerváltás első húsz éve egészen másként alakul, ha nincs Antall–Tölgyessy Paktum.
Ha a Fidesz be akarja betonozni magát, itt az utolsó alkalom, hogy olyan választási törvényt hozzon, ami megszünteti a listás törvényhozói helyeket.

A napokban olvashattam az olasz miniszterelnök tervét az új választási törvényről, azt ajánlom átvenni. Mi könnyen megtehetjük, hiszen a Fidesznek megvan még a kétharmada. A következő választáson a jelenlegi választás törvény alapján aligha lesz meg.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése