Kopátsy
Sándor PP 2015 05 18
Két
pártnál több sok a törvényhozásban
Hogyan
alakult volna a rendszerváltás után?
Mániákusan
hiszek abban, hogy nem jó az, ha egyetlen párt nem alakíthat kormányt. Ezért
esküszöm az Egyesült Államok kormányára. Az a jó alkotmány, amelyik alapján a
választás után csak két párt maradhat a törvényhozásban, és az erősebb csak a
következő választáson váltható le.
Ezzel szemben
Európa nyugati felén a demokráciák olyan választási törvényt hoztak, ami ennek
az ellenkezőjét garantálja. Ebbe a csapdába csak Nagy Britannia nem lépett
bele, megmaradt az angolszász modell mellett.
Most a
rendszerváltást követő magyar történelem útján igyekszem bebizonyítani, mi lett
volna, ha az angolszász demokráciák választási rendszeréhez ragaszkodunk.
Sajnos ennek a liberális pártokat kizáró veszélyét felfedezték a liberális SZDSZ
és az MSZP erős liberális szárnyában.
Talán csak ezek
voltak tisztában azzal, hogy a magyar
társadalom erősen közép-jobb, tehát két pártos demokráciában nehéz lesz a
közép-jobb Demokrata Forumot legyőzni. Ha meg csak két párt van, akkor a másik
csak a közép-bal vonalat vivő lehet. Ezért sem a két szélső oldal, sem a
liberálisok nem lehetnek parlamenti pártok.
Az okos
liberálisok felmérték, hogy az első választást az MDF nyeri. De azt túlságosan
jobboldalinak, sőt antiszemitának is tartották. Ezért nem kínálkozott más
lehetőség, mint az MDF élére ültetni valakit, aki garanciát jelent arra, hogy
az MDF nem megy túlságosan jobbra. Erre a célra a kisgazda vizeken próbálkozó
Antall Józsefnél jobb nem lehetett. A külső és belső bal és liberális erőknek
sikerült meggyőzni az MDF tapasztalatlan vezetőit, hogy fogadják el elnöküknek
és miniszterelnök jelöltnek Antall Józsefet. Aki tisztában volt azzal, kiknek
köszönheti miniszterelnökségét, és kikre számíthat a pártja jobb oldala elleni
harcában.
Ezt az okos,
Tölgyessy Péter tudta a legjobban, és olyan választási paktumot kötött
Antallal, ami látszólag örök garanciát jelentett a kisebb pártok parlamenti
képviseletére. Ebben a paktumban olyan nagy súlyt kaptak a listás szavazatok,
hogy a fontos, kétharmados törvények megváltoztathatatlanok lettek. Máig nem
akadt senki, aki rámutatott volna arra, hogy a kétharmados törvényhozási
többséghez a körzetek 98 százalékát kellett megnyerni. Erre azonban a
demokráciák történelmében még nem volt példa. De a liberálisok annyira elvesztették
a támogatásukat, hogy ez megtörtént, 2010-ben. A Fidesz megnyerte a
körzetek 99 százalékát.
Ezt követően a
Fidesz új választási törvényt vezetett be, amiben még mindig a körzetek 90
százalékának a megnyerésére van szükség. 2014-ben ez a kisebbik csoda is
megtörtént. A jelenlegi választási törvény is a több párti törvényhozás
fennmaradásának garanciája. A Fidesz
vezetése sem akart lemondani arról, hogy a képviselői jelentős hányada ne
legyen kitéve annak, hogy megbukik a körzetében, és kiessen a törvényhozásból.
Amíg párturalom van, addig lesz listás hely a törvényhozásban.
Hogyan alakul a történelmünk, ha nincsenek
listás szavazatok?
Az első
választás után abszolút többséget szerez az MDF és nem kényszerül arra, hogy a
Kisgazdapárttal koalíciót köt. Antall pozíciója a saját pártján belül is
gyengébb lett volna. De az MDF
katasztrofális választási vereségét az hozta, hogy az Antall kormány nem
közép-jobb politikát folytatott, hanem az úri középosztály hatalmát
restaurálta.
Ha nincsenek
listás törvényhozók, a következő
választáson az MSZP-nek négyötödös többsége van. Ezért nem is lehetett
volna kitalálni, hogy a kétharmados többség érdekében köt koalíciót a
liberálisokkal. Ha nem fekszik le nekik, ha nem bízza a gazdaságpolitikát a
liberálisokra, megnyeri a következő választást. A magyar társadalom közép-jobb karakteréből fakad, hogy mindig a
közép-jobb győz, ha közép-jobb politikát folytat. Ha nem ezt teszi, győzhet a
közép-bal, de csak akkor, ha nem fekszik le a liberálisoknak.
A harmadik
választást a frissen liberálisból közép-jobb párttá átalakult Fidesz nyerte
meg. Ha nincs listás szavazat, a Fidesz
nyeri meg a negyediket is.
Már nem is merem
folytatni, mert szerintem, minden további választást a Fidesz nyert volna meg,
ha nincs listás szavazat. Ennek megváltoztatásához azonban a körzetek 98
százalékát meg kellett volna nyerni.
Ezért a rendszerváltás első húsz éve
egészen másként alakul, ha nincs Antall–Tölgyessy Paktum.
Ha a Fidesz be
akarja betonozni magát, itt az utolsó alkalom, hogy olyan választási törvényt
hozzon, ami megszünteti a listás törvényhozói helyeket.
A napokban
olvashattam az olasz miniszterelnök tervét az új választási törvényről, azt
ajánlom átvenni. Mi könnyen megtehetjük, hiszen a Fidesznek megvan még a
kétharmada. A következő választáson a jelenlegi választás törvény alapján
aligha lesz meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése