2015. május 21., csütörtök

Ez is sokatmondó adat

Kopátsy Sándor                   PS                 2015 05 13

Ez is sokatmondó adat

Évtizedek óta prédikálom, hogy fajunk történetének egyik legjelentősebb tudományos eredménye a fogamzásgátlás megoldása. Azt ugyan nem lehet bizonyítani, hogy mennyi lett volna a népszaporulatunk, ha csak akkor és ott születik gyermek, ahol azt szülők akarják.
A társadalomtudományok fel sem vetették a kérdést. Mennyi gyermek született volna, ha csak annyi, amennyit a szülők akarnak. Ezt felmérni ugyan nem lehet, de az nem vitatható, hogy sokkal kevesebb. Erre lehet következtetni abból, hogyan csökkent a születések számra, ahol a fogamzásmentes szex megoldható.
A fogamzásmentes szex megoldása tört részére csökkentette a születések számát. De a tények alapján az a csökkenés a szülők munkajövedelmével és iskolázottságával fordítottan arányos. Tehát azt csak becsülni lehet, hogy a múltunkban, az anyagi erőforrások szűkössége, a magas gyermekhalálozás mellett mi lett volna. Egy biztos, hogy a jelenkor fejlett társadalmaiban a sokkal hosszabb termékeny évek esetén alig van a létszámot tartó születésszám.
Arról még becslést sem találtam, hogy a különböző korok különböző várható életkorában hány termékeny évet éltek meg a feleségek. Becslésem szerint keveset. Még a születések száma is nagyon megbízhatatlan. A keresztény Európában csak egy éves kor után kereszteltek, és a csecsemőhalálozás nem is került születésként számba véve.
Számomra csak az maradt, hogy az emberiség azért szerveződött osztálytársadalmakba, mert védekezni kellett a túlnépesedéssel szemben. Vagyis, ha sokkal kevesebb lett volna a születés, létre sem jönnek az osztálytársadalmak. Azok objektív szükségessége ugyanis a túlnépesedés elleni védekezés szükségességéből fakadt. Ezért kellett volna, és kellene ma is, az osztálytársadalmak embertelenségeit felszámolni akaróknak a születések korlátozásának megoldásával foglalkozni.
A tőkés osztálytársadalmak felszámolása érdekében a marxizmus volt a főszereplő, de teljesen eltévedt azzal, hogy a tőkéstulajdon felszámolásában látta az az elsődleges feladatot, holott az elsődleges ok a túlnépesedés volt. A munkaerő feleslegből fakadóan volt nagy a tőkehiány, a tőkehiányból fakadóan volt a tőkések osztályhatalma.
Azt már az 50-es években felismertem, hogy a túlnépesedés munkanélküliséget hoz létre, az pedig megoldhatatlan tőkeigényt támaszt. Minél nagyobb a tőkehiány, annál nagyobb a tőkések hatalma, és a munkások kiszolgáltatottsága. A munkásosztály hatalmának egyetlen feltétele van, a munkaerőhiány. Ennek ellenére a marxizmus ugyan a történelmi materializmus hívének vallotta magát, mégsem vette tudomásul, hogy munkáshatalom csak ott lehet, ahol munkaerőhiány van.
Ezt a történelmi materialista törvényt csak a 20. század végén ismerték fel a kínai marxisták, és a gyermekvállalás erőszakos korlátozását vezették be. Ha ezt nem teszik meg, hiába piacosítják a gazdaságot, az éves 2 százalékos népszaporulat számára képtelenek lettek volna munkahelyet teremteni.
1990 óta Kínában 300 millió ipari és szolgáltatási munkahelyet hoztak létre és csak 100 millióval nőtt a lakosság száma. Azaz 200 millió lakosnak adtak munkahelyet. Amerikai demográfusok szerint, ma Kínának 500 millióval több lakosa lenne, ha nem korlátozzák a gyermekvállalást. Ha nincs a gyermekvállalás korlátozása, akkor ma 300 millióval több ember volna munka nélkül. Illetve, a csökkent felhalmozási forrás okán, ennyi munkahelyet sem teremthették volna.
Azt meg sem említi senki, hogy a gyermekvállalás korlátozásának technikai előfeltétele volt a fogamzásgátlás megoldhatósága. Így is másfélmillió alkalmazottal dolgozó hatóság létrehozására volt szükség, hogy meg lehessen valósítani.
Azon nem lehet vitatkozni, hogy ami Kínában az elmúlt 25 évben történt, ahhoz hasonlítható gazdasági csodára nem volt példa történelmünkben. Azt mégsem teszi hozzá senki, hogy nemcsak a kínai csoda, de a puritán társadalmak második világháború utáni sikerének előfeltétele volt a gyermekvállalás csökkenése, ennek pedig a fogazásgátlás megoldhatósága.
Ezek a gondolatok annak alapján vetődtek fel bennem, hogy egy statisztikát olvasok arról, hogy néhány fejlett országban a tizenéves lányok hány százaléka lett az az utóbbi három évben terhes.
Az arányuk az Egyesült Államokban és Angliában a legmagasabb, 5-6 százalék. A legalacsonyabb Svájcban, ennyi ezrelék. Ezek a számok száz éve még elképzelhetetlenül alacsonyak, mégis sokat mondanak.
Az alpi népek csodájával alig foglalkozik valaki, pedig ezek a népek száz éve a szomszédjaiknál szegényebbek voltak, most gazdagabbak. Az első világháború előtt a tiroliak a Monarchia szegényei közé számítottak, most pedig ők a gazdagabbak. Az Alpokban élő népek lehetnek franciák, germánok, olaszok, szlávok, katolikusok, vagy protestánsok, az anyaországoknál sikeresebbek.
Számomra ők igazolják a legjobban a kultúra, a lakosság viselkedése a társadalmi fejlődés sikerének alapja. A Nyugaton minden puritán viselkedésű nép ellépett a latinok mellett, és a távol-keleti puritánok pedig még a nyugatikat is megelőzik.
Ezt mutatja nekem az a tény is, hogy a tizenéves lányok terhessége Svájcban tized annyi, mint a két angolszász országban.
Életem során megtanultam, hogy a népek társadalmi és gazdasági teljesítménye mindennél jobban lemérhető olyan mellékesnek tartott tényeken, hogy mennyi lakatra van szükség, milyenek az illemhelyek, hogyan néz ki egy piac, milyenek a temetők.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése