Kopátsy Sándor PG 2015 05 05
Az
értékvesztő euró
Aki az elmúlt év
világgazdasági mérlegét meg akarja vonni, elég, ha megnézi, hogyanváltozott a
fontos nemzeti valutáknak a dollárhoz viszonyított értéke. Ezen belül is elég
összevetni a három legfontosabb valutát, a dollárt, a kínai Juant és az eurót. Az
eurót még érdemes a három legfontosabb európai valutával, a fonttal, a svájci
frankkal és a rubellel szembeállítani.
A dollár az
elmúlt évben nagyon megerősödött szinte minden valutával szemben. Ennek az
ilyen mértékű sikerére nem ismerek korábbi példát.
Az nem meglepő,
hogy a jelentősen leértékelt Juan egyedül tartotta a dollárhoz viszonyított
értékét. Ezért, amit a dollárról mondok, érvényes a Juanra is. E két valutával
szemben közel 30 százalékkal romlott az euró. Vagyis bebizonyosodott, hogy a
vágyálom, az EU-nak a dollárral egyen érékű valutája legyen legfeljebb
naivitás, de sokkal inkább szakmai rövidlátás volt.
Az euró ugyanis
nemcsak a dollárral és a Juannal nem versenyképes, amit mutat közel 30
százalékos értékvesztése, de a két ragos nemzeti valutával sem. Az árfolyama
egyetlen év alatt a svájci frankhoz 22, az angol fonthoz 18 százalékkal. A
jelentősebb nemzeti valuták közül csak a rubel romlott néhány százalékkal többet,
de ennek alapos oka volt. Harmadára csökkentek az olajárak, és működnek az
országgal szembeni kereskedelmi korlátozások. Oroszország leromlott helyzetének
tehát objektív okai vannak. Akárcsak Ausztrália esetében, ahol a nyersanyagárak
alacsony szintje az elegendő ok.
Az pedig, hogy
csak a brazil Real romlása közelíti meg az euróét, arra világít rá, hogy a
mediterrán népeknek nemcsak Európában, de Latin Amerikában sem lehet a puritán
népekkel azonos keménységű valutájuk.
Nem hálás
módszer a mi lett volna, ha… Mégis azt mondom, hogy Németország márkája nem
került volna a svájci franknál nagyobb, alig 8 százalékos, leértékelésre. A
mediterrán országoké pedig az eurónál is nagyobb értékvesztők lettek volna.
Az elmúlt év
valuta változásai ugyan túlzottak, de jól mutatják, hogy a nemzeti valuták értékállósága elsősorban a lakosság puritanizmusától,
és a gazdaság viszonylagos fejlettségétől függ. Az euró kitalálónak elég
lett volna megnézni a kiszemelt tagállamok múltját. Hol mekkora volt az infláció,
mennyire volt leértékelve a vásárlóerejéhez viszonyítva a valutájuk.
A német márkának
a dollárhoz viszonyított éréke tartható lett volna, a mediterrán országok
valutáinak pedig a 30 százalékos értékvesztés is kevés lenne. Nem kell sok évet
várni, az euró övezet szétesik, de az okozott kár megtérülése évtizedekbe fog
telni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése