Gondolatok a tudásvagyonról

Kopátsy Sándor                 EH                   2013-07-16

Gondolatok a tudásvagyonról

Amíg fajunk eddigi életének 95 százalékát jellemző gyűjtögetés tudásigényes volt, a termelésre épülő osztálytársadalmak tudásfeleslegesek voltak.

Az ember a fejlet agyának köszönhette, hogy szinte minden természeti környezetben képes volt kialakítani az annak megfelelő életmódot. Sem a történészek, sem a biológusok nem tulajdonítottak annak kellő jelentőséget, hogy az ember volt és maradt az egyetlen faj, amelyik már nem darwini alapon szelektálódott a környezetéhez, hanem az eszével alakította a környezet igényéhez az életmódját.

A fajunk megjelenése után, néhány tízezer év alatt képes volt minden természeti környezethez alkalmazkodni. Ennek érekében alakította ki életmódját, táplálkozását, lakását, ruházatát. Ennek eredménye volt, hogy a gyűjtögető életmódok között igen jelentős különbségek alakulhattak ki. Ehhez hasonlót nem találunk a fajok történetében. Az ember egészen más életmódot alakított ki a sarkkörön, mint az egyenlítő közelében, egészen másként élt a nedves, mint a száraz éghajlaton, másként rendezkedett be a magas hegyekben és a síkságokon.

Nemcsak Darwin, de a darwinisták sem ismerték fel, hogy az ember volt az első, és egyetlen faj, amelyik már nem szelekcióval, hanem az eszére hallgatva alkalmazkodott a környezetéhez. Ez az alkalmazkodás ezerszer gyorsabb, és hatékonyabb volt, mint a mutáció és szelekció automatizmusa. Az embernek a környezethez történő alkalmazkodása nemcsak nagyon gyors volt, hanem folyamatosan igazodó is. Az ember nemcsak több tucatnyi természeti környezethez alkalmazkodott nagyon eltérő módon, de az évezredek során ez az alkalmazkodása is folyamatos változáson ment át. Ennek az alkalmazkodásnak ugyan voltak közös elemei, de a részletek, a megoldások nagyon elérők voltak.

Minden közösség kialakította a saját nyelvét. Minden bizonnyal, fajunk eleve használt valamilyen közös, nagyon egyszerű nyelvet, de ezt minden természeti környezetben, minden közösség egyre inkább a saját igényéhez igazította. Sok-sok nyelv aztán a kapcsolatok kiépülése során egyre kevesebbe olvadt.

Minden közösségnek volt vallása, ami a túlvilágban való hiten alapult. Ebben is nagyon nagy volt a változatosság. Az osztálytársadalmak kialakulásával megtörtént a közös vallások kialakulása. Sokkal kevesebb vallás vált győztessé, mint amennyi nyelv, vagy éppen politikai egység fennmaradt.

Minden kultúra, egymástól függetlenül, kialakította a saját írását és számolását. Ezt csak azzal magyarázhatjuk, hogy agyunkba be volt kódolva mind az írásra, mind a számolásra való képesség, ami aztán bizonyos szinten meg is jelent. Méghozzá nagyon eltérő formában. Egymástól függetlenül létrejött olyan írás, ami fogalmakban, olyan, ami szótagokban, és olyan, ami hangokban oldotta meg az írásjelekkel történő kommunikációt.

A számolás is különböző számrendszerben jelent meg.

Ezek aztán lassan váltak általánosabbakká.

Minden kultúrának kialakult a saját művészete. Ebben az a rejtély, hogy a nagyon eltérő kultúrák művészi kifejezéseit más kultúrák és más fejlettségi szinten is megértik. A legrégibb művészi ábrázolásokban, zenében, irodalomban a modern ember is eligazodik, megérti azok mondanivalóját.

Minden kultúra kialakította a maga haszonnövényeit, haszonállatait. Mára semmiben nem történt nagyobb átvétel, mint ezekben.

A jelenkor haszonnövényei, és haszonállatai közül néhány általánossá vált.

A legfontosabb haszonnövények egymástól izolált kultúrákban jelentek meg. A rizs, a köles, a búza, az árpa, a burgonya, a kukorica, a bab, a paradicsom sok ezer éven keresztül a saját kultúrkörükben éltek, mielőtt más kultúrák átvették.

A legfontosabb haszonállatok nagy többsége eurázsiai.

Amerika e tekintetben szerény eredményt ért el. Sem a láma, sem a tengerimalac, de még a pulyka sem vált más kultúrákban igazán jelentőssé.

Ausztráliában pedig háziállat ki sem alakult.