Sztrájkolnak a franciák

Kopátsy Sándor                PP                    2016 06 09

Sztrájkolnak a franciák

Nemcsak a társadalomtudományok, de a szakszervezetek sem veszik tudomásul, hogy más lett a társadalom, mint volt.

Ennek kirívó példája, hogy elkeseredett dühükben tombolnak a francia a baloldali szakszervezetek a baloldali kormányuk ellen, mert óvatosan, de végre liberalizálni akarja a munkaerőpiacot. Úgy tombolnak, mintha erősek volnának.

Azt, hogy a 20. század második felében alapvetően megváltozott a társadalom, talán mindennél jellemzőbben a szakszervezetek tagságának a zuhanása bizonyítja. Most csak az 1960 óta tartó sorvadásukat láthatom. 1960-ban, egészen 1980-ig a munkavállalók legmagasabb százaléka, már messze nem a többsége, hanem csak harmada volt szakszervezeti tag. Ma már az ötöde sem, csupán 18 százaléka tagdíjat fizető tag. De még mindig a demokráciákban az első helyen áll.

Az Egyesült Államokban a csökkenés szinte egyenletes volt, 30 százalékról 10-re.

Franciaországban 1960-1980 között20 százalékon tartotta magát, de út évvel később már csak 10 százalék alatt volt, és ott is maradt.

Még ezeken a globális számokon belül jelentősen megnőtt a tisztviselők, mindenekelőtt a pedagógusok aránya. Most minden országban ez a legerősebb szakszervezet. Ezt száz éve egyetlen marxista elképzelni sem tudta.

Akárhogyan meggyengültek a szakszervezetek, az erejük a munkaerő piac kialakulhatatlanságában csúcsosodik ki. Máig sikerült megakadályozni, hogy a foglalkoztatás a piac törvényei szerint alakulhasson. Ha a jelenlegi gazdaságpolitikák legnagyobb kerékkötőjét kellene megneveznem, a munkaerő árujellegének a deformációját mondanám. Szinte a munkaerő marat az egyetlen áru, aminek az árát nem a kereslete és a kínálata, vagyis a piac határozza meg. Ez mára az európai latin országokra jellemző. Ezekben a legmagasabb a teljesítményhez viszonyított bér. Ezt a baloldali francia kormány is felismerte. Ez az oka, hogy alacsony a foglakkoztatási ráta, magas, 10 százalék feletti a munkanélküliség.

A gátlástalan károkozó sztrájk mozgatója a CGT, gyengébb, a baloldali szakszervezet, aminek a munkavállalók 3 százaléka a tagja. Ezt a szakszervezetet a közvélemény 63 százaléka negatívan ítéli meg.

Nem tudom, minek kell történni, hogy tudomásul vegyük a szakszervezetek korábbi befolyása nem csak megszűnt, de károssá is vált. Az erejük a legtöbb kárt ott okozza, ahol a legerősebbek, az oktatásban. Ezt most különösen érzem a jelenlegi magyar oktatáspolitikai harcban.