2016. július 15., péntek

Mi lehetett volna, ha Hitler 1935-ben meghal?

Kopátsy Sándor                 PH                  2016 06 05

Mi lehetett volna, ha Hitler 1935-ben meghal?

Jó húsz éve olvastam Fritz Stern, német, zsidó, az Egyesült Államokba menekült 1935-ben, és az egyik legjelentősebb amerikai történész lett egyik írásában: Ha ekkor meghal Hitler, ma az egyik legnagyobb németnek tartanák.
Ennyire még nem ütött meg történész bátor gondolata. Nagyon korán materialista történész vagyok, aki hisz abban, hogy a történelem azért lehet tudomány, mert objektív okok, nem véletlenek alakítják. Stern azonban elgondolkodtatott. Könnyű volt végiggondolni, hogy mennyivel másként alakulhatott volna Európa története, ha Hitler 1935-ben meghal. Ezen nem tudok vitatkozni, pedig történelemfelfogásom tagadja, hogy a történelemben alakulásában fontos szerepet játszhatnak a véletlen események.
Aztán elfelejtettem Stern felvetését. Megmaradtam materialista történésznek, annak ellenére, hogy nem tudtam a felvetését megcáfolni. De a múlt heti The Economist utolsó oldalán olvashattam a halála alkalmával írt méltatását. Újra elgondolkodtatott.
A fasiszta diktátorok szinte mindegyikéről el lehet mondani, ha a háborúskodásuk előtt meghalnak, az útókortól jobb értékelést kapnának. Ez azért válhatott jellemzővé, mert a demokratikus tőkés osztálytársadalmak a két háború között már olyan gyengén teljesítettek, hogy hozzájuk viszonyítva a diktatúrák, mind a fasiszták, mind a bolsevik, jobban kezelték a két háború közti időben a foglalkoztatást, hogy még a diktatúrák is jobban teljesítettek mindaddig, amíg nem lettek vad antiszemiták és imperialisták.
Annak ellenére, hogy Stern azért választotta az 1935-ös évszámot, mert akkor hagyta el Németországot. Pedig ő is csak azért hagyta el, mert felismerte, mert az antiszemitizmust megállíthatatlannak érezte. Legfeljebb abban tévedett, hogy a német antiszemitizmus Hitler nélkül nem tört volna a felszínre. Stern is abban téved, hogy Hitler halála után lényegesen másként alakulhatott volna a nácik fasizmusának a sorsa. Ő is beleesik a történészek örök hibájába, hogy a politikai felépítmény szerepét tartják a történelem alakítójának.
A véleményem szerint nemcsak Hitler halálának időpontja, de még az sem játszott fontos szerepet abban, hogyan áll ma a világ, hogy a második világháborút ki nyerte meg.

Azt, milyenek lettek társadalmak, kultúrák, kontinensek fejlettsége közti különbségek, százszor jobban befolyásolták a tudomány eredményei, mint a politika eseményei. Minél messzebb nézzük az események hatását, annál inkább kiderül, hogy a legnagyobb történelmi szerepe a határokat nem ismerő, gyakorlatilag mindenkinek megfizethető kommunikáció.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése