Kopátsy Sándor                EP                     206 04 17

Néhány gondolat a jó tanácsokról

A napokban örömömmel írtam arról, hogy az amerikai elnök belátja, hogy a líbiai beavatkozásuk súlyos hiba volt. A mai Népszabadságban pedig Hegyi Gyulának Egy pápa, egy szoci cím alatt megjelent írását olvasom, ami klasszikus példája annak, hogy a liberális baloldal a világot megváltó egységes receptet ajánl. Hatvan éve vagyok allergiás azokra, akik világmegváltó ötleteket ajánlanak.

Azt, hogy minden kultúrának, a fejlettsége minden szintjén lényegesen eltérő társadalmi felépítményre van szüksége, akkor ismertem fel, amikor rádöbbentem, hogy Marx azért tévedt el, mert ugyan elméletileg zseniálisan megfogalmazta a történelmi materializmus legfontosabb törvényét, de ezt felrúgta, legalábbis elfelejtette, a társadalmat megváltó messianizmusa a materialista tudóst idealista forradalmárrá deformálta. Megállapította, hogy a társdalom felépítményét az alépítménye determinálja, tehát ami történik, nem véletlen, hanem annak kiváltó oka van. Vagyis a társadalmak mozgásának megfejtését is tudományos módszerrel kell kezelni, megkeresni az okát annak, mi, miért van úgy, ahogy van.

Marx sem tudta elfogadni, amit az általa felismert társadalmi törvény logikája parancsol, hogy nem valamiféle ideális felépítményt kell kitalálni, és annak megvalósítását akár erőszakkal is, ki lehet kényszeríteni, mert a társadalom felépítménye eleve determinált. Ezért a társadalomtudományoknak két feladatuk van.

Egyrészt fel kell tárni, hogy az adott társadalom alépítményét mi jellemzi, másrészt azt megkeresni, hogy annak milyen felépítménye lesz. Vagyis annak a létrejöttét kell segíteni, ami szükségszerűen létrejönne. Az ideális felépítmény tehát nem az, amit valaki kitalál, hanem annak a létrejöttét kell segíteni, gyorsítani, ami az akaratunktól függetlenül létrejön. Hasonlattal élve. A bába, vagy a szülész feladata nem az, hogy az újszülött minél okosabb, egészségesebb legyen, mert arra nincs befolyása, hanem az, hogy a megindult szülés minél könnyebb lefolyású legyen. Aki a következő nemzedék értékét akarja növelni, az ne bábának, vagy szülésznek menjen, hanem vagy genetikus, aki házassági tanácsokat ad arra, hogy a genetikailag összeillő párok kössenek házasságot, vagy szociológus, aki ezt keresni, hogyan lehet elérni, hogy azok a családok vállaljanak több gyermeket, akiktől sikeresebb felnevelés várható.

Obama önkritikájának azért örültem, mert ráébredt arra, hogy egy elmaradt és túlnépesedő arab társadalomra rá kényszerítjük a fejlett és puritán erkölcsű népek számára sikeresnek bizonyult demokráciát, még a durva katonai diktatúránál is rosszabb hatékonyságú társadalom jön létre. Gadaffi ugyan egy megszédült és kegyetlen diktátor volt, de a rendszere lényegesen kevésbé rossz hatékonysággal működött, mint az a politikai szabadságot biztosító demokráciával való kísérletezés, ami a protestáns, fejlett nyugaton nagyon sikeres.

Ezt az Egyesült Államok már sokkal korábban megtanulhatta volna Afganisztánban, Irakban, Szíriában. Későn is jobb, mint soha.

Hegyi Gyula írása viszont elszomorított. Ő is azok a kevesek közé tartozik, aki viszonylag jól eligazodott a magyar ideológiai csapongások korában.

Ez az írása azt árulja el, hogy meggyőződése szerint az a társadalom a jobb, amiben kisebbek a jövedelmi különbségek. Ráadásul a jövedelemkülönbségek minimalizálása minden kultúrában, azok minden fejlettségi szintjétől függetlenül. Ezzel ő is beleesik Marx hibájába, hogy minden kultúrában, és azok minden fejlettségi szintjén azonos felépítmény volna az ideális. Ezt meg sem próbálja azzal igazolni, hogy elvárását mennyire igazolja a tapasztalt. Én ugyan nem állítom az ellenkezőjét sem, hogy minél nagyobbak a jövedelmi különbségek, annál sikeresebb a társadalom működése, annak ellenére, hogy az élet ezt jobban bizonyítja, mint Hegyi Gyula véleményét.

Jelenleg az elmúlt 50 évben három távol-keleti társadalom volt a legsikeresebb, Szingapúr, Dél-Korea és Kína.

Szingapúrban kezdettől fogva egyetlen párt volt uralmon. A gazdaságot a nagyon liberális politika jellemezte, a politikai szabadság azonban nagyon kemény pártirányítás alatt volt. Ma már magasabb az egy laksora jutó jövedelem, mint az Egyesült Államokban annak ellenére, hogy a jövedelemkülönbségek is nagyobbak.

Dél-Korea az Észak-Koreával vívott háborúja után kemény katonai diktatúra volt, de már az is nagy jövedelem különbségeket engedett meg. Ötven éve az egy lakosra jutó jövedelem negyede volt Japánénak, tavaly azonban már nagyobb. Vele szemben Észak-Koreában messze a legkisebb a jövedelmek differenciáltsága, ennek ellenére, az egy laksora jutó jövedelem, ami ötven éve azonos volt, ma csak a déli szomszédjának csupán 8 százaléka.

Kínában az 1990-es reform óta háromszorosára nőttek a jövedelemkülönbségek, ennek ellenére háromszor gyorsabban nőtt az egy lakosra jutó jövedelem is. Ehhez akárcsak hasonló eredményt sem ismer a gazdaságtörténet.

Elméletem szerint a jövedelmeket is a piacra kell bízni. De az a társadalom kötelessége, hogy a munkaképeseknek munkát adjon. Méghozzá olyan áron, amin találhat munkaadót. Vagyis a foglalkoztatást is a piacra bíznám. A munkaerőnek az árát a piac szabályozza, de úgy, hogy a gyenge minőségűt is keressék. Ha a piac drágának tartja, az állam vállalja a megfelelő bérkiegészítés olyan mértékét, amivel munkaadót talál.

De társadalomnak tett szolgálat legyen a gyermeknevelés is. Ez azt jelenti, hogy egyetlen diplomás gyermek felnevelése is elegendő legyen a megélhetést biztosító öregkori ellátáshoz.

Amíg Hegyi Gyula írásának a tartalma elszomorított, az általa választott két próféta megdöbbentett.

Bernie Sander, a demokraták megmaradt két elnökjelöltje közül az egyik, sok tekintetben nekem is szimpatikus. De inkább sajnálom, mint sokat várjak tőle. Nem az a baj, hogy katolikus, hanem az, hogy azzal dicsekszik. Az előválasztások derekán, éppen ma, meglátogatja a pápát, akit Hegyi Gyula is az emberiség jó útra téréséhez egyik iránytűjének tart. Ferenc pápa is szimpatikus nekem, de a pápákban, azon belül a Vatikánban én még reményt sem, nemhogy útmutatót látnák. A katolikus egyház a reformáció során a konzervatívabb latin kultúrához ideomolt kereszténységnél maradást választották. A római katolikus vallás súlypontja ezzel egyre délebbre tevődött át. Puritán katolikusok csak az Alpoktól északra maradtak.

Ferenc pápa ugyan a keresztény erkölcsöket erősítő pápa lehet, de a realitásérzéke nagyon alacsony. Tegnap tért meg Lesbos szigetéről, ahol sok ezer közel-keleti menekült rekedt. Együtt érzékét a menekültek örömmel fogadták. Ő pedig tíz árván maradt menekült gyereket magával vitt Olaszországba. Az ezerből egyet. Ez nem segítség, ez csak primitív propaganda.