Kopátsy Sándor                EH                  2016 03 28

Fogamzásgátlás.

Ha a társadalomtudomány végre tudomásul veszi, hogy a lakosság többségét kizsákmányoló, a tudásvágyat elnyomó osztálytársadalmak halálokozása és a tudásvágy üldözése azért volt objektív szükségszerűség fajunk nagy többsége számára, mert többen születtek, mint amennyit a társadalom élettere optimálisan eltarthatott volna, akkor beláthatóvá fog válni, hogy fajunk történelmének legnagyobb találmánya a fogamzásmentes szexuális élet megoldása volt.

Fajunknak ugyanis olyan nagy a természetes szaporasága, olyan erős a szexuális vágya, és olyan magas a megtermékenyülése, ami a húszas évek közepén lévő várható életkor mellett is biztosítja a létszámának a fenntartását. Ez a megjelenésünket követő mintegy 150 ezer évig biztosította a fajunk fennmaradását. Azt kell tudomásul venni, hogy a gyűjtögető életmódban az adott terület eltartó képessége tízezer évek alatt sem változott lényegesen. Ugyanakkor viszonylag gyorsan elterjedtünk a föld szinte minden életterében.

Szerintem, a biblia ennek a kornak a lezárásával kezdi az emberi faj életét. Ezt tükrözi a zsidó naptár is. Megelőzően ugyanis az emberi faj a gyűjtögetésből élt.

Még a társadalomtudományokban sem tudatosult, hogy a gyűjtögetés ugyanis nem a munkára, hanem csupán az életösztönre épült életforma. Minden előttünk megjelent faj is a természet ajándékainak a gyűjtögetéséből, és nem munkából él. A természet ajándékaiból való élés ugyanis nem munkára, hanem ösztönre épül. A gyűjtögetés nem munka, hanem életösztön diktálta tevékenység. Ezt magam is átéltem, mint gombász, és vadász. Nem azért jártam gombát keresni, vadat elejteni, hogy olcsóbban jussak élelemhez, hanem azért vállaltam az ezzel járó fáradságot és költséget, mert örömöm telt benne. Racionálisabb megoldás lett volna, ha dolgozom, és a megkeresett jövedelmen vásárolok gombát és vadat. Az általam talált gomba és vadhús sokkal többe került, mint amennyiért megvásárolhattam volna. A jelenkor fejlett társadalmaiban csak a gazdagok engedhetik meg magunknak és csak a nagyon szegények kényszerülhetnek arra, hogy gyűjtögessenek és vadásszanak. Az utóbbi ma a legdrágább sort lett.

Mondom ezt annak ellenére, hogy társadalomtudósként felismertem, hogy a gyűjtögetés és a vadászat a legtöbb munkavégzésnél nagyobb szellemi igényű, és szellemet fejlesztő tevékenység. A gyűjtögetés és a vadászat hatékonysága ugyanis a legtöbb munkánál értelemtől és tapaszalttól jobban függő.

Ezért a biblia az emberré válását jogosa nem a homo sapiens megjelenésétől, hanem a munkából való megélhetésre térésétől, számítja. Ez pedig csak akkor következett be, amikor az ember lététől függetlenül megtörtént a felmelegedés. Ez óriási változásokat okozott be az ember által lakott életterekben. Ezt a változást a fajok sokasága képtelen volt átélni, tehát óriási fajpusztulással járt. Ugyanakkor az egyetlen, a legfejlettebb faj arra kényszerült, hogy a gyűjtögetés helyett megtermelje a szükségleteit.

Előtte az ember életmódja minden biológiai elődeihez hasonlóan, a gyűjtögetés volt, de már azzal a minőségi különbséggel, hogy az első faj lettünk, amelyik a természeti környezetéhez, az életteréhez nem a mutáció és a szelekció hosszú folyamatán keresztül idomult, hanem az eszének és kezének köszönhetően alkalmazkodott. Ez az alkalmazkodás rendkívül gyors volt, és nem járt faji különbséggel. Az ember a fajfejlődésen azzal is minőségi újat hozott, hogy a nagyon különböző természeti környezetben nagyon eltérő életmódot alakított ki, mint faj mégsem változott, genetikailag változatlan maradt.

A termeléssel biztosított életmódok nemcsak lényegesen jobbak, de nagyon eltérők is lettek, de a fajunk szaporasági törvénye azonos marat. A fajunk termékenysége azonban nem igazodott az életmódunkhoz. Ez abban jelentkezett, hogy a termelésre való áttérés minőségi előrelépést hozott az életmódunkban, az életünk egyre biztosabbá vált, a várható életkor növekedni kezdett, a szaporaságunk azonban az egyre hosszabb életkorhoz nem igazodott.

A bárható életkor növekedésével egyre nagyobb lett a túlnépesedési nyomás. Ez ellen az egymás rovására szerezhető élettér volt a legkézenfekvőbb megoldás. Minden társadalmi egység, család, telephely, törzs a másikak élettérfoglalása ellen csak a nagyobb létszámával tudott védekezni. Ezért minden társadalmi egység kettős feladat előtt állt. A saját érdeke a kisebb létszám volt, de létét csak a nagyobb létszámmal tudta megvédeni. Ez a kettősség bármennyire egyértelmű, a társadalomtudomány máig nem hirdeti, hogy a család, a lakóhely, a térség, az ország egy tagra jutó jövedelme a kisebb létszámra ösztönöz, de a létbiztonsága és a másokkal szembeni védekező képessége minél nagyobb létszámot kíván. Ez minél nagyobb a társadalmi egység, annál nyíltabban jelentkezik. Ez az ellentétes érdek annál nagyobb feszültséget szül, minél magasabb a várható életkorból fakadó túl népesdési nyomás. Ezt a demográfusoknak kellene megmutatni. Minél magasabb a várható életkor, annál nagyobb a szexuális ösztönből fakadó népszaporulat. Sokat mondana egy olyan grafikon, ami megmutatná, milyen várható életkor mellett mekkora a szexuális ösztönünkből fakadó termékenység és a spontán népszaporulat. Kiderülne, hogy ennek valahol a termékenységi kor vége körül van a maximuma. Ezzel szemben a társadalom érdeke a létszám tartásához szükséges születés.

A gyűjtögetésről a termelésre való áttérés ugyan jelentősen megnövelte az életterek eltartó képességét, de a népesség, a várható életkor növekedésének köszönhetően, gyorsan elérte az optimális szintet.

Sajnos, ezzel a rövid átmeneti folyamattal nem is foglalkoznak a történészek. Ez a leginkább az öntözéses gabonatermelésre való áttérésnél jelentkezett. Az önözött gabonatermelés közel százszor akkora népességeltartó lett, mint amekkora a gyűjtögetés volt. A kívánatos nagyobb népesség azonban nagyon gyorsan elérhető volt, mert nemcsak a lakosság természetes népszaporulata volt gyors, hanem a sokkal biztonságosabb életforma betelepedésre vonzotta a környék gyűjtögetőit is. Ezért gyorsan megjelent a túlnépesedési nyomás, aminek levezetését a közmunkák és a luxus gyors jellemzővé válása mutatja.

Bámulatos, hogy milyen gyorsan, spontán, a tudatosság minden jele nélkül megjelent az osztálytársadalom, az a felépítmény, ami a túlnépesedés elleni védekezést tekinti elsődleges feladatának. A történelem nem ismer példát arra, hogy az első osztálytársadalmak kialakulását megelőzte volna az útkeresés annak érdekében, hogyan lehet a túlnépesedést féken tartani. Minden önözéses gabonatermelő társadalom azonnal bevezette az értéktermelő lakosság nyomorát növekvő adóztatatást, a közmunkákkal való foglalkoztatást, a fegyverkezést és a tudásvágy üldözését. Ez minden öntözéses társadalomban ösztönösen és gyorsan megvalósult. Ennél fényesebb bizonyíték nem lehet annak bizonyítására, hogy az adott társadalmi alépítményre spontán ráépül a társadalmi érdeket biztosító felépítmény. A túlnépesedő társadalmakra csak a halálozást fokozó és a tudásvágyat üldöző osztálytársadalom épülhet. Ezt jó hatezer éve minden társadalom ösztönösen felismerte, és következetesen alkalmazta.

Az osztálytársadalmakban is néha megjelentek születést korlátozó, illetve csecsemőket szelektáló kísérletek, de a mai napig tudatosan csak negyedszázaddal ezelőtt Kínában alkalmazták az emberiség ötödére. Korábban a gyermekvállalás korlátozása nem volt oldható, mivel a fogamzásmentes szexuális élet nem volt megoldható.

Az óvszer használata ugyan már száz évvel korábban megjelent. Átütő sikert azonban csak a fogamzásgátló szerek közti gazdag választási lehetőség hozott, de az is a viszonylag már gazdag és iskolázott társadalmakban. Kiderült, hogy ahol az egy laksora jutó jövedelem meghaladja a tízezer dollárt, az iskolázottság a 12 évet, ott a lakosság még a vallása tilalma ellenére is, általánosan él a fogamzásgátlók valamilyen formájával, és megszűnik a túlnépesedés.

A fogamzásgátlók használata azonban, legalábbis átmenetileg kontraszelekcióval jár. A fogamzásgátlás használata ugyanis a magasabb jövedelmű és képzettségű családokban előbb, és jobban elterjed. Vagyis általánossá válik, hogy a gyermekvállalás a családok gyermeknevelési képességével fordítottan arányos. Ez azért nagyon káros következményekkel jár, mert a társadalom minőségi munkaerő igénye olyan gyermekvállalási struktúrát igényel, ami a családok gyermeknevelési képességéhez idomul. Ezzel szemben a gyermekvállalás családi struktúrája a családi háttér minőségével fordítottan arányos.

Ezt a deformációt csak fokozza a gyermekvállalás állami támogatása és az öregkori ellátás, a nyugdíjrendszer.

Az államok a gyermekvállalást a gyermekszámhoz igazítják, holott a társadalom érdeke nem a nagyobb gyermekszámot, hanem a jobb minőséget igényli.

A jelenkori fejlett társadalmak jövője semmitől nem függ annyira, mint a gyermekvállalás mögötti családi háttértől. Ennek ellenére nyomát sem lehet találni annak, hogy a politikusok és a társadalomtudósok felvetnék ezt az általános, minden társadalomra jellemző problémát. Sok tucatszor leírtam: „Ha Magyarországon a családok felső jövedelmi és iskolázottsági harmadában annyi születne, mint az alsó harmadban, és ott pedig csak annyi, mint jelenleg a felsőben, 50 múlva háromszor gazdagabb lenne a társadalom, mint a jelenlegi születési struktúra esetén. Ehhez hasonló eredmény egyetlen más reformtól, illetve azok összességétől sem várható.” Ennek ellenére ezt senki sem veszi tudomásul. A családpolitika fenntartja azt a stratégiáját, hogy csak a gyermekszületések száma a fontos, még akkor is, ha ez rontja a várható eredményt.

Utószó.

Ezt az írást az indította el bennem, hogy a The Economist utolsó lapján közölt egy táblázatot, Lengyelország EU tagsága óta tartó fejlődéséről.

Az egyik grafikon azt ábrázolja, hogy négy korábbi csatlós ország, Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Szlovéniában hogyan alakult az egy lakosra jutó jövedelem 2002-2015 az EU átlagához viszonyítva. Mindegyik ország közeledett az EU átlagához. Az átlagnál jobban Lengyelország és Szlovákia. A viszonyítási szint az EU átlag helyett jobb lett volna a nyugt-európai puritánokhoz, protestánsokhoz történő viszonyítás. Az jelentené a Nyugthoz való felzárkózást. Az nem lenne ilyen kedvező, mert a mediterránok és a három balkáni ország lefelé húzta az EU átlagot. Tehát csak azt látom, hogy Szlovákia és Lengyelország javított valamit nemcsak a másik kettővel, de Magyarországgal szemben is. Ez is eredmény, de nem jelentős.

A másik grafikon azt mutatja, hogyan alakul 2015-2060 között Lengyelországban és Olaszországban a munkaképes korúak száma az EU átlaghoz képest. Az a tény, hogy a 15-60 évesek aránya az EU egészében alig néhány százalékkal csökken, de ez a csökkenés Lengyelországban 40, Olaszországban 26 százalékos. Ez esetben is jobb lett volna a protestánsokhoz való viszonyítás. A bajom ezzel a mutatóval, hogy eleve rossz. Mert a 15-20 éves korosztály már ma sem munkaképes, csak kézi magát, hogy az legyen. A 60-70 évesek pedig már ma is munkaképesek, de sokkal inkább azok lesznek, 2060-ban. Hivatkozom arra, hogy Japánban már ma is 71.5 évesek a nyugállományba menők, és 2060-ban minden bizonnyal 75 évnél is idősebbek lesznek. Az elmúlt és a következő 50 évben az egyik legnagyobb társadalmi változás a munkaképesség alsó és felső határának az emelkedése. Az EU legnagyobb lemaradása mind az óceánokon túli protestáns, mint a távol-keleti konfuciánus társadalmakkal szemben az alacsony foglalkoztatás, mind a létszámuk, mind a ledolgozott órák tekinttében. Európa legfontosabb feladatának tartom a foglalkoztatás kiszélesítését legalább a négy óceánon túli angolszász ország színvonalára.

Ugyanez a grafikon megerősít abban, hogy a római katolikus kereszténység legnagyobb hibája a családtervezésnek, vagyis a gyermekvállalásnak az istenre bízása, azaz a szülők gyermekvállalási jogának tagadása. Most a grafikon vigasztalt, hogy a fogamzásgálást a legszélesebb értelemben a két keményen katolikus nép, a lengyel és az olasz, gyakorolja. Ez lemérhető abban, hogy a következő 45 évben ezek országában lesz a leggyorsabb a népesség csökkenése. A római katolikus egyház vezetésének elszakadását a valóságtól jól mutatja, hogy nem látják, hogy csak az ó vallásuk ragaszkodik görcsösen a fogamzásgátlás elutasításához, de az ő hívei alkalmazzák a leginkább a gyakorlatban.