Kopátsy Sándor                   PP                 2015 12 01

Klímaváltozás

Tegnap Párizsba kezdte el munkáját a klímaváltozást fékezni akarók kongresszusa. Ott vannak a világ országainak vezetői.

Az már közel száz éve felismert tény, hogy a káros anyagok kibocsátása felmelegedés okoz. Ezért azok kibocsátásnak korlátozása önmagában hasznos igyekezet. Mindenekelőtt azt kellene mérlegelni, hogy milyen mértékű korlátozás nem okoz több kárt, mint hasznot. Ezt csak akkor lehet eldönteni, ha meghatározzuk a káros anyagok felhasználásból származó hasznot is, és azt állítjuk szembe a kibocsátás korlátozásával járó költségekkel.

A klímaváltozás elleni harcosoknak még eszébe sem jutott, hogy ilyen mérlegeket készítsenek. Pedig fajunk már eddigi életében is károsította a környezetet. A jobban élése érdekében szolgálatába állította az életterét akkor is, ha az környezeti kárral járt. Az elmúlt mintegy hatezer évben agyon ritkán volt olyan fajunk érdekét szolgáló cselekedetünk, ami nem járt a környezetbe történő beavatkozással. Ha készítenénk olyan térképeket, amelyik azt mutatná még, hogy hol változtatott többet az ember az adott természeti környezetén, kiderülne, hogy ezek a terültek fedik azokat, ahol az ember magasabb szintre emelkedett.

Fajunk eddigi életének első 95 százalékban elhanyagolható volt a természeti környezetünkbe történő beavatkozásunk. A gyűjtögető életmód alkalmazkodott a változó természet mozgásához. Szinte a hideg elleni védekezés jelentett némi pusztítást az erdőkben. Nagyon kevesen voltunk, és nagyon keveset avatkoztunk be. Mi lett ennek az eredménye?

Fajunk életében szinte semmi javulás nem következett be. A létszámunk csak azért növekedett, mert fejlett agyunknak köszönhetően képesek voltunk az életmódunkat a környezethez igazítani. Darwin még azt hitte, hogy az izolált új környezetben új faj jelenik meg. Az ember az egyetlen faj, amelyik nem a mutációval és a szelekcióval új fajként alkalmazkodik a környezetéhez, hanem a fejlett agyának köszönhetően a viselkedésével alkalmazkodik hozzá a nélkül, hogy mint faj változnia kellene.

Az ember akkor lett az életterének tudatos átalakítója, amikor arra kényszerült, hogy a gyűjtögetésről áttérjen a termelésre.

Kontinensnyi térségekben jelentősen megváltozott a természeti környezet. Sok eddig élelmet jelentő faj kipusztult, a kialakult gyűjtögetés lakosságeltartó képessége lezuhant. Ebből a csapdahelyzetből fajunk két kiutat talált. Az önözéses gabonatermelést, és a pásztorkodó állattartást.

A sokkal hatékonyabb megoldást az önözéses szántóföldi gabonatermelés volt.

Az önözéses gabonatermelés.

Ennek során Ázsia és Afrika folyamainak síkságain önözött gabonát termeltek. Ma már a biológusok bizonyítani képesek, melyik kultúrnövény termelése mikor indult meg. Kiderült, hogy sokkal, évezredekkel korábban a szántóföldi növénytermelés növényeit, a lakhely közelében kapásan, mint kiegészítő élelmiszert termelték. Ahhoz, hogy ezek termelésére magas-kultúrák épülhessenek, egyrészt arra volt szükség, hogy a gyűjtögethető élelem az adott térségben a tört részére zsugorodott, másrészt legyen olyan domesztikált állat, ami a szántóföldi gabonatermelés talajmunkáit és szállítási feladatait képes megoldani.

Az önözéses gabonatermelés előfeltételei közül a történészek csak a könnyen csatornázható folyamvölgyeket hangsúlyozták. Arról említést sem találtam, hogy a másik feltétel az ember fizikai erejének többszörösével rendelkező, a vizes terepet is használható igavonó állatra is szükség volt. Ilyen állat csak a szarvasmarha és a bivaly volt. Ahol nem volt ilyen domesztikált állat, ott nem jöhetett létre a szántóföldi növénytermelés. Ez a magyarázat arra, hogy Amerikában miért nem vált szántóföldi növénnyé a burgonya és a kukorica.

A természetvédők számára tudatosítani kellene, hogy fajunk még mindig gyűjtögetne, ha nem tér át az önözött gabonatermelésre. Vagyis még ma is gyűjtögetnénk, ha nem avatkozunk volna be a természeti környezetünk alapvető átalakításába. Az első magas-kultúrák létrejötte annak volt köszönhető, hogy a gyűjtögetésre alkalmas életterünk alig huszadát az ember kisajátította, és azt a maga igényéhez igazította. Az ember élettere ott alakult át a leggyökeresebben, ahol öntözött gabonát lehetett termelni.

A pásztorkodó állattartás.

Az önözéses gabonatereléssel szinte egy időben, de sokkal nagyobb terülten az emberek pásztorkodásra tértek át. Ez a termelési mód ugyan nem jelentett gyökeres természeti átalakítást, de lassan a korábbi tört részére csökkentette a térségének faállományát.

KLÍMAVÁLTOZÁS.

Mind az öntözéses gabonatermelést, mind a pásztorkodó állattartást az utolsó jégkorszak megszűnését okozó felmelegedésnek köszönhetjük. Ha mintegy 6-8 ezer éve nincs igen jelentős klímaváltozás, még ma is gyűjtögetnénk. Ezt kellene látni a természetvédő tudósoknak és rajongóknak, akik képviseltében most Párizsban tanácskoznak.

Fajfejlődés csak ott van, ahol a környezet változik.

Jó húsz éve, Ausztráliában döbbentem rá, hogy fajfejődés csak a változó környezetben történhet. Változatlan környezetben nincs biológiai fejlődés. Ezt nemcsak Darwin, de a biológusok máig sem vették tudomásul. Azt Darwin is megállapította, hogyha egy faj új természeti környezetbe kerül, új fajjá alakul át. Azt azonban nem ismerte fel, hogy a változatlan környezetben nincs fajfejődés.

A földünkön csak azért vannak fejlett életformák, mert sok és jelentős változáson ment át. Ha a föld eleve olyan lett volna, mint amilyen ma, legfeljebb olyan élet lehetne rajta, ami más égitestekből került rá, de itt az is megőrizte volna eredeti formáját, vagyis nem jöhettek volna létre fejlettebb fajok. A fajfejlődés csak ott van, ahol az életfeltételek jelentősen változtak. Ennek során a fajok jelentős hányada elpusztult, de megjelenhetett néhány a korábbinál fejlettebb faj.

Ma már tudományosan feltárt tény, hogy a földünk életében számos nagy változás történt. Ezek során a fajok jelentős hányada elpusztult, de ezzel életterek jöttek létre néhány fejlettebb új faj számára.

Ezt kellene a klíma konferencia résztvevőinek is szem előtt tartani, és nem csak a klímaváltozással járó veszteségekkel, nehézségekkel riogatni.

Ráadásul a káros anyagok kibocsátása aligha okozhat akkora változást, mint amekkora a jégkorszak végét okozta. Akkor a felmelegedés annyi jég elolvadásával járt, ami a tengerszint 70 méteres emelkedését okozta. Ma már nincs ennyi elolvadható jég.

Még fontosabb volna annak szem előtt tartása, hogy ma százszor többen vagyunk, és ezerszer több eszköz áll rendelkezésünkre, hogy a változások hatásai ellen védekezni tudunk.

Egyrészt sokkal kisebb lesz a tengerszint, és a hőmérséklet emelkedése, másrészt ezerszer nagyobb eszközállománnyal és tudással védekezhetünk a káros hatások ellen, mint amire 6-8 ezer éve képesek voltunk.

A vészmadarak csak a negatív következményekkel foglalkoznak.

Minden az emberiséget érintő változásnak vannak előnyei és hátrányai. A tudomány nem engedheti meg magának, hogy a változásoknak csak az előnyeivel, vagy csak a hátrányaival foglalkozzon.

Az első ember által okozott jelentős károkozó az ipari forradalom volt. Ugyanakkor ez volt történelmünkben a minden korábbinál eredményesebb lépése. Az nem vitatható, hogy a szénre szorulás okozta az első nagy környezetkárosítást. A világ iparának centrumát jelentő nyugat-európai városok levegője, folyóinak vize sokkal szennyezettebb volt, mint ma Pekingben, amit most a világ kommunikációs csatornái elrettentésként mutogatnak. Ma nincs olyan szennyezett folyó, mint kétszáz éve a Temze és a Rajna volt. Tegyük hozzá, hogy ma olyan tiszták, amilyennek száz éve még elképzelni sem tudtuk.

Az ugyan nem cáfolható, hogy néhány térség a várható változás kárvallottja lesz, de az is biztos, hogy a felmelegedés hatására a földünk termőképessége nagyobb lesz. A melegebb éghajlat ugyanis nagyobb termőképességet jelent. A trópusokon az élővilág anyagcseréje óriási a sarkkörökön túli térségekhez viszonyítva. Az sem vitatható, hogy az Északi sarkkör térsége, Kanada és Szibéria termelésre alkalmasabb lesz, ami ezerszer nagyobb terület, mint ahol csökkenhet az eltartó képesség.

Kínát tekintik az egyik legnagyobb légkörszennyezőnek.

Ez a vád is bizonyítéka, hogy a klímavédelmet az ostobák sajátították ki maguknak.

Kínáról tudni kellene, hogy az elmúlt negyedszázadban és a belátható jövőben a legnagyobb jótevője. 25 év alatt tízszer annyi embernek növelte a jólétét, mint az ipari forradalom 250 év alatt.

A gyermekvállalás erőszakos korlátozásának köszönhetően az elmúlt negyedszázad során 500 millióval kevesebben születtek. Ha ez nem történik meg, nincs kínai csoda, és sokkal kevesebb erőforrásuk juthatott volna a korszerűsítésre.

A légszennyezés elsődleges oka, hogy sokan vagyunk.

Száz éve ötöd annyi ember élt, mint jelenleg. Ha akkor azt mondta volna valaki, hogy mára ötször annyian leszünk, el se hitte volna senki, hogy ezt túl lehet élni. Most mégsem veti fel senki, hogy az elmúlt száz évben minden várakozásnál jobban vizsgáztunk. Ez a mesebeli eredmény ugyan nem tudatos munka eredménye volt, hanem spontán, a tudomány és technika vívmányainak köszönhetően hullott az ölünkbe.

Ennek ellenére a téma szakértői fel sem vetik, hogy az adott tudományos és technikai mai szintjén mennyi ember volna a föld optimális eltartó képessége. Ugyan minden faj esetében elsődleges az optimális létszám meghatározása, az emberi faj esetében ez fel sem merült.

Ez a gyűjtögető életmódban indokolt volt, mert ezt a természet keményen szabályozta. Akkor a fajunk viszonylagosan gyors szaporodása nem okozhatott túlnépesedést, mert nagyon keményen korlátozott volt az élettereink eltartó képessége. Csak annyian lehettünk, amennyi számára a gyűjtögethető élelem ezt megengedte.

Arról mégsem beszélünk, hogy mekkora volt akkor a várható életkor.

A gyűjtögető életmódban az ember várható életkora a húszas évek közepén ingadozott. Ez felelt meg a létszám tartására, amihez a fajunk spontán szaporasága szükségszerű volt. A túlnépesedés ellen nem kellett védekezni. Ezért nemcsak az emberevés, de még az emberölés sem vált jellemzővé.

Az öntözéses gabonatermelés és a pásztorkodás azonban jelentős minőség előrelépést jelentett az életkörülményekben, mindenekelőtt a táplálkozásban. Ráadásul nemcsak az életkörülmények javultak jelentősen, hanem a területek eltartó képessége is. Az öntözött gabonatermelés a gyűjtögetéssel szemben közel százszorosra növelte az eltartó képességét. Ez a szint és az öntözött terület aztán szinte az agrártechnikai forradalomig nagyon lassan növekedett.

A sokkal nagyobb területen a pásztorkodó társadalmakban az eltartó képesség 4-5 főre lett.

A történészek sem hangsúlyozzák, hogy az időszámításunk utáni első évezred végén történt egy újabb agrártechnikai forradalom, amikor egy viszonylag kis területen, Európában megjelent a természetes csapadékra épülő szántóföldi gabonatermelés. Ez azonban csak akkor vált világtörténelmi eseménnyé, amikor az európaiak betelepítették Amerikát és Óceániát, és ötször nagyobb terület szántóföldi művelés alá került.

Amerika és Ausztrália meghódításának világtörténelmi jelentőségét alig hangsúlyozzák, pedig ez volt fajunk történetében a legnagyobb, és ezzel utolsó élettérnövelés.

Hárommilliárd az emberfelesleg.

Mondhattam volna még ennél is nagyobb számot, de ekkorára becsülöm azoknak a számát, akiknek reménytelen a jövőjük.

Azokat tekintem, feleslegeseknek, akik olyan túlszaporodó országokban élnek, ahol nincs kilátásuk arra, hogy olyan szinten élhessenek, mint a fejlettekben a munkanélküliek. Ezek nemcsak feleslegesek, de veszélyesek is. Mivel nincs veszteni valójuk, minden kockázatot vállalni fognak.

A klímaváltozással riogató kongresszus résztvevőit arra kérem, ezek megmentésével foglalkozzanak. A fejlett világról le fog peregni a klímaváltozással járó nehézségek leküzdése. Ma az emberiség mintegy harmada azonban nem a klímaváltozástól fél, hiszen változatlan klíma esetén is reménytelen a helyzete.

Nem azok vannak veszélyben, akik a pekingi szennyezett levegőt szívják, hanem azok, akiknek a változatlan klíma esetén is reménytelen a jövőjük.