Foglalkoztatás

Kopátsy Sándor                  PF                  2015 12 10

Foglalkoztatás

Kevés gazdasági mutató bosszant annyira, mint a munkanélküliségi ráta. Ezt még a Horn kormány alatt találták ki a liberális közgazdászok. Ezzel sikerült olyan foglalkoztatási mutatót kitalálni, ami elrejti, hogy a munkaképes korosztályok foglalkoztatásában az EU országok között az utolsók vagyunk. Ugyanis, ez a mutató leplezné le legjobban, mennyit mentünk hátrafelé a rendszerváltás óta. Ez ugyan nem azt jelenti, hogy azt a rendszert vágyom vissza, csak jól illusztrálja a véleményem: A rendszerváltás előtt egy ránk kényszerített rendszert a többi csatlósnál jobban működtettünk. A rendszerváltást követő szabadabb rendszerben azonban a csalósoktól is lemaradunk.

Ezért örülök, ha a foglalkoztatási mutatókon történő összevetésekkel találkozok.

A legutóbbi Economist az 55-70 év közötti foglalkoztatási adatokat veti össze.

Azt már számos esetben leírtam, hogy Európa népei úgy akarják tartani a versenyt az óceánon túli angolszász és a távol-keleti konfuciánus országokkal, hogy lényegesen kevesebbet dolgoznak. Ez ugyan általános jellemzője minden európai országnak, ezen belül az EU tagországoknak is, de azon belül is óriásiak a különbségek.

Most az EU hozzáállásával bizonyítok.

A 28 tagországban, a munkaviszonyban évente ledolgozott órák száma alig haladja meg az 1650 órát. A négy angolszász országban ennél 200 órával többet teljesítenek. Kelet-Ázsiában pedig 400 óra a különbség. Ehhez hozzá szoktam tenni, hogy Dél-Koreában a háborús veszteségek pótlása érdekében 2500 óra teljesítése kötelező volt. Nem csoda, hogy az egy lakosra jutó termelés növekedése háromszor gyorsabb volt. De nemcsak az óraszám volt példátlanul magas, de a foglalkoztatási ráta is. Ez az egyetlen ország, ahol ismeretlen a tartós munkanélküliség.

Most az OECD országok 55 év feletti dolgozóinak a foglalkoztatási adatait nézem.

Ebből is egyértelmű, hogy a mediterrán országok kilógnak a sorból. Náluk ugyan, jórészt a kedvező klímájuknak köszönhetően az átlagnál magasabb a várható életkor, ennek ellenére sokkal korábban hagyják fel a munkájukat a dolgozók. De közel van hozzájuk a fejlettebb Franciaország is. Ott ugyan 64 év a nyugdíjkorhatár, de ugyanolyan magas a korábban nyugdíjba vonulók aránya. Ezért mondom gyakran, hogy a latin népek munkához való állása sokkal gyengébb, mint a puritánoké, vagyis az angolszászoké, a germánoké és a skandinávoké. Szívesen használom azt is, hogy a katolikusok kevesebbet dolgoznak, mint a protestánsok. Elég ránézni ezekre a foglalkoztatási adatokra, és egyértelmű a két kereszténység közti különbség. Ezért állíthatom, hogy a reformáció azért győzött Európa északnyugati felén, mert az ott élő népeknek a római katolikus vallás nem volt elég puritán.

Arra csak most figyeltem fel, hogy egy kis európai ország még a protestánsok között is kiemelkedik a puritanizmusával, ez Izland. Hasonló foglalkoztatási rátát csak a Távol-Keleten találunk. Ott a 65-70 év alattiak foglalkoztatási rátája 80 százalék felett van. Ez a mutató Görögországban 25 százalék alatt van.

Az adatokból az is kiderül, hogy a négy óceánon túli angolszász országéhoz hasonló az európai protestáns országok 55 év feletti foglalkoztatása. Ezekről állítom, hogy hatékony közösségben élhetnének az óceánon túli hittestvéreikkel, de nem alkothatnak szoros közösséget a latin és az ortodox keresztény tagállamokkal. Ahogyan ezt az euró övezet vállsága bizonyítja.

Vagyis közösséget csak a közös kultúrájú és hasonló fejlettségű szintű országok alkothatnak.

Ez az országon belül azt jelenti, hogy egy vegyes kultúrájú országokban a különböző etnikumok igényeihez igazodó szabályozásra van szükség.

Etnikumokra vonatkozó adatokat csak az Egyesült Államok közöl. Csak ott állapítható meg hivatalos adatok alapján, hogy azonos foglalkoztatási szabályok esetén a különböző etnikumok foglalkoztatása nagyon különböző. Pedig ez minden országban így van, csak nem mérik.

Magyarországon belül ugyan mindenki érzi, de a bizonyítására nincs adat, hogy a cigányság foglalkoztatása az alacsony országos szinthez viszonyítva is botrányosan alacsony. Az országos foglalkoztatási szint 55 százalékos. Ezen belül a cigányságét 20 százalékosra becsülöm. Ez olyan alacsony, aminek a háromszorosa is Európában alacsonynak számít.

De abban sem kételkedek, hogy Csehországban, Szlovákiában is ilyen, Romániában és Bulgáriában pedig még rosszabb. Ebből az következik, hogy a cigányság munkaereje az általános foglalkoztatási szabályok között olyan drága, hogy csak az ötödük talál munkát. Ez az állításom bármennyire vitathatatlan, az igazát eltakarjuk azzal, hogy tilos az etnikumok foglalkoztatását mérni, és politikai bűn erről beszélni.

A megoldás is egyszerű volna. A cigányság foglalkoztatását olcsóbbá és vonzóbbá kell tenni. Ezt nagyon egyszerű volna elkezdeni azzal, hogy a cigányok bére után nincs járadék befizetési kötelesség, és a felmondásukat nem kell indokolni.

Az minden közgazdásszal szemben elemi követelmény, hogy ami nem kel el a piacon, annak csökkenteni kell az árát. Méghozzá annyival, amennyiért elkel.

Ezt nemcsak minden kofa tudja, de a munkaügyes bürokrata is. A csökkent munkaképességűek árát úgy kell csökkenteni, hogy érdemes legyen alkalmazni őket. Az azonban erkölcsi bűnnek számít, ha egy etnikumról azt állítjuk, hogy viszonylag kisebb az értéke, tehát olcsóbban kell adni.

Az még nehezebben érthető, hogy minden etnikum esetében azonosak legyenek az elbocsátás feltételei. Ez is az élet igazolja. Addig a bürokraták is eljutottak, hogy ennek érdekében bevezették a próbaidőt. De addig már nem jutottak el, hogy ebben a tekintetben is nagyok az etnikumok közti különbségek.

A feladat az volna, hogy minden etnikum számára olyan foglalkoztatási feltételekre van szükség, amivel azok foglalkoztatási rátái között nem lesznek nagy különbségek.

Most kaptam egy E-mailt

Most már értem, miért nem mennek a cigányok Svájcba – csak Kanadába, Franciaországba, Dániába… hat napos tanulmányi útról tértem haza Svájcból. Ott is rengeteg a cigány, de ott azt láthatjátok, hogy keményen dolgoznak, mint ahogy azt nekem két hotel tulajdonosa elmondta. Következő motivációjuk van: Munkanélküli segélyt csak megszakítás nélküli öt év munkaviszony után kapnak. Ha a felajánlott munkát elutasítják, semmilyen támogatást nem kapnak, ha a munkát saját hibájukból veszítik el, pl. alkoholt fogyasztanak a munkahelyen, akkor támogatást nem kapnak. Ha a közösségi lakást megrongálják, ki kell fizetni a javítást, vagy leülni börtönben, és ott ledolgozni, amíg ki nem fizetik az adósságot.

Érthetetlen számomra, hogy ezért senki sem kritizálja Svájcot…

Ehhez hozzáteszem, hogy ha EU tag volna, nemcsak azért, hanem még sok-sok más okból bosszantaná őket is a brüsszeli bürokrácia. Tehát az EU tagságnak is vannak hátrányai.