Gondolatok a társadalmi mobilitásról

Kopátsy Sándor                EE                    2015 11 30

Gondolatok a társadalmi mobilitásról

Az osztálytársadalmakban a társadalmi mobilitás kicsi volt, és csak az osztályok közti mozgásnak volt társadalmi tartalma. Minőségi változást csak az jelentett, ha megváltozott az uralkodó osztály. Az uralkodó osztály mindig az lett, a mi a társadalom szűk keresztmetszetét jelentette.

Rabszolgatartó társadalom csak ott alakult ki, ahol valamilyen okból munkaerőhiány keletkezett. A Nyugat történelmében ez egyszer volt viszonylag általános, az ókorban, amikor a Közel-Keletről behozott betegségek szinte kiirtották a városok lakosságát.

Európában az első osztálytársadalmak csak a mediterrán rétségben alakultak ki. Ezek a Földközi Tenger kereskedelmi kikötőiben kialakított városállamok voltak. A térség két birodalma, Egyiptom és Mezopotámia távolsági kereskedelmi igényét elégítették ki. Először a görög városállamok alapítottak magunknak gyarmatokat. Ezek átmeneti kikötők és gabonatermelők voltak. Virágzásuknak viszonylag hamar véget vetett a malária. Az önözött gabonaföldek szúnyogjai elterjesztették a maláriát, ami kiirtotta a vele szemben védetlen lakosságot.

A megüresedett térségben a pásztorkodó rómaiak felfedezték a Földközi Tenger déli és keleti térségéből szerezhető gabonát. A viszonylag gyorsan kialakuló Római Birodalom alapja a katonai terjeszkedés és a távolsági gabonaimport volt. A városállamokat felváltotta egy óriási birodalom, amely a városok hálózatát alakította ki. Ezért nevezem polisz-társadalomnak, ami a vidéket adóztatásából, kizsákmányolásából élt. A városok élelmezését pedig a Közel-Keleten termelt gabonából oldotta meg. Ezt jól jellemzi a birodalom jelszava: navigare necesse est.

A római kor történészei máig kevés figyelmet szentelnek a Római Birodalom városainak kenyérrel való ellátásának, pedig a birodalom élete arra épült. Ahogyan ez összeomlott a birodalomnak is ez lett a sorsa.

A közel-keleti kikötőkben megfordult tengerészek százezrei megfertőződtek az ottani kórokozókkal, egyre elviselhetetlenebbé nőtt a halandóságuk. A tengerészek nemcsak elpusztultak, de megfertőzték az európai kikötők lakosságát is. A Római Birodalom ugyan elképesztő erőfeszítéseket tett a városi lakosság egészségvédelme érdekében, mégsem tudta megállítani a városi lakosság kipusztulását. A városok egészséges ivóvízzel történő ellátása érdekében óriási távolságokról hozták az ívó vizet, és óriási arányban termelték a bort. E két feladat ellátása olyan beruházás és költségigényes volt, amihez képest a történelemben nem találunk hasonló erőfeszítést.

Az osztálytársadalmak történelmét mindenütt jellemezte a magas városi halandóság, amit csak a vidékről történő folyamatos betelepítéssel lehetett pótolni, de a Római Birodalom gyér falusi lakossága erre nem biztosíthatott utánpótlást.

Az összes többi magas kultúrában a nagyon magas eltartó képességű, öntözéses gabonatermelő vidék városai voltak a közigazgatási centrumok, ezzel szemben a Római Birodalomban a városokon kívül elő népesség pásztorkodott, vagyis viszonylag kis létszámú volt.

Nem találtam arra vonatkozó adatokat, hogy a többi magas-kultúrában mekkora volt az urbanizáció, csak feltételezni tudom, hogy a birodalom városai számára nagyon kicsi és nehezen adóztatható lakosság jelentette a külső forrást. Vélhetően a vidéken ismeretlen kenyérért vásárolhattak a pásztoroktól. Ezzel szemben az öntözéses gabonatermelő társadalmak városi, az állandó telephelyű lakosságtól viszonylag könnyen behajthatták az adót.

Azt is figyelembe kellene venni, hogy az állam az adóként begyűjtött gabonát csak vízi úton tudta elszállítani. Nemcsak akkor, de még kétezer évig a gabona egynapi járóföldnél messzebb csak vízen volt szállítható.

Arra, hogy a rabszolgatartás csak ott lehet jellemző, ahol általános a munkaerőhiány, az amerikai ültetvények rabszolgákkal való művelése hívta fel a figyelmemet. Amerikában az ültetvények műveléséhez nem volt munkaerő, mert az indiánokat kipusztították a behordott kórokozók, a bevándorlók pedig nem mondtak le a szabadságról.