Kopátsy
Sándor PO 2015 02 01
A legjobb örökség a jó oktatás
Régen vallom,
hogy a szülők azzal adnak a legtöbbet a gyermekiknek, ha jól választanak nekik
pályát és iskolát. Ezért hiányolom, hogy az állam nem segíti a szülőket ebben a
két feladatukban. A képességfelmérés a jelenkori társadalmak egyik fő feladata
lenne, mégis nagyon keveset tesznek ebben a tekintetben. A képességfeltárásra,
és az iskolaválasztásra széles állami szolgáltató szektort kellene működtetni.
Ezzel szemben a szülők szinte semmi segítséget nem kapnak, pedig az óriási
többségük erre önmaga eleve képtelen. Nemcsak azért, mert elfogultak, hanem
mert nem rendelkeznek a szükséges ismeretekkel.
Ez jutott az
eszembe, amikor azt látom, hogy az Egyesült Államokban a szülők felső és alsó
ötöde mennyit költ a gyermekei képzésére. Megdöbbentő és sokatmondó ez a néhány
adat. 1972 és 2006 között az egy lakosra jutó jövedelem mintegy harmadával
nőtt. Ennél alig többet változott az alsó ötödben a gyermekek oktatására fordított
összeg. Ezzel egy időben a felső ötöd ráfordítása hatszoros lett. Vagyis a
felső ötöd tudja, hogy a gyermekiek mi a legfontosabb, az alsó ötöd pedig nem
mozdult ebbe az irányba. Nagyobb baj, hogy a kormány sem mozdult, pedig
1978-2014 között a tandíjak négyszer gyorsabban növekedtek, mint a fogyasztói
árak. A felső ötöd a tandíjaknál is jobban növelte a gyermekére fordított
összeget, az alsó pedig csak a tandíjemelkedés harmadával.
Ha valamiből, ebből lehet következtetni,
hogy a következő generációban még nagyobbak lesznek a jövedelemkülönbségek. A
gazdagok gazdagabbak, a szegények szegényebbek lesznek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése